Mi van akkor, mikor a nők kimondják az igazat? Egy hosszú kapcsolatban előbb kezdenek unatkozni, mint a férfiak? S mi köze ehhez a migrénnek?
Mi legyen, mikor a nő unja már a szexet? Nem mond rá nemet, de nem is érdekli. A téma kikerült a szociális hálóra, a mai nők gátlás nélkül beszélnek róla.
A bázis, a talapzat, amire építkezünk
- A szerelem és a szex nem ugyanaz.
- A vágy nem magától értetődő, és nem kötelesség.
- Az unalom egy párkapcsolatban pedig nem kudarc, hanem jelzés.
Szakadjunk el a sémáktól!
Esther Perel párterapeuta azért vált híressé, mert a mai kor összekuszálódott, intim életét veszi górcső alá. Nem ígéri, hogy a vágy öt vagy nyolc egyszerű lépéssel visszaszerezhető. Nem mondja, hogy sikerrel járhatunk, csak akarni kell. Ő mást mond. Azt mondja, hogy a hosszan tartó kapcsolattól olyan dolgokat várunk el, amelyek ellentmondanak egymásnak. Biztonságot és vágyat. Állandóságot és izgalmat. Közelséget és titokzatosságot. S hozzáteszi, ha az ellentétpárból az egyik megjelenik, a másik csendben eltűnik.
A titokzatos Don Juan – Miért szeretjük a rosszfiút?
Nem véletlen, hogy a nő olyan férjre vágyik, aki bebiztosítja anyagilag a családot, biztonságot teremt. Nemegyszer mégis olyan férfiba szeret bele, aki minden hónapban más virágra száll. Egy Don Juan izgalmas, titokzatos, mogorva. A férj pedig a biztos pont, akire mindig lehet számítani. A bázis, akire lehet építeni. Aki megbízhatóan unalmas. Akivel unalmas a szex. Így inkább fáj a fejünk.
A felmérések szerint az egyedülálló nők boldogabbak és tovább élnek. A férfiak esetében fordított a helyzet. A férfiak kevés mély kapcsolatot élnek meg a házasságon kívül. Sok férfi megy tönkre válás után, pedig sok esetben ő lépett félre vagy ugrott ki a párkapcsolatból.
A szex játék (volt)
A családi élethez sok tabu kapcsolódik. A nő főként akkor érez hajlamot a szexre, ha a férfi megérdemli – felszereli a nőnek a polcot, összeszedi a koszos zoknijait, foglalkozik a gyerekekkel. Ezt láttuk a saját családunkban. A szex jutalom és játék a sok évezredes sztereotípiák szerint. A lány megtanulta otthon, hogy az anyu bizonyos helyezetekben az orránál fogva tudja vezetni aput. S apu imádja ezt a csiki-csuki játékot.
Az inga kilengett, s még nem állt meg!
Mára azonban a férfi-nő viszony megváltozott. Sokszor a nő keres többet. Elveszi, ami jár neki – nem játszmázik. Nem a férfi hódítja meg a nőt, a nő ajánlkozik fel. A kommunikáció is megváltozott. A nő kijelenti: Ha te így, akkor én is így. Akkor majd én mondom meg, hogy nekem mire van szükségem.
A szeretkezés fogságában
Esther Perel párterapeuta a Szeretkezés fogságában című könyvében (magyarul is megjelent) azt írja, hogy meg kell változtatnunk a vágyról és a szeretkezésről való gondolkodásunkat. Először is ő aztán senkinek az oldalán nem áll. Nem nőpárti és nem férfipárti. Nem arról van szó, mintha a nők nem szeretnék a szexet. Sokszor csak azt a szexet nem szeretik, amely a „rendelkezésükre áll”. Ez egy kényelmetlen mondat, mert arra kényszerít bennünket, hogy ne a libidót, a hormonháztartásunkat hibáztassuk – vagy épp magunkat, ha nem sikerül egymásra találni. Inkább kezdjünk foglalkozni az itthoni körülményekkel és a kapcsolat dinamikájával.
