Nem félünk a farkastól, nem bánt az, csak megkóstol... Koronavírus ide vagy oda, így nézett ki a húsvét előtti hétvége egy kisvárosban, amelyik a karantén jármát nyögi.
Miért is olyan nagyon fontos, hogy otthon maradjunk? Vegyük csak végig az érveket.
(A képet Dömötör Ede fotózta a dunaszerdahelyi temetőben.)
1. A koronavírus ellen nem tud védekezni az immunrendszerünk, tehát a népesség nagy része megfertőződik vele.
2. Egyáltalán nem mindegy, milyen ütemben történnek a megbetegedések. Vegyünk csak egy példát: egy településen most három fertőzött van. Ez a kezdet. A Covid-19 koronavírus nem “őshonos” nálunk, mindig külföldről hurcolják be. (Ezért fontos a vírus genomjának a meghatározása, mert így a szakértők még azt is meg tudják mondani, honnan, melyik országból hozták be a fertőzést.)
3. A vírus mutálódik – és a genomokat, vagyis a vírus géntérképét minden országban igyekeznek meghatározni.
Ezért volt olyan fontos például a pécsi tudósok bejelentése, akik a genom meghatározásával megállapították, hogy az első fertőzések Nyugat-Európából származnak. Az első fertőzéseket még nyomon lehet követni.
4. A járványgörbe nagyon gyorsan emelkedik, mert egy idő után a vírus otthon lesz nálunk, megtelepedik: és megkezdődik a közösségi fertőzés, az emberek egymás között terjesztik már a vírust. Kialakulnak a gócpontok, ilyen volt például Tirol — ahonnan rengeteg pincér érkezett haza Szlovákiába. A gócpontokban senki nem parancsolt megálljt a társas érintkezésnek, s mindenki megfertőzött mindenkit.
5. A karantén bevezetésével a járványgörbét próbáljuk kilaposítani: elejét vesszük a tömeges megfertőződéseknek. Így emberéleteket mentünk meg, hiszen a kórházak kapacitása véges. Dunaszerdahelyen például húsz darab lélegeztetőgép van, nincs több és így tovább. S ha vásárolunk is újabb gépeket, nincs hozzá ellátószemélyzet: végszükségben egy géphez legalább harminc ember kell.
Ha most például egy-egy településen három fertőzött van – a szigorú karantén betartásával körülbelül május végére fogunk oda jutni, hogy tömegek fognak megfertőződni. Ezzel elhúzzuk a járványgörbét, s nem tömegek zúdulnak majd a szegényes felszereltségű kórházakra. A spanyolnátha-járvány tapasztalatai 1918-ból azt mutatták, hogy a szociális távolságtartás csökkentette csak le a halálozások számát. Philadelphiában például csak rövid ideig tartották be a szigorításokat, ezért igen magas lett a mortalitás.
6. Csak a tömeges tesztelés nem segít! A világban – lásd Szingapúrt – megpróbálkoztak a tömeges teszteléssel, így próbálván kiszúrni a fertőzötteket. Az élet azonban ment tovább, semmit nem zártak be. Azt gondolták, idővel majd kialakul a nyájimmunitás az emberekben, a többség védve lesz, mert lábon kihordja a fertőzést, a betegeket meg elzárják.
A módszer először sikeresnek is bizonyult, viszont egy idő után újra kezdődtek a fertőzések, s ma ott tartanak, ahol a többiek: a kórházak túlzsúfoltak, s hatalmas járványügyi tapasztalataik ellenére be kell vezetni az országban a karantént.
7. Fontos még, hogy aki egyszer megfertőződik, az újra megfertőződhet – ma az orvosok azt mondják, az is bekövetkezhet, hogy a második fertőzés még súlyosabb lesz, mint az első (mint például a dengue-láznál). Ugyanis még nem ismerjük teljesen a vírust, hogy egy fertőzött hány embert fertőz meg, mennyi időre leszünk immunisak, vagyis védettek a fertőzést követően és a többi.
8. Sok lehetséges forgatókönyv van ma, az is lehet, hogy a járvány nyárra elcsitul – de ősszel újra támad majd, mint anno 1918-ban a spanyolnátha. Az is lehet, hogy addigra sikerül valami hatásos vírusellenes gyógyszert kitalálni. A jövőt nem ismerjük.
EZÉRT MARADJUNK OTTHON, S BÍZZUNK!
