Mayer Éva sikeres nő, sikeres alkotó, aki férjével együtt baba után vágyódik. Küzdelméről és a tanulságokról beszélgettünk.

 

Mikor felvetettem a férjemnek az ötletet, hogy készítsünk bölcsőket a terhesség kilenc hónapjáról, azonnal támogatott – mondja. – Így született meg a Bölcsők című kiállításom, ami a kérdés súlyosságára próbálta felhívni a figyelmet. Nekem a kreatív munkám sokat segít a kudarcok feldolgozásában.

mayer-instalacio.jpgMayer Éva és Majoros Áron Zsolt kiállítása Komáromban. A kilenc bölcső a terhesség kilenc hónapját jelképezte. Akadtak köztük üres bölcsők, ezekbe hiába várták – nem született baba

 

– Nyíltan beszélsz arról, hogy endometriózissal küzdesz, ami kihathat a termékenységre. A 21. században járunk, de a nők többsége még mindig szégyell a betegségeiről beszélni. 

– A téma tabu. Azt pedig, akinek valami baja van, a társadalom kiveti magából. Kezdetben én sem szerettem az endometriózisomról beszélni. Úgy gondoltam, hogy ha az ember felfedi betegségét, akkor gyengének tűnhet mások szemében – pedig a baj inkább megerősít. Teher alatt nő a pálma... Ma minden ötödik házaspárnak gondja van a termékenységgel. Én nem szeretem a meddőség kifejezést, mert megjelöl, stigmatizál, ami rengeteg szorongással járhat. Hatnak még a régi a beidegződések: a gyermektelen nő vagy férfi selejtesnek érzi magát. Kevés házasság bírja ki ezt a krízist. A Facebookon működik az Endometriózis Támogató Csoport és a blog. A kiállításom előtt anonim kérdőívet állítottam össze a csoporttagok számára, és a nők megosztották velem őszinte és szívszorító történeteiket. Sok nő lelkét félelem rágja, mert hosszú út vezet odáig, hogy beismerjük: a baba csak orvosi segítséggel tud megérkezni. Sokan nem tudják, hogy miképpen adják nehézségeiket a környezetük tudtára. Néha még a saját szűk család sem tud a gondokról. Pedig mindent meg kell beszélni, és a közös bajtól jobban összekapcsolódhatunk.

Mitől félnek az érintett nők jobban: a tolakodó kérdésektől vagy a felületes ítélkezéstől? 

– Úgy gondolják, hogy ha kiadják magukat, szembesülniük kell azzal az előítélettel, hogy ők nem teljes értékű nők. Sokszor találkozunk bántó megjegyzésekkel, miszerint: „biztosan lelki szinten nem is akarod, azért nem jön össze”, meg „túlságosan rágörcsölsz”. Sokszor éppen a nők nem empatikusak egymással, ezért a gyermektelenek „kevesebbnek” érzik magukat, és elvesztik a nőiességükbe és önmagukba vetett hitüket. Attól félnek, hogy gyermek nélkül értelmét veszti a létezésük. Pedig annyiféle életút lehetséges! Miért kéne egyformán élni? Lehet, hogy az én utam más, mint a tiéd... Néha az a jó, ha elfogadjuk, hogy az élet nem igazságos. Szóval: miért nem vagyunk egymással elfogadóbbak? Mi a kiállítással épp ezen a hozzáálláson szerettünk volna változtatni, a bölcsőkkel hidat szerettünk volna képezni a gyermektelen és a gyermekes családok között. 

Nehéz megtartani a reményt, hogy egyszer sikerül anyává válnod? 

– Minden hónap új reményt ad, amit hullámzó érzelmekkel élünk át. Nem definiálom magamat meddőnek, a férjemmel még mindig hiszünk a csodában, hogy egyszer gyermekünk születik. Minden betegség vagy trauma tanít bennünket. Az út bejárása a fontos.

Neked mennyire súlyos az endometriózisod? 