Perel szerint nem arról van szó, hogy a nőnek csökkent volna a libidója.
Sokkal több a hasonlóság a nő és a férfi szexualitása között, mint gondolnánk. A nőknél a vágy függ a menstruációs ciklustól: fokozatosan emelkedik a peteérés, az ovuláció előtti szakaszokban. A férfiakat a tesztoszteronszint befolyásolja: ez reggel magasabb, mint este, és a kor előrehaladtával csökken. Mindkettőjükre hatással van a stressz, a kapcsolat dinamikája és az egészségi állapot. Az sem mindegy, hogy most akkor jóban vagyunk, vagy haragszunk valami miatt a másikra. (Például mert nem kaptunk semmit a szülinapunkra.) Közel érezzük őt magunkhoz, izgat minket, vagy még az ágyban is csak a kötelességeink listájára tudunk gondolni...? Nincs szárnyalás és lazulás, se apály, se dagály. Csak úgy vagyunk. Elvagyunk.
Vágyakozunk az életre
A mai szextanácsadók szerint (már ilyenek is vannak) a libidó nemcsak a szexuális vágyat jelenti. A libidó életigenlés, közelség, a „téged akarlak“ vágya. Ezekkel az érzésekkel úgymond lehet dolgozni. Ez tökéletesen egybecseng azzal, amit Esther Perel ismétel már évek óta: a vágy nem az, ami van vagy nincs. A vágy egy folyó, amelyik apad, áramlik, aszálykor kiszárad, az érzelmek viharában kiárad (majd pedig képletesen szólva jöhet az eső). Valami olyasmi, ami időben, térben létezik, az emberi testben és lélekben áramlik. A vágyat lehet erősíteni, de elfojtani is.
Spontán és válaszoló vágy
A kutatásokból kiderül, hogy a férfiaknál gyakran előfordul a spontán libidó: a vágy minden előzmény nélkül megjelenik. A nők esetében ez fordítva van, a vágy inkább reakció, válaszul jelentkezik egy hangulatra, ingerre.
Ne azt kérdezzük, hogy a nőnek miért nincs kedve. Hanem azt, hogy pontosan mihez nincs kedve. Meg hogy miért nincs. A libidó a nemi vágyat és késztetést jelenti, a nemi szervek és az elme kedvét a szexhez. Ez mindenkinél más, s az élet során is változhat.
A nő nincs fából!
A spontán és a válaszoló vágy között különbség van, de azért jó, ha tudunk arról, hogy mi történik velünk vagy a párunkkal. Hogy működünk mi, s hogy működik ő, a férfi?
Mit jelent ez? A nő akkor sem kelletlen, amikor nem vágyik a szexre, nyitott marad, s hagyja, hogy csak úgy megtörténjenek vele a dolgok. Néha tesz is annak érdekében, hogy feltámadjon a vágy. Elviszi a gyerekeket a nagyihoz, hogy el tudjanak menni vacsorázni egy szép helyre, szépen felöltözik, hogy szexinek érezze magát, flörtöl kicsit napközben, vagy előtte megnéz egy filmet, ami megérinti a lelkét, elindítja a fantáziáját... Mit tehet az ügy érdekében a férfi? Kedves a párjához, megsimogatja, itt-ott átöleli, megdicséri. A nő nincs fából, válaszolni fog.
A szerelem közelség, a vágy távolság
Esther Perel szerint „A szerelem közelséget kíván. A vágy távolságot.” A másik közelsége biztonságot ad. A vágynak viszont térre van szüksége, hogy távoli bolygónak lássuk a másikat, titokzatosnak, nem csak játékostársnak. Ha a párunkkal szoros társközösségben élünk, s nem foglalkozunk mással, csak a bevásárlással, a gyerekekkel meg a banki hitellel, akkor nem csoda, hogy a szex kiüresedik.
