Az Azori-szigetek portugál fennhatóság alá tartozó földi éden, ahol valóban kék hortenziából van a kerítés...
Háromszáz éves növényóvodák: a felfedezések korában a 19. századig a világkereskedők legértékesebb árui a keleti virágcsodák voltak. Felfedezők hozták be például a kínai teacserjéket, a japán hortenziát vagy más növénykincstárat.
Ezek hosszú hónapokig utaztak a hajók sötét, sós gyomrában, és az út végére szinte teljesen elpusztultak. A hazatérő hajóknak kötelezően meg kellett állniuk az Atlanti-óceán közepén fekvő Azori-szigeteken, hogy megvárják a kedvezőbb széljárást.
A hortenzia Kínából és Japánból érkezett, ahol már a 8. században is termesztették. Egy legenda szerint a japán császár hortenziával kért bocsánatot a kedvesétől, akit üzleti ügyei miatt elhanyagolt.
A portugál botanikusok jöttek rá a megoldásra: növényóvodákat hoztak itt létre, hetekre, hónapokra kiültették a különleges fajokat, hogy felerősödjenek. Ha azonnal kitették volna az európai kontinens száraz levegőjének, a környezeti sokk végzett volna a meggyötört keleti vándorokkal.
Így akklimatizációs állomásokat hoztak létre, hogy a növények megpihenjenek a királyi kertek előtt: az állandó óceáni pára és a vulkanikus talaj nyújtott menedéket nekik.
A japán Hishida Shunsō selyemre készült festménye.
Az Azori-szigetek mai, elképesztően sokszínű flórája ebből az örökségből született meg, mert a tengerészek sok növényt otthagytak.
A hortenziát is a portugál hajósok hozták be a szigetekre a 19. században – az ötödik legnagyobb szigetet, Faialt, Kék szigetnek hívják a sok kék hortenzia miatt.
Az Azori-szigetek csodája: a felfedezések korából származó térkép. A sziget a portugál hajósok megállója volt.
Eredetileg azért telepítették be, hogy kerítésként használják a legelők és birtokok elválasztására. Mára elvadult, s özönnövényként lepi be a tájat. A növény élénk kék színét az azori talaj magas savassága és vastartalma adja.
Állítólag az azoriak vitték be Amerikába a kék hortenziát, mert az 1900-as években rengetegen emigráltak közülük az Egyesült Államokba.
A HORTENZIA TITKA
A bukolikus Amerikában, Georgiában található a neves lakberendező és régiségkereskedő, Furlow Gatewood kis birtoka, ahova a több száz éves fák alatt hortenziaút vezet. Ez a tengerentúlon nem ritka, a vidéki Amerika imádja a kék hortenziát, amit még az azori-szigeteki bevándorlók terjesztettek el. Vidéken nincs ház vagy vendégváró asztal kék vagy rózsaszín hortenzia nélkül.
A nyári kertek látványos szereplője a hortenzia. Habos virágbugái úgy lebegnek az eső áztatta bokrokon, mint a vattacukor, a kék, rózsaszín és fehér foltok életre keltik a félárnyékos kerteket. A dél-komáromi Herold Ferenc rendszeresen megnyitja kertjét az érdeklődők előtt, többek között nála kutakodtunk a kék hortenzia rejtélye után...
(© Kép: One Man’s Folly, Julia Reed könyvéből)
Tudnivaló, hogy a kék nem természetes szín a hortenziáknál!
Mitől ilyen kék? Az amerikaiak nagy kedvence a kék hortenzia. A delfinidin színanyagtól (pigmenttől) lesz kék a hortenzia virága, de persze kell hozzá savas talaj is, jó sok szabad alumíniummal. Ha nincs elegendő alumínium, akkor felemás színűek lesznek a virágok, az egyik felük kék, a másik rózsaszín marad. Mivel nálunk az öntözővizek zöme kemény, azaz sok benne a magnézium és kalcium, a talaj pH-ja fokozatosan lúgos tartományba kerülhet, ami csökkenti a kékítés sikerét.
Megoldás!
A hortenzia csak erősen savanyú – 4,5-5,5 közötti pH-értékű – talajból képes felvenni az alumíniumot. Lúgos vagy semleges talajban az alumínium lekötődik, így a növény nem tudja hasznosítani. Ha tehát kék virágot szeretnénk, a talajt savanyítani kell, és rendszeresen pótolni az alumíniumot – például hortenziakékítő alumíniumszulfát-oldatokkal. Ősszel sokan timsót kevernek az ültetőközegébe, tavasszal pedig 3-4 hetenként az öntözővízbe adagolják, 3-5 grammot literenként.
De!
Nem minden hortenzia képes a kék színre, a fehér és rózsaszín fajták sokszor nemesítettek, így hiába adunk hozzájuk alumíniumot, nem fognak kékülni.
A kék szín amúgy is csak egy évre szól, ahogy csökken a talajban a szabad alumínium szintje, úgy tompul a kék színárnyalat. A kék nem természetes szín a hortenziáknál!
Öt évvel ezelőtt, amikor családi házba költöztem, akkor kaptam ajándékba életem első hortenziáját. Szívem tele volt örömmel: a legnagyobb szeretettel ültettem el egy magas fenyő alá. Abban a hitben voltam, hogy itt majd jól érzi magát, hisz a lehullott fenyőtű majd természetes módon savanyítja a talajt. Növényem azonban rövid időn belül látványosan jelezte elégedetlenségét. Bár később félárnyékos helyre, savanyú földbe került, nem tudtam megmenteni, a következő szezonra kipusztult. Értetlenkedtem, hisz a szomszéd kertjében extra odafigyelés nélkül virult egy hatalmas hortenzia – ráadásul napsütéses helyen.
A kudarc után dugványozással próbálkoztam. Sikertelenségem arra késztetett, hogy utánajárjak: miért viselkednek ennyire eltérően ezek a titokzatos virágok? Igazság szerint a legtöbb hobbikertész elcsábul a kertészetek polcain sorakozó pompás hortenziabokrok láttán. A lelkesedést nemegyszer csalódás követi: az óvatosan hazaszállított növény satnyulni kezd, majd a végén elköltözik az árnyékvilágba. A miértekért Herold Ferenc hortenzia-szakértőhöz fordultam, aki a Duna másik oldalán, Komáromban él. Ferenc, aki kertészmérnök, évek óta vizsgálja szenvedéllyel ezt a csoda szép növényt, kézikönyvet adott ki a gondozásáról, kertjében pedig rendszeresen rendez nyílt napokat.
Olvass tovább: A hortenzia titka
