Amióta megjelentek a mobiltelefonok, leomlott egy újabb tabu. Vannak, akiket nem zavar, hogy mások is hallják azt, amit csupán egy bizonyos fülnek szánnak.
Utazás közben hallottam már forró szerelmi vallomást, orvosi kivizsgálásról szóló részletes beszámolót, egy középkorú nő német nyelven lefolytatott vitáját (ha a beszélgetőpartnere lecsapta a telefont, újra és újra visszahívta).
A pálmát az a lány vitte el, akivel egy gyorsvonat kupéjában hozott össze a sors. „Elindultál már? Hol vagy most? Ugye gyorsan végzel?“ – záporoztak a kérdések a vonal túlsó végén lévő barátjához. Majd a barátnőihez fordult, és így kommentálta a helyzetet: Norbinak valamit el kell intéznie, aztán majd találkozunk.
Tíz perc múlva újabb telefon következett, és a kupé minden utasa megtudta, hogy a fiú még mindig nem indult el. És ismét záporoztak a kérdések. A barátnők közül az egyik sűrűn bólogatott, és Norbit szapulta, a másik a vállát vonogatta. „Minek hívogatod annyit? Hát ha nem végezne addig, menj haza egyedül“ – mondta.
„De mit csináljak egyedül!“ – pattant fel a lány. „Olvass vagy nézz tévét“ – tanácsolta a barátnő. Szilvia – nevezzük így történetünk szereplőjét – viszont el sem tudta képzelni, hogy magával „négyszemközt“ is el tudná tölteni az időt.
A következő fél órában Norbi nem végzett olyan gyorsan, ahogy azt a kedvese elképzelte. Újabb kérdésözön, majd felelősségre vonás következett. Szilvi felháborodva közölte a barátnőivel, hogy szerelme összefutott egyik volt tanárnőjével, és most nosztalgiáznak kicsit. Majd faggatni kezdte az egyiket, hogy ismeri-e a szóban forgó hölgyeményt. A barátnő ismerte, és megnyugtatta a féltékenykedő lányt, hogy nem egy csábos negyvenesről, hanem idős hölgyről van szó.
Közben megcsörrent a telefon. A lány elképedve válaszolgatott a hívó félnek. A barátnői kérdőn néztek rá. „Hát ez nagyon ciki. A tanárnő hívott Norbi mobiljáról, hogy nem csinálnak semmi rosszat, és Norbi nem ivott egy kortyot sem, csak ő! És megkért, hogy ne haragudjak“ – panaszolta. Aztán újra a fiú jelentkezett, hogy ő maga enyhítse meg a lányt. De ez sem segített.
Szilvia dühös fúriaként viselkedett. Felsorolta barátja összes bűnét, és kijelentette, hogy ő majd megtanítja kesztyűbe dudálni. Ő aztán nem tűri, hogy felrúgják a programját. Az ő pasija nem nézhet más nőre, az italozás sem jöhet szóba. Norbit senki nem látta még spiccesen, amióta ő „vette gondozásba“! Mert a sarkára áll, és patáliát csap, ha a fiú egy pohárnál több alkoholt iszik. Igaz, hogy Norbi haverjai kiutálták, de őt ez nem érdekli. És jöttek a különböző erkölcsnemesítő történetek a barátnőknek (vagyis a széles utazóközönségnek) címezve.
A három lány leszálláshoz készülődött. Szilvia ismét előkapta a telefont, és újra felhangzott a jól ismert kérdés: „Most éppen hol vagy?“
