Baby blues

Nehezen esett teherbe, többször volt vetélése, vagy lelkileg labilis? Akkor a szülés után magára is figyeljen, ne csak a babára.

Ápolt és derűs kismama, mosolygós újszülöttel a karján, egy makulátlanul tiszta lakásban? Ugyan már, ilyesmi csak a reklámokban látható!

A valóság egészen más: a friss édesanya haja rendezetlen, a mosogatóban piszkos tányérok és poharak sorakoznak, a fürdőszobában halomban áll a szennyes – hacsak valamelyik családtag be nem segít. A gyermekágy idején a legtöbb anyuka sértődékeny és ideges. Ez azonban természetes, hiszen a szülés nagyon nagy fizikai és idegrendszeri megterhelést jelent. Ezenkívül az újszülött ellátása sem egyszerű, a baba fejlődésével kapcsolatos aggodalmak pedig jelentős lelki terhet rónak a fiatal anyákra. Mindemellett a szülést követő hirtelen hormonális változások is kedvezőtlenül befolyásolhatják a hangulatukat.

Az újdonsült édesanyák körülbelül 80 százalékát érintő gyermekágyas lehangoltság, vagyis a baby blues általában a szüléstől számított harmadik napon kezdődik, és nem tart tovább két hétnél. Ilyenkor a partner és a család segítsége rendszerint elegendő, nincs szükség pszichológusra vagy pszichiáterre. A tünetek legtöbbször maguktól megszűnnek. Fontos, hogy az édesanya ne legyen elszigetelve a környezetétől. Ha lehet, mozduljon ki egy-két órára, például menjen el fodrászhoz.

A gyermekágyas lehangoltság gyakrabban fordul elő azoknál, akik első gyermeküket hozták világra, akiknek premenstruációs szindrómájuk volt – vagyis a menstruáció előtti napokban lehangoltságot, feszültséget és ingerlékenységet tapasztaltak –, illetve akik nem érzik elegendőnek a család támogatását.

További probléma, amellyel a kismamák találkozhatnak, a neurotikus depresszió, amely lényegében az előbb leírt tünetek intenzívebb jelentkezését és hosszabb ideig tartó fennállását jelenti. A nők körülbelül tíz százalékánál fordul elő, gyógyításában pedig szintén nagy szerepe van a partnernek, a családtagoknak és a barátoknak.

Ebben az esetben azonban már ajánlott felkeresni egy szakembert. Soha ne vádoljuk a depressziós beteget azzal, hogy csak színleli a tüneteit, vagy lusta. Azt se várjuk el tőle, hogy saját maga rendezze a helyzetet. Igen ritka, de minden esetben orvosi segítséget igénylő állapot a szülés utáni pszichózis. Laktációs pszichózisként is szokták emlegetni. Ez az elnevezés arra utal, mintha a tej lenne felelős a tünetekért. „Agyára ment a tej” – mondja a népnyelv. A kisbaba ellátását gyakran lehetetlenné teszi ez a bipoláris depresszióhoz hasonló tünetekkel járó betegség. Ha a környezet azt tapasztalja, hogy az újdonsült anyuka viselkedése bizarr, hangulata szélsőséges, hallucinációk gyötrik, vagy netán bántalmazza a kicsit, késlekedés nélkül szakemberhez kell fordulni.

A tünetek egyike, hogy a kismama elveszíti reális tájékozódóképességét, és nem érzékeli megfelelően az idő múlását. Ha egész nap pizsamában járkál, és azon siránkozik, hogy még nem volt ideje megmosakodni és felöltözni, az még önmagában nem feltétlenül jelent komoly problémát. Ha azonban fel sem tűnik neki, hogy nem szedte rendbe magát, vagy például nem érzékeli, hogy közeleg a férje hazatérésének ideje, valószínűleg komolyabb betegségről lehet szó.

A szülés utáni pszichózis súlyosabb formája általában a szülés után három-négy hónappal jelenik meg, de akár már négy nappal a szülés után is jelentkezhet. Vagyis akkor, amikor az édesanya végre hazaviheti a kisbabáját. Angliában dicséretes gyakorlatot vezettek be: mielőtt a nő elhagyná a kórházat, részletes kérdőívet töltetnek ki vele. Ezt értékelve megtudhatják, hogyan érzi magát a kismama testileg, és főleg lelkileg. Franciaországban pedig a kórház elhagyása után asszisztensnők látogatják néhány hónapig a családot, és tanácsot adnak például a főzéssel, a babaruhák mosásával vagy a kismama alakjának visszanyerésével kapcsolatban. Odafigyelnek az anyuka lelki egészségére is, és ha szükséges, pszichiátert is bevonnak.

