Az utcákat járva többnyire felfelé nézünk, hiába az intés: „Nézz a lábad elé!” Füleken is inkább a várat, a vadvirágos domboldalt, a málló falakat pásztázza a tekintet. Nap mint nap elsétálunk a vasajtók, a kikandikáló szellőzők mellett. Pedig a rejtőzőködő nyílások, befalazott pincék hátborzongató történeteket tudnának mesélni…
„A füleki vár lábánál van egy pinceféle hely. Tízéves voltam, amikor a barátaimmal saját készítésű fáklyákkal a kezünkben bemerészkedtünk a bozóttól benőtt szűk nyíláson – meséli Mesiarik Maros, a Bunker Team alapítója. – Nem is sejtettük, hogy egy régi óvóhelyen járunk. Később ezeket a folyosókat befalazták, mert a helyiek telehordták szeméttel. Megmaradt bennem ez a gyermekkori emlék, ezért kezdtem foglalkozni a bunkerekkel.”

Látogatható a füleki vár alatti bunker?
Igen. Az óvóhelyet sikerült megtisztítani, és ma múzeum működik benne. A tárlat Fülek 1938 és 1945 közötti történetét mutatja be: a visszacsatolást, a haditermelést, a bombázásokat. A nagy zománcgyári bunkererőd pedig magántulajdonban van.

Mesiarik Maros a füleki óvóhelyek szakértője.
Gyári óvóhelyek
Füleken nemcsak a vár alatt volt óvóhely. A zománcgyárnak is voltak bunkerei. A legnagyobb egy vasbeton bunker volt, ez a mai napig áll. Sokan elmennek mellette, fogalmuk sincs arról, hogy mi ez a csúnyácska betonépület. Huszonnégy teremből áll, ötszáz ember fér el benne. Volt saját elsősegélyhelye, zuhanyozója, vízvezetéke, fűtése, szellőztetőrendszere, sőt dízelgenerátora is, ami áramot termelt. A maga korában korszerűnek számított.
A hivatalnokok számára épült, de a veszély óráiban bárkit beengedtek. A több mint ezer munkásnak azonban nem volt elég, ezért voltak más óvóhelyek is. A műszakvezetők pontosan tudták, hová tudnak menekülni. Amikor megszólalt a sziréna, fordult a kulcs, nyílt az ajtó, és a munkások fegyelmezetten megindultak a bunkerek felé.
Hermetikusan zárható, gázbiztos és sugárbiztos óvóhelyek a 60-as években, a hidegháború idején épültek Szlovákiában. Ezek jó részét a rendszerváltás után elhanyagolták, ma már használhatatlanok.
Hány bunker van ma?
Bár a szlovákiai hivatalos nyilvántartásokban több mint 300 ezer védelmi építmény szerepel, a szám csalóka. A legtöbb egyszerű pince vagy mélygarázs. Az igazán profi, hermetikusan zárható, gáz- és sugárbiztos óvóhelyekből nagyjából 1500 van az egész országban. A hidegháború idején épültek, és a lakosságnak körülbelül a négy százalékát lennének képesek befogadni – vagyis húsz emberből mindössze egyetlenegy jutna menedékhez. Ráadásul a bunkerek negyede a fővárosban, Pozsonyban található, a vidéki kisvárosokban szinte semmilyen óvóhely sincs.

A szellőzőrendszer. Mert lent is kell a levegő...
A betonbunkert álcázták, hogy a levegőből ne lehessen felismerni a rendeltetését. Ezért építettek az elejére üzletsort. Volt itt hentesbolt, zöldséges és egyéb árusok is, miközben a falak mögött egy hatalmas vasbeton erőd rejtőzött.
Bunkerhotel
Igen, ilyen is van! Brünnben, a belvárostól nem messze található például a 10-Z Bunker, ami a város egyik legkülönlegesebb föld alatti építménye. Az egykor szigorúan titkos hidegháborús atomóvóhely ma múzeumként és szálláshelyként szolgál. A méteres betonfalak, a korhű katonai berendezések, a vaságyak és a retró telefonok posztapokaliptikus hangulatot teremtenek. Itt egy éjszaka felkavaró utazást jelent az időben. Amúgy a cseh példa jól mutatja, hogyan lehet a rideg múlt mementóit megőrizni a jelenkornak.

Eladó ropíkok!
Régi, az 1930-as évek végén épített vasbeton bunkereket ma is tudunk venni, a Cseh Védelmi Minisztérium rendszeresen értékesít ilyeneket. A legkeresettebbek az ún. Ropíkok, áruk kb. 10 ezer eurótól indul.
A Hulita-villa titka
Az akkori zománcgyár igazgatójának a házát Hulita-villának hívták. A villa alatt bunkerfolyosók húzodtak. Ez ma nem látogatható, magánkézben van. Körülbelül száz méter hosszú lehetett. Szűk folyosó vezetett a mélybe, több töréssel, hogy enyhítse a becsapódások lökéshullámát. Volt benne áram, szellőzés és vészkijárat is.
Mesiarik Marost nemrégiben megkereste egy idős férfi, aki kisfiúként ott bújt meg. Olyan kicsike volt, hogy nem tudott átjutni a folyosón fekvő sebesült német katonákon: az óvóhelyet ugyanis hadikórháznak rendezték be.
A katonák ott ültek, feküdtek a szűk járatokban, és a gyereket kézről kézre adták tovább a sötétben, hogy biztonságban lejusson a családjához.
Állapotfelmérés
A rendszerváltás óta a szlovákiai óvóhelyek karbantartását elhanyagolták, a szellőztetés elavult, a falak penészesek. Bár a kormány célul tűzte ki, hogy 2040-ig megduplázzák az óvóhelyek számát, a valóságban az egyszerű ember számára háború esetén marad esetleg a háza alatti pince. Ezért nem árt tudni, hol van a környezetünkben olyan megerősített pince, amelyik szükség esetén menedéket adhat.
Fontos, hogy legyen rajta vészkijárat, legyen benne szellőzés – és ne ejtsen csapdába. Egy alapcsomagot sem ártana készíteni: víz, tartós élelem, elemlámpa, kis rádió. Ma mindenki a telefonjára hagyatkozik, csakhogy a telefon lemerül. Ha nincs áram, nincs térerő, nincs internet, akkor lesz hasznos egy elemes rádió.
TOVÁBBI KÉPEINK AZ ALÁBBI GALÉRIÁBAN!
⬇︎⬇︎⬇︎
















