A trendek jönnek-mennek, viszont nem lehet évente szike alá feküdni. Divatba jött az egyenes orrunk, pedig már gyűjtjük a pénzt a csökkentő orrplasztikára… Igazság szerint csak várnunk kell, és valamelyik vonásunk előbb vagy utóbb divatba jön. (Nevet Hetti.)
Névjegy: Hernádi Hetti (33) Pozsonyban él. Komáromban a Selye János Egyetem történelem–magyar szakán végzett, majd Pozsonyban a Comenius Egyetemen kiadványszerkesztést tanult. Írásaiban szívesen elemzi a netes trendek hatását a nőkre. Ezúttal a szépségdiktátumról kérdeztük.
A közösségi platformok azért rizikósak, mert felnagyítják az összehasonlítást. A szűrt és idealizált képek irreális elvárásokat támasztanak magunkkal szemben, s ez később testképzavarhoz vezethet. Vajon mi döntünk arról, mit nézünk, mit veszünk meg és kik szeretnénk lenni – vagy az algoritmus? Interjúalanyunk, Hernádi Hetti régóta figyeli az online trendek hatásait, születését és letűnését. Maga is naponta használja az internetet.
– El tudod képzelni képernyő nélkül az életedet?
– Sokszor megfogadom, hogy kevesebb időt töltök a telefonommal, de nem mindig sikerül. Tegnap is csak „egy pillanatra” nyitottam meg az Instagramot, aztán elnyelt vagy két órára. Utána alig tudok észhez térni. Csak görgettem, de semmire nem emlékszem belőle.
– Megválogatod, milyen tartalmakat fogyasztasz?
– Igen, erre odafigyelek. Inkább a kreatív tartalmak érdekelnek: a journaling – a kreatív naplózás, a rajzolás, a kézműveskedés. Szeretem azokat a videóesszéket és kommentárvideókat, amelyek az internet működését elemzik. Olyanokat követek, akik mögött valódi kutatómunka van, különösen érdekel a túlfogyasztás jelensége. Kíváncsi vagyok például arra, hogyan vesz rá bennünket az internet a vásárlásra.
A nőt eléri a „szerkesztett élet” csapdája. Az ő valódi élete semmiben sem hasonlít az influenszerek megkomponált életképeihez, ami állandó benső elégedetlenséget szül benne.
– Vagyis inkább a jelenséget figyeled?
– Érdekel, hogyan válik valamiből trend. Az amerikai közösségi médiában ez jól tetten érhető. Mi is történt nemrég Hailey Bieber Rhode márkájának egyik pop-up eseményén? Emberek tíz-tizenkét órát álltak sorban a tűző napon egy több mint százdolláros Rhode pulóverért, amit egyébként online is meg lehetett rendelni. Miért érzik emberek százezrei úgy, hogy azonnal szükségük van egy reklámozott termékre? Nem maga a pulóver, vagyis a termék az érdekes egy ilyen történetben. Hanem hogy mi történik ilyenkor az emberek fejében. Hisz sokan rosszul lettek a hőségben, napszúrást kaptak. Nem valami exkluzív élményre várakoztak, hanem csak vásároltak.
– Az effajta trend előbb-utóbb Európába is megérkezik?
– Sokszor igen, viszont még mindig Amerika viszi ezekben az értelmetlenségekben a prímet. Bár a színes stresszlabdákból, a dumplingokból óriási trend lett nálunk is. Különféle méretben, töltelékanyaggal jelentek meg a piacon, s nem tudhatod, mit kapsz, mert a Labubuhoz hasonlóan a legtöbb zsákbamacska. A labdák elsősorban az ADHD-val vagy autizmussal együtt élő gyerekeknek készülnek, az ütemes feszítés és elengedés segít levezetni a feszültséget. S most hirtelen divatkellék lett belőlük. Odáig fajult a dolog, hogy több iskolában betiltották a kelléket, mert tömegesen kezdték őket használni – így most azok a gyerekek sem nyomkodhatják, akiknek tényleg szüksége van rájuk.
– Látsz valami más változást a trendek sorjázásában?
– Régen az emberek a való életből menekültek az internetre, ma pedig az internet elől próbálnak visszatalálni a való élethez. Most az úgynevezett analóg életmód a legnagyobb trend. Túl sok lett az AI-tartalom, a reklám, a végtelen információ, így van, aki hetven kilométert görget naponta. Ezért aztán divatba jöttek azok az elfoglaltságok, amelyek korábban hétköznapinak számítottak: újságot olvasni, könyvtárba járni, kézzel írni, horgolni, varrni. Ám ez kicsit olyan, mint a saját farkába harapó kígyó. Érdekesmód ezekből a tevékenységekből is internetes tartalom lesz: a többség később videót készít arról, hogy analóg életet él.
– A jó trendből is lehet káros trend?
– Sokszor azt érzem, mintha az emberek évente jelmezt cserélnének. Egyik évben clean girl, a természeteslány-stílus pörög, következő évben a bohó whimsy a menő, de pár hónap után jön valami egészen más. A TikTok gyakran úgy működik, hogy fog egy jelenséget, és átcímkézi trenddé, mintha most találták volna ki, pedig már szakálla nőtt. Csak most sok millióan fogják követni a trendet. Vagy gondoljunk csak a K-beauty, a koreai szépségápolás népszerűségére. Előtte is szépítkeztek a koreai nők, csak Európa nem törődött velük, de most menő lett; sőt, mára a legtöbb márka a koreai szépségtermékeket másolja. Apropó, termékek. Régebben sok sminkvideót néztem, érdekeltek a technikák – de mára ezek is lecsupaszodtak. Ma sok videó inkább csak arról szól, hogy mit kell megvenni: az új szérumot, az új pirosítót, az új alapozót, az új rúzst. Néha szinte olyan érzésem van, mintha a régi televíziós teleshopműsorokat nézném, csak modern csomagolásban.