– Négyszer műtöttek, először tizenhárom éve, huszonkét évesen. A betegség mindig más szervemet támadta meg. Ekkor még keveset tudtak az endometriózisról, az orvosok nem tájékoztattak, és én sem jártam utána a gyógymódoknak. Sajnos, a ciszták miatt roncsolódhat a petefészek, vagy nem termelődik petesejt, elzáródhat a petevezeték – és bizony sokszor nincs más megoldás, mint a műtéti eltávolítás. Az endó rendkívül alattomos betegség, mert nemcsak a szaporító szerveket és a beleket érintheti, hanem az egész testet is. Lényege, hogy a menstruáció alatt a méhnyálkahártya apró darabkái leválnak, és bekerülnek a hasüregbe vagy más szervek közé. Ezek aztán itt nem tudnak felszívódni, mert nincs hová. A havivérzés idején a szövetek megtelnek vérrel, növekedni kezdenek, összenövéseket és elzáródásokat okoznak. Egy endósnak azonnal életmódot kell váltania, fontos a diéta és a rendszeres sport, a stresszmentes élet. Ezt sokáig nem tudtam! Az első két műtétem után az orvosom csak annyit mondott, hogy tíz év múlva újra találkozunk. Ma már bizonyított, hogy az Aviva jóga, az Arwen torna, a kardióedzések, a nyújtások segítenek megakadályozni az összenövések kialakulását.

Miért fontos a táplálkozás? Ez teljesen új infó. Igaz, nálunk magáról a betegségről is keveset írnak, arról pedig, hogy a diéta jó hatással lehet rá, egyáltalán nem olvastam! 

– A különböző ételallergiák hihetetlenül leterhelik a szervezetet, a test nem tudja hasznosítani a tápanyagokat, ami krónikus gyulladásokhoz vezet. Első körben rendkívül fontos, hogy felmérjék a beteg hormonális állapotát. A hárompontos cukor- és inzulinterhelés is fontos, mert a legtöbb esetben ezek az eltérő értékek mutatják meg a gondot. Az egész testünk, minden szervünk harmonikus működéséért a hormonális háztartásunk a felelős. Nekem Budapesten, a MedEnd Intézetben sikerült találnom egy profi szakorvoscsapatot. Én öt éve szigorú diétán élek, és egy éve teljesen „tiszta” vagyok, ami azt jelenti, hogy a betegség egyelőre nem aktív. Csakhogy ennek az állapotnak a fenntartása rengeteg időt és energiát követel a részemről. Igyekeztem úgy átalakítani az életemet, hogy kizárjak minden stresszt. Mióta átálltam a diétás étkezésre, a gyulladásszintem csökkent. Most az úgynevezett 160 gm-os diétán vagyok. Egyébként a cukorbetegek és az inzulinrezisztensek is ezt a diétát követik. A lassú szénhidrátokat két csoportra oszthatjuk, a gluténtartalmúakra és a gluténmentesekre (barna rizst, köles, hajdina, quinoa tartozik ide). Igyekszem elkerülni a glutén- és tejtartalmú ételeket, mert azok is növelik a gyulladások kialakulásának a veszélyét. Endometriózis esetén fontos még a fehér cukor és a vörös húsok kerülése. A megfelelő étkezés nem csupán az endónál segíthet: van ismerősöm, aki a policisztás petefészek-betegsége, vagyis a PCOS miatt képtelen volt teherbe esni. Ám miután átállt erre a diétára, teherbe esett – ma már hároméves a gyermeke. Az érintetteknek ajánlom az Endosegítő blog írójának, Kurczewski-Tamás Zitának az étkezési tanácsait. Szlovákiában tájékoztatás tekintetében, sajnos, nagyon rossz a helyzet. Általában évekbe telik (statisztikák szerint 5 év!), mire megszületik az diagnózis. Sokszor teljesen ismeretlen nők fordulnak hozzám tanácsért, mert az orvosoktól nem kapnak kellő információt a kezelésekről. Nálunk még azokat az endósokat, akik nem szeretnének teherbe esni, még Visanne gyógyszerrel kezelik, ami leállítja a menstruációs ciklust. Könyörgöm, ezt a gyógyszert a világ másik felén már kivonták a forgalomból. 

