Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben a véleményvezérek olyan boldogok, mint amilyennek mutatják magukat. A közösségi hálón látható mesevilágoknak alig-alig van közük a valósághoz. Mi rejtőzik a fényes máz mögött?
Ragyogóan berendezett, tágas nappali. A vázákban tengernyi virág, a tökéletesen manikűrözött kezek karcsú ujjain szikrázó briliánsok aranyfoglalatban. Gondosan hidratált arcok, hibátlan make-up, frissen kifújt hajkorona. Karcsú testek, vadonatúj, trendi toalettek, neves ruhamárkák és retikülök, amelyekre egy középiskolai tanárnő sokéves fizetése sem lenne elég.
Luxuskirándulások az Azúr-parton, szelfik Dubajból, Párizsból, New Yorkból, felhőkarcolók tetején habzó pezsgőfürdők, megalomán szállodák fürdőköpenyei. Fényárban úszó éttermek, káprázatos vacsorák, egzotikus gyümölcsök méretes tálakon, aranygömbökkel díszített cukrászremekek, patakokban folyó prosecco. És mindehhez egy mesebeli herceg, aki hódolata jeléül az imádott hölgy lába elé helyezi mindezt. Tiszta szerelemből. Mert az Instagramon ilyen az élet – szeretni és szeretve lenni, egészségesen, szépen, sikeresen, elismerten –, mert én vagyok az ihlet, habzsolom az élet minden ajándékát.
De hirtelen történik valami – talán egy véletlen baleset –, ami hirtelen felfedi a csillogó külcsín alatt megbújó szemetet. Valami, ami elindítja a féligazságok, hazugságok, a valóság internetes lavináját. Előtűnik a férfi, a hűtlen, a verekedő, aki féltékeny és kihasznál, aki fenyeget, manipulál, zsarol, megerőszakol, és kölcsönzi feleségét a haverjának.
S a nő? Nyel, hallgat, retteg, és ragaszkodik a boldogság illúziójához. A cél szentesíti az eszközt. Minden nőnek megvan a maga titka, amely annál sötétebb, minél fényesebbnek látszik az élet.
Miért van így?
Nincs rá egyértelmű válasz, tulajdonképpen nem is létezik egyértelmű válasz – minden a valóra nem vált álmokból születik. Az influenszerek körében a közösségi hálón mindennapos a boldog kapcsolat megjátszása a lájkok és követők számának felturbózásának, a minél magasabb Instagram-pozíció elérésének, az ideális imidzs kialakításának reményében. S nem utolsósorban a több pénz miatt. Elátkozott kör ez, amely paradox módon a piaci kereslet emelkedésében játszik szerepet.
A márkák ugyanis a vidám arcokat keresik, s ezeket a boldog élet illúzióját életben tartó véleményvezérekszolgáltatják. Az élet legjobb pillanatai könnyebben eladhatók, mint a valóság. Főleg, ha sikerült ráakadni egy magasabb társadalmi osztályból származó férfira, akinek fényes a bankkontója. A sok pénz még több pénzt akar, ami másokat is megihlet, s ez piaci szempontból kívánatos. Paraszociális kapcsolat kialakulása is lehetséges, ami azt jelenti, hogy az adott személy egyoldalú érzelmi kötődést alakít ki az influenszerrel (médiaszemélyiséggel, sorozatszereplővel), és ez a boldog kapcsolat növeli az érdeklődést az adott influenszer iránt.
Az online térben megjelenő véleményformálók boldognak mutatják magukat, de gyakran rossz partnerkapcsolatban élnek. Az internet csillogó világában láthatatlan, mélyen gyökerező, súlyos, beteges problémák rejtőzhetnek, amelyek sorsdöntő hatást gyakorolnak a lelki életre, az egészségre, miközben a főszereplők „idillikus” életet mutatnak. A féltékenység és a hűtlenség számos esetben csak halvány utánzatai a valóságnak, és amikor kiderül az igazság, szörnyülködve vesszük észre, hogy a megkínzott nő semmi hasonlóságot nem mutat a családi erőszak áldozatával. Miért szenvednek ezek az asszonyok? Valóban csak a luxus miatt?