– Ne beszéljünk arról, amikor arcvonásokat hoznak divatba a képek…
– Melyek, ugye, csak plasztikai beavatkozás útján elérhetőek: arcot cserélünk, mintha az olyan könnyű volna. A biometrikus igazolványkép számszerűsíthető módon őrzi arcvonásainkat. A nagyobb volumenű műtétek viszont megváltoztatják az arc geometriáját. Elvesztjük azt, ami a miénk, az egyediségünket... A divat itt is változik, ma ez számít szépnek, jövőre valami egészen más. Az arcot vagy egy testet viszont nem lehet évente átszabatni. Most például sok lány eltávolíttatja az arcából a bébihájat, azt a zsírszövetet, amely természetes teltséget ad. A szépségklinikák buzgón hirdetik, hogy a Bichat-zsírpárna kivétele kontúrosabbá teszi az arcot. Csakhogy ez az életkor előrehaladtával magától is csökken. Vajon hogyan fognak kinézni ezek a lányok húsz év múlva?
– Csak hogy szemléltessem: nemrég még a pisze orr volt a trend, sőt, a felfelé álló orrcsúcs, most pedig a markáns, egyenes orr kezd „divatba jönni”. Akik csökkentő orrplasztikát csináltattak, vagyis lekeskenyíttették az orrhátat, értetlenül néznek egymásra: Most mihez kezdjek? Azután ott van az úgynevezett Instagram face, illetve iPhone face jelensége is. Az emberek úgy akarnak kinézni, mintha az agyonfilterezett, megszerkesztett Instagram-fotókról sétáltak volna le. Az eredmény: minden fotóról ugyanaz az arc néz vissza ránk. Ugyanaz a telt ajak, pisze orr, hangsúlyos arccsont, mimika nélküli botoxarc. A régi filmeket nézve feltűnik, hogy mennyire különböztek egymástól kinézetben a régebbi színészek. Ma ezek a karakteres vonások nem maradnának érintetlenek, pedig pont ettől voltak ezek a színészek emlékezetesek.
A filterek, a smink és a beállított pózok olyan elérhetetlen ideált közvetítenek, amellyel a hús-vér valóság nem tud versenyezni. Az életet ugyanis nem lehet megszűrni, kimerevíteni és megszerkeszteni, az szagos, ízes, tökéletlen.
– A beautytrendeknek való megfelelési kényszer sosem vezet hát jóra.
– Úgy látom, hogy nem. Nincs jogom ítélkezni vagy beleszólni abba, hogy más mit kezd a saját testével. Ugyanakkor szerintem különbséget kell tenni aközött, mikor valakit megszégyenítünk, vagy egyszerűen aggódunk az egészsége miatt. Most sok szó esik arról, hogy Ariana Grande aggasztóan lefogyott. Némelyek úgy vélik, hogy az erről szóló kommentek body shamingnek, azaz testszégyenítésnek számítanak. Holott, ha valaki nincs jól, azért az emberért igenis fontos kifejezni az aggodalmunkat. Talán ezt a gondolatot a feminizmuson belüli párbeszédbe is jobban be kellene emelni: hogy hogyan tudunk úgy aggódni egymásért, hogy közben nem ítélkezünk. Én inkább arra ösztönözném a nőket, hogy próbáljanak önreflexíven ránézni ezekre a döntésekre. Tegyék fel maguknak a kérdést: Miért vágyom erre a változtatásra? Mi van emögött? Ha ezeket az okokat sikerül feltárni, könnyebb szabad döntést hozni.
– Ha egyetlen tanácsot adhatnál a közösségi média használatához, mi lenne az?
– Találjuk meg a saját énünket, s csak utána próbáljuk meglovagolni a különféle trendhullámokat. Ha valakinek stabil az önképe, akkor tud válogatni. Megtartja a trendekből, ami valóban közel áll hozzá, és elengedi azt, ami csak divathóbort. Az online teret meg kell tanulnunk tudatosan használni. Hiszen a közösségi média valószínűleg nem fog eltűnni az életünkből – ahogy az újabb és újabb trendek sem. A kérdés inkább az, hogy képesek vagyunk-e megőrizni az arcunkat a változó netes trendek világában.
A hagymahasonlat: tudjuk egyáltalán, kik vagyunk?
Minden évben más a trend. Mintha a nőnek nem lenne saját arca: az egyik évben clean girl, a tiszta lány, akinek bézs a lakása, a gyerekszobában nem lehet színes játék, ő pedig természetesnek maszkírozza magát; a másik évben már bolondos, színes ruhákat visel, mert a TikTokot elöntötte a whimsy trend. Olyan ez, mint a hagymahasonlat, mikor a színészeket hagymához hasonlítják. Belebújik a szerepébe, s mikor elkezdjük keresni, ki is ő valójában, s lehántjuk róla az egyik szerepét, a másik karakterét, mint a hagymáról a héját, a végén ott marad a „semmi.“ A hasonlat szerint a színésznek nincs benső magja, valahogy soha nincs meg, hogy maga az ember milyen.