Az endometriózis okáról sokat lehet olvasni. Vannak, akik a tamponhasználat elterjedésével magyarázzák, mások a stresszre vezetik vissza, vagy arra, hogy a nők ma későn és kevés gyermeket szülnek, tehát sokat és sokáig menstruálunk... 

– A valódi okot máig nem ismerik. Hajtja az embert a világ, és hajtja saját magát. A lányokban sokkal nagyobb a megfelelési kényszer, mint a fiúkban. Hat éve oktatok egyetemeken, és látom, hogy a lányok a középiskola után gyakran úgy érkeznek hozzánk, hogy nem merik kimondani a véleményüket, szoronganak és gátlásosak. Huszonnégy éves korukban lediplomáznak, irgalmatlan igyekezettel dolgozni kezdenek, hogy valahol tartsanak a pályájukon. Gyerekre csak jóval harminc után gondolnak, pedig akkorra már nagyon csökken a teherbe esés esélye. Ezt, sajnos, nem mondják el a lányoknak a biológiaórákon, pedig hasznos lenne.

Több pszichológus azon a nézeten van, hogy ha a lélek nem bírja elviselni a rá nehezedő terheket, akkor egyszerűen megbetegíti a testet, mivel egyszerre mindkettő nem tud egyformán szenvedni.

– Van benne igazság. A lelki sérülések, a nagy traumák sejtszinten is megmutatkoznak. Nehéz helyzetek után nekem is mindig rosszabbodott az állapotom. Sőt, fél évvel az első gyászom után – meghalt a szeretett nagyapám – kezdődött a betegségem. Akkor műtöttek először. Ma már a férjem és családom támogatásának köszönhetően elfogadtam a betegségemet, megtanultam együtt élni vele. Sőt, elfogadóbb lettem magammal és másokkal szemben is. Ma már jobban tudom, hogy mi a fontos, és mit kell elengedni, és sokkal inkább kiállok magamért. Ma jobban értem, hogy miért mondják azt: a születés maga a csoda... Mert rengeteg együttható összehangolt működésére van szükség ahhoz, hogy mi itt lehessünk. 

Janković Nóra

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

Szlovákiában az endometriózis még ismeretlen betegség. Pedig minden tizedik nőt érint, és meddőséget okozhat. Az orvosok azonban sokszor fel sem ismerik. „Maga ilyen típus!” – mondja az orvos, mikor egy nő fájdalmas menstruációról panaszkodik. S egy kézlegyintéssel elintézi, vagy hormonális antikoncepciót ajánl.
A betegséget azért nevezik jóindulatúnak, mert a szervezetben vándorló szövet normális, a probléma viszont az, hogy rossz helyen van. A menstruációs ciklus alatt a nyálkahártya megvastagodik, majd lelökődik a vérzéssel együtt. Ha viszont a szervezetben (például a hasban) marad, véres cisztákat és összenövéseket képez.
A diagnózis felállításához szövettani vizsgálatra van szükség, vagyis laparoszkópiára – azaz kisebb kulcslyuksebészeti beavatkozásra. Ennek során megnézik, hogy van-e endometriális szövet a kismedencében és a hasi szervek falán. Ezzel később pontosan alá tudják támasztani a betegséget. Illetve az úgynevezett CA 125 vérvizsgálat magas markerei (jelzőanyagai) alapján is feltételezhető az endometriózis. Az endometriózis kezelése, mondhatni, gyermekcipőben jár. Sok esetben hormontablettákkal kezelik vagy megműtik a pácienst, s eltávolítják a felesleges nyálkahártyát a belső szervekről. Az endometriózisra kifejlesztett gyógyszerek is kaphatóak – viszont ezeknek számos mellékhatásuk van.

web-bannerek-hirlevel-01_4.jpg