Gyógyíthat-e a luxus?
Igen is, meg nem is. Gyerekkorában a nő talán nem kapott elég szeretetet, odafigyelést, támogatást, és mindent megtesz, hogy kiemelkedjen az érzelmi és anyagi nyomorból. Meglehet, úgy véli, hogy fontos a 10/10, érte megéri, hogy feladjon „egy keveset” önmagából. Talán már megszokta a jólétet, és képtelen szerényebben élni… Számos ilyen „talán” létezik. Benne marad a gazdag és befolyásos férfival kötött mérgező kapcsolatban, amelyben jelen van a lelki, fizikai és anyagi erőszak is – s ez nem a gyengeség vagy ostobaság jele. Olyan ez, mint a szokásos családi erőszak.
„Pszichológiai szempontból ez nagyon összetett és ravasz mechanizmus, amelyben a bántalmazott gyengébb, mint a bántalmazó. És mindjárt az elején le kell szögezni: nem a nő a bűnös, hanem a bántalmazó, aki célzottan használja a manipulatív technikákat, hogy áldozatát kontroll alatt tartsa. Ez az egyik legnyomósabb ok, amiért a nők megmaradnak egy ilyen kapcsolatban – a traumatikus kötődés. (A traumatikus kötődés olyan pszichológiai jelenség, amely bántalmazó, manipulatív vagy kiszámíthatatlan kapcsolatokban alakul ki. Lényege, hogy a túléléshez szükséges ragaszkodás biokémiai és pszichés folyamatai összekeverednek a fájdalommal, így a bántalmazott képtelen elhagyni a bántalmazót.)
A kapcsolat érzelmi hullámvasúttá alakul, amikor a félelem, a megalázás és a bántalmazás a nyugalom – a bocsánatkérések, ígéretek és nagyszabású ajándékok – időszakával váltakozik. Éppen ez az ellentét élteti a nőben a reményt, hogy társa majd megváltozik, s ezért a szenvedésnek van értelme.
A bántalmazott agya szinte függővé válik a fájdalom és az enyhülés váltakozásától. Olyan ez, mint a felfüggesztett jutalmazás, ami az idegrendszer számára erősen rászokásos” – mondja a pszichológus.
A sok még többet akar
A traumás kötődés kéz a kézben jár a lelki manipulálással. A gazdag és befolyásos bántalmazó gyakran használja az érzelmi bántalmazás alattomos formáját, a gázláng-effektust, hogy elbizonytalanítsa áldozatát. (Az elnevezés Ingrid Bergman nevezetes filmje alapján született.) A gázláng-effektus egy alattomos pszichológiai manipulációs és érzelmi bántalmazási forma. Lényege, hogy a bántalmazó szándékosan hamis információkat állít, esetleg letagad dolgokat, megkérdőjelezve ezzel az áldozat valóságérzékelését, emlékezetét vagy éppen a józanságát.
„A bántalmazott kételkedni kezd saját magában. Lépésről lépésre haladva elhiszi, hogy vele van baj, hogy mindent eltúloz, s hogy ő a felelős a kialakult helyzetért. A folyamatos megalázás miatt önbecsülése eltűnik, nem hisz saját képességeiben, és úgy érzi, partnere nélkül képtelen az életre – érzelmileg, társadalmilag, gyakorlatilag” – magyarázza a pszichológus. Ebben nagy szerepet játszik az anyagi függőség, amit gyakran aranykalitkának neveznek. Az áldozat egyre jobban elveszíti önmagát. Minél szembetűnőbb a luxus, amelyben él, annál nehezebb kimondani, hogy hazugság az egész.
Kívülről luxusélete van, a valóságban azonban nem rendelkezik a pénzzel. A bántalmazóé a döntés joga, „zsebpénzt” ad az áldozatnak, akinek minden fillérről el kell számolnia. Ebből kifolyólag állandó félelemben él, hogy elveszíti anyagi biztonságát, otthonát és az eszközöket gyermekei felneveléséhez. Folyamatosan retteg, hogy szegénységben kell élnie, amitől már elszokott. Hiszen most „valaki”, de mindezt elveszítheti. Ez az egyik oka annak, hogy az ilyen típusú nők folyamatosan ugyanazt a férfitípust választják párjukul.
