Látogatóban a szenci Tűzoltó Múzeumban.
Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is, tűz-tűz, tűz-tűz, jaj, de messze a kanális! – zeng a gyerekdal. Az oltás sokáig lehetetlen feladatnak tűnt: végig kellett nézni, hogyan válik az élet – sokszor szó szerint – a tűz martalékává. Elődeink tudnának mesélni porig égett településekről, kastélyokról, erdőkről. Térségünkben 200 évvel ezelőtt alakultak az első önkéntes tűzoltó-egyesületek, a bátor tűzoltóknak állít emléket a Tűzoltó Múzeum Szencen.
Az egyenruha Tótgurabról származik.
Az ÖT felirat az önkéntes tűzoltót jelentette. Az egyenruha azért volt fontos, hogy meg tudják különböztetni a tűzoltót a katonától vagy a csendőrtől. Sok esetben több községnek volt egy csapata, mert a tűzoltó-egyesület fenntartása költséges volt. Például Magyarbél alá tartozott Németbél, Dunaújfalu és Zonctorony is.
Sokszor kisegítették egymást, például mikor Cseklészen leégett az Esterházy-kastély, ott is oltottak a szenci önkéntesek. (Ez 1911-ben történt.)
Szencen várják a gyerekeket, de a felnőtteket is! A múzeum az Esterházy Griff fogadó régi épületében taláható. Az iskolásokat, valamint az egyéni látogatókat edukálják is. Elmondják nekik, mikor oltunk vízzel, mikor habbal, mit nem szabad vízzel oltani – vagy hogy egy egyszerű pokróccal is lehet életet menteni.
Évkönyv
Kézzel írták, az 1800-as évek végétől – ekkoriban jöttek létre az első önkéntes egyesületek. A második világháborúig vannak benne jegyzetek. Az egyesületek alapítólevelében mindig volt rajz és leírás, hogyan kéne kinézni az egyenruhának.
1931-ben leégett a szenci téglagyár. Mozdonnyal hordták be a téglát a városba. A képet nézve feltűnhet, hogy akkor nem minden gyereknek volt cipője.
Kuriózum a zászlótartó
Nevek vannak rá felvésve: méghozzá a tűzoltó-egyesület tagjainak és támogatóinak a nevei. (A főnemesi Esterházy név is szerepel rajta.) A szeméttelepről hívták fel a múzeumot, az igazgató úr azonnal tudta, hogy ez a helyi egyesület zászlótartója.
Százéves zászló
A százéves zászló egy tűzoltó feleségének ajándéka volt, amiért a tűzoltó-egyesület megemlékezett a hősi halált halt férjéről. A zászlót felvonulás, ünnepség alkalmával használták az önkéntesek.
Széchenyi Ödön gróf, a tűzpasa
A magyar és török tűzoltóság megalapítója volt. A legnagyobb magyar, Széchenyi István fia volt, Pozsonyban született. Támogatta az önkéntességet – anyagilag is. Először Londonban a világkiállításon találkozott hivatásos tűzoltókkal – s nagyon megragadták a fantáziáját. Két évvel korábban részt vett egy tűzoltásban Nagycenken, ahol elborzasztotta a szervezetlenség, a kapkodás, a hozzá nem értés. Hiába igyekezett, nyolc ház leégett. Egy ideig Londonban maradt a tűzoltók között, s minden munkát elvégzett a tömlők cipelésétől a laktanya takarításáig.
Hazatérve 1863-ban megalapította a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet – s indítványozta a hivatásos tűzoltóság létrehozását.
A török hatóságok kérték az akkor már Európa-szerte ismert Ödön segítségét tűzoltóságuk felállításához, miután Isztambulban leégett a brit követség, de az amerikai konzulátus is. A vége az lett, hogy Ödönt Törökországban jobban ismerték, mint Magyarországon. (Ahol a gőzhajózás is érdekelni kezdte, de sok terve megbukott az érdektelenség miatt.) Végül letelepedett Konstantinápolyban, ahol felesége halála után új családot alapított. Úgy kapott pasa címet, hogy nem kellett keresztény hitét elhagynia. Az isztambuli Tűzoltó Múzeum ma is az ő nevét viseli.
Széchenyi Ödön gróf
Tűzoltófecskendő Boldogfáról
A négykerekű alvázra szerelt. Két dugattyúval belepumpálták a levegőt, hogy megnőjön benne a nyomás. Négy ember kezelte, s nagy nyomást kellett ahhoz létrehozni, hogy a vízsugarat ki tudja nyomni. Olyan, mint egy vízpumpa, egyszerű kis szerkezet.
A régiek az oltáshoz anyagból készült vödröt használtak, mert azzal könnyebb: jobb volt benne vizet vinni, átadni, s az is hasznos volt, hogy átázott. Legalább nem gyulladt meg a tűzoltás közben. (Akkor még nem volt pléhvödör.)
