Tisztelt Szerkesztőség! Úgy döntöttem, felnőtt leszek. De úgy tényleg és igazán, nem csak papíron, ahogy már állítólag két évtizede az vagyok. Hanem igazi felnőtt, aki felelősséget vállal magáért és a tetteiért is. Kinyitom a szám, és kiállok magamért.
Eddig mindig csak azt csináltam, ami a szüleimnek megfelelt, amit a család, a barátok, ismerősök vártak el tőlem. Ez alapján választottam iskolát, hobbit, férjet... De rájöttem, hogy mindenkinek nem tudok, ráadásul nem is akarok már megfelelni.
Nem akarok többé jó kislány lenni. Céltudatos nő vagyok, aki tudja mit akar, és azt is, hogyan akarja, sőt, hogy hogyan fogja elérni a kitűzött célt. Igenis meg merem már mondani, ha egy helyzetben nem érzem jól magam, ha túl nagyok az elvárások és a nézeteimmel, érzéseimmel homlokegyenest eltérő dolgokra akarnak kényszeríteni.
Szabadon vállalom, hogy a párkapcsolat, amiben éltem, nem működik. Hogy a kirakat, ami mögé bezártuk az életünket, darabjaira hullt. Eljátszottam, hogy boldog vagyok, pedig a férjem szeretőket tartott. Most azonban én szerettem bele valakibe, és büszkén vállalom: válni akarok. Nem érdekel, hogy én leszek az első a családban, aki ezt megteszi.
Elegem van a titkolózásból, a bujkálásból és a képmutatásból. Kifelé mutatni a szépet, a tökéleteset, ujjal mutogatni a másikra és felnagyítani a hibáikat, miközben az egész belülről rothadt.
Számomra végre eljött az idő, hogy színt valljak és továbblépjek. Őszinte leszek még akkor is, ha a szüleim elfordulnak tőlem – ők mindig csak a tökéleteset, a normálisat voltak képesek elfogadni. Én meg tetkót varrattam a múlt héten – hát, ebben is első lettem a családban. Meg abban is, hogy a doktorátusomat félredobva, rangon alul találtam munkát, ráadásul rangon aluli férfiba szerettem bele.
Végre azt érzem, amire mindig is vágytam: a szerelmem megért, elfogad és velem repül.
Nem teszek mást, élvezem a szabadságom, élvezem a szerelmet és azt, hogy képes lettem kiállni magamért és az érzéseimért.
G.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