„Majd én megváltoztatom”
Jelentősége van a félelemnek is – a nő fél a hatalomtól, amellyel a férfi rendelkezik. „A gazdag bántalmazóknak vannak eszközeik ahhoz, hogy visszaélhessenek a hatalmukkal – ismerik a neves jogászokat, vannak kapcsolataik, társadalmi rangjuk… A nő fél, hogy ha kilép a kapcsolatból, elveszíti a gyerekeit, a jólétet, a saját szavahihetőségét. Kívülről ugyanis a férfi gyakran karizmatikusnak látszik, sikeres, úgynevezett jó ember. Sok esetben a félelem egészen konkrét: a nő életét, egészségét érinti.
Ugyanilyen erős nyomást helyez rá a szégyen, a társadalom ítélete. Egy tökéletesnek látszó kapcsolat felbomlását a nő kudarcként élheti meg. Fél környezete rosszallásától, főleg azokban az esetekben, amikor a családon belüli bántalmazás a külvilág számára nem látható, hiszen a kívülről sikeresnek tűnő élet azt a látszatot kelti, hogy minden rendben van” – mondja a pszichológus. Ezért a nő számára a hallgatás látszik jobb megoldásnak, nem az igazság. Főleg, ha még a férfi megváltásának reménye is hozzátársul. A pszichológusok gyakran látják, hogy a nők hisznek abban, hogy egyedül ők válthatják meg a férfit, mert egyedül ők értik meg őt. Ismerik a gyengeségeit, múltbeli bánatait, látják benne a lehetőséget, milyen lehetne, ha elég szeretetet kapna.
Veszélyes remény ez, akkor is, ha száz vidám arc mutatja, hogy valóra válhat. Nem látják a veszélyt, hogy megbocsátó szeretetükkel maguk szüntetik meg a javulás lehetőségét.
Az nyer, aki hallgat
A közösségi háló alkalmat ad arra, hogy betekintsünk mások életébe. Adott a lehetőség, hogy a magunk életét összehasonlítsuk másokéval. Mások boldogsága arra ösztönöz bennünket, hogy felmérjük, jól végezzük-e az élet dolgait, noha pár pillanatig feltámad bennünk a kétely, hogy igaz-e mindaz, amit látunk. Mert a valóban boldog párok nemigen mutogatják a boldogságukat, nem tárgyalják ki kapcsolatukat a közösségi hálón. Hogy miért? Mert nem kell győzködniük senkit a saját boldogságukról.
„Gyakran olyan emberek teszik ezt, akiknek szükségük van mások visszaigazolására, hogy boldogok. A lájkok és kommentek elhitetik velük, hogy aki igazán harcol, az a végén jutalmat kap. A friss kutatások azt bizonyítják, hogy a sok közös képet feltevő párok kapcsolata kevésbé boldog” – magyarázza a pszichológus. A kutatások azt is kimutatják, hogy az ezredforduló gyermekei bizonygatják leginkább a közösségi hálón, hogy boldog kapcsolatban élnek. A kommentekben viszont az jelenik meg, hogy valójában kevésbé elégedettek a kapcsolatukkal.
A boldogtalan párok a kapcsolat meglétének bizonyítására használják a közösségi hálót – hogy bebizonyítsák a világnak, van párkapcsolatuk, és minden rendben. A háttérben viszont sokszor bizonytalanság, a bizalom hiánya rejtőzik, hiába szerepelnek a romantikus képek mellett szívecskék. A boldog párok épp ellenkezőleg viselkednek, nekik nincs szükségük arra, hogy percenként dokumentálják a boldogságukat. Nem mintha szégyellnék magukat, inkább azért, mert túlságosan el vannak foglalva egymással, a közös életükkel. Mellette tudják azt is, hogy a családi konfliktusok nem tartoznak a nagyközönségre. Azt is tudják, hogy egyetlen kapcsolat sincs, amelyben ne lennének nézeteltérések. És ami a legfontosabb: tudják, hogy nem maga a kapcsolat teszi őket boldoggá. A boldogság mindig belülről jön.
