A szülők szívesen dicsérnek, hiszen ezzel semmit sem ártanak, sőt, motiválják a gyereket... A szakemberek azonban másképp látják ezt: nézzük hát meg közelebbről, hogyan adhatunk megfelelően visszajelzést a csemetéinknek.
Ha nem lennének lányaim, egészen más ember volnék. Minden más lett, mint ahogyan vártam. Ez volt az első felismerés, amit a lányaim születésekor megtapasztaltam.
Pénzt kérnek kölcsön, becsapják őket, mert hiszékenyek, túl sokat isznak (!), veszélyesek, ha volánhoz ülnek… Nem a serdülőkről van szó, hanem a mi hetven-nyolcvan éves szüleinkről. Mit tehetünk?
Hol vannak elrejtve az iskolák valódi problémái, mi segíti, és mi nehezíti a tanárok munkáját? – ezekre a kérdésekre kerestem a választ egy pszichológus és egy pedagógus segítségével.
„Közel sem mindegy, hogy a családok hogyan élik meg a felnőtté válásáig vezető utat. A cél, hogy szülő és gyermek egyaránt nyertesként kerüljön ki ebből az időszakból!” – vallja Benko Emőke, aki pedagógusként és coachként egyaránt tinédzserek problémáira szakosodott.
„Három ötös van itt egymás után” – mondom a tizenhárom éves fiamnak, amikor hosszú idő után belenézek az elektronikus ellenőrzőkönyvébe. A fiam azonban máris kész a válasszal: „Nyugi, muter! Ki fogom javítani” – mondja anélkül, hogy felpillantana a mobiljából.
A mai divatos lakás seszínű, bézs vagy szürke. Gyönyörű otthonok születnek ezekkel a semleges és előkelőséget – csöndes luxust – sugalló színekkel. De mi van, ha megszületik a gyerek, akinek színes játékai lesznek, s azok bezavarnak a „színben tartott” lakás képébe?
Aki nemcsak pár napra, turistaként látogat el Skandináviába, hamar észreveszi, hogy az északi szülők lazábban nevelnek, mint mi. De mégis melyek azok a főbb nevelésbeli különbségek, melyek kulcsként szolgálhatnak a boldogsághoz?
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."