De térjünk haza. Ha maga az érintett nem tud segítséget kérni, mert nem érzékeli a bajt, a környezetének pedig – mint az esetek nagy részében – eszébe sem jut, hogy a kismama nem hisztis, hanem valóban beteg, ki tehet valamit?

– Ha a kórházból való távozáskor a nőgyógyász még nem észleli a megváltozott lelkiállapot tüneteit, a gyermekorvoson van a sor – véli a pszichiáter.

A jó gyermekorvos ugyanis az első alkalommal házhoz megy, és az újszülöttön kívül a kismamát is „szemrevételezi”.

– Ha a látogatás során depressziós anyukát és feltűnően nagy rendetlenséget talál, fel kellene vennie a kapcsolatot az apával, és biztosítania kellene az édesanya számára a szakorvosi segítséget.

A 29 éves Szilvia a saját bőrén tapasztalta meg, milyen nehéz olyan pszichiátert találni, aki azonnal fogadja a rászorulót.

– Szinte állandóan sírtam már a kórházban is, és forróságot éreztem, de ez senkit sem zavart. A nőgyógyászom azzal engedett haza, hogy magamnak kellene megoldanom a dolgot. Aztán jött a legrosszabb: olyan görcsben volt az állkapcsom, hogy alig tudtam beszélni, és féltem egyedül maradni a kisfiammal. Rettegtem a legegyszerűbb dolgoktól is, például féltem hozzáérni a villanykapcsolóhoz.

Ekkor kezdett pszichiátert keresni. Sok helyen azzal utasították el, hogy most nem tudják fogadni, talán majd néhány hét múlva. Végül sikerült olyan szakembert találnia, aki figyelmesen végighallgatta, és hagyta, hogy meséljen a karrierjéről, a terhességéről, a házasságáról és a családi kapcsolatairól. Ezután felállította a diagnózist, amelyre egyik orvos sem jött rá azok közül, akik addig Szilviát vizsgálták: szülés utáni pszichózis. Felírta a megfelelő gyógyszereket is. A kisfiú már öt hónapos volt, amikor Szilvia képes volt sírás és félelmek nélkül, egyedül is ellátni őt.

– Még két hónapig voltak negatív gondolataim, és az sem volt igazán szerencsés, hogy a férjem új munkahelyre került, ahol bizonyítania kellett. Megjött a tél is, így alig mozdulhattunk ki a lakásból.

Szerencsére mellette állt a családja, és ott voltak a barátnői is, akik már saját maguk is megtapasztalhatták, hogy az anyaság nem egyenlő a felhőtlen boldogsággal. Sajnálatos módon az édesanyák többsége egyedül próbálja megoldani a problémát, mert nem szeretne senkit a gondjaival terhelni. A gyengeség jelének tartják, ha nem képesek egyedül gondoskodni a gyermekükről, és azt hiszik, hogy semmire sem jók. Másrészt szégyellnek pszichiáterhez fordulni, nehogy a környezetük őrültnek könyvelje el őket. Még nagyobb baj, ha a család tovább fokozza ezt az érzést, ahelyett, hogy segítene. Ha a kismama nem kerül időben orvoshoz, annak tragikus következményei is lehetnek.

A szülés utáni pszichózis általában kórházi, néha pedig pszichiátriai kezelést igényel. Ez azt jelenti, hogy az édesanyát el kell választani a gyermekétől, és olyan gyógyszereket kaphat, amelyek mellett nem szoptathat. A szülés utáni pszichózis esetében nem határozható meg egyértelműen rizikócsoport. Nem öröklődő betegség, de nagyobb valószínűséggel jelenhet meg azoknál, akik lelki problémákkal küszködnek, az átlagosnál később, negyvenéves koruk körül szülik meg első gyermeküket, régóta igyekeznek teherbe esni, vagy már többször elvetéltek. Maga a nő nem tehet a betegségéről! Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert például a fent említett Szilvia is találkozott olyan véleményekkel, amelyek szerint a kért császármetszés és a szoptatás körüli gondok miatt saját maga idézte elő a betegséget.

A betegségnek azonban semmi köze a tejelválasztáshoz. A szülés hívja elő, és az anya testi és lelki megterhelése következtében aktiválódik.

Még egy gyermek?

Az orvosok nem ajánlanának újabb terhességet, ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy a betegség ismét jelentkezik. Másrészt a szülés utáni pszichózison átesett nők nem szeretnék újból átélni azt a poklot, ezért nagyon kevés közöttük az, aki még egy terhességre vállalkozna.

A szülés utáni depresszió tünetei