Kihívások – Döntünk ám!
Mi van, ha szeretem a páromat, de már nem vonz annyira? Vagy vonzónak látok másokat? Egyiken sem kell csodálkozni. A monogámia nem azt jelenti, hogy más emberek ezentúl már nem fognak tetszeni. Inkább a döntésről van szó – maradok, vagy elmegyek és megcsalom a páromat. Mert kapcsolatban lenni mindig többet jelent, mint a szingliség: a többség felfogásában a házasság nem galambház. Kapcsolatban élni elköteleződést jelent.
Nonchalance
A női hűtlenségről ritkábban beszélünk. A legtöbb hűtlenség nem csak a szexről szól. A vágyról mesél, vagy éppen a szabadság utáni sóvárgásról. A nőt sok teher nyomja, meggörnyed alattuk. Milyen jó lenne kicsit fesztelennek, nemtörődömnek lenni... Szabadon, láncok nélkül szeretkezni. Az unalom nem azért jelenik meg a párkapcsolatban, mert a monogámia annyira természetellenes volna. A mély, stabil kapcsolat az ember egyik alapszükséglete. Tehát nem is a monogámiával van probléma, hanem azzal, hogy az otthoni nagy biztonságban elfelejtünk beszélni.
Nem mondjuk ki azt, hogy mit akarunk, mit nem akarunk, mi változott meg bennünk az idők során. Találja ki a másik, hogy mi hiányzik nekünk, mi lenne jó – valahol azt gondoljuk, neki kutya kötelessége kitalálni. A monogámia biztonságos környezetet teremt, amiben jobban ki tudunk teljesedni. Valahogy nem érezzük ildomosnak, hogy arról beszéljünk, valami mást is akarunk, vagy valamit máshogy akarunk, mint ahogy előtte csináltuk. A biztonság leszegi a határainkat, megszűnik köztünk a szabad kommunikáció. Hisz olyasmit, hogy mi most éppen másra vágyunk, nem is szabadna éreznünk... Ellenben pont ezért fogjuk gyakrabban azt érezni, hogy nem kapjuk meg a párunktól azt, amire szükségünk van.
A patriarchális családokban a nőkkel szemben nagyobban az elvárások – gondoskodniuk kell a háztartásról, a gyerekekről, a kapcsolat érzelmi kötelékeivel is jobbára ők foglalkoznak. (Tőlük várják el, hogy gyöngédek, odafigyelőek legyenek.) Nem csoda, hogy már akkor fáradtak, mielőtt egyáltalán sor kerülne a szexre. A nő részéről sok minden állhat az elutasítás mögött: kielégítetlenség, nyomás vagy pusztán nem tud eleget tenni a férj irreális elvárásainak. A fejfájás általában csak ürügy, hogy ne legyen kénytelen újra meg újra átélni azt, ami neki nem annyira jó.
Viszont! Ismételjük csak...
Ha a nő többször is elmondja, hogy fáj a feje, az nem mindig azt jelenti, hogy nincs kedve a szexhez. Lehet hogy csak fáradt. Lehet, hogy épp az ellenkezője: mindene megvan, ezért izgalmat akar, tengerpartot, latin zenét, romantikus köretet.
A nők nem mernek őszinték lenni! A nők a viszony elején az igényeiket háttérbe szorítják. Anyáik ugyanis erre tanították őket. Nem akarnak „problémásnak” látszani. Nem jó, ha mindjárt ugrálnak. Pont ezzel ágyaznak meg a későbbi rossznak, a mély elégedetlenségnek.
Az unalommal foglalkozni kell!
Sok nő számára kulcskérdés a jó szex. Nem sok szexet akarnak, inkább jó szeretkezést. Sokat segít, ha nem az orgazmusra helyezzük a fő hangsúlyt. A szex nem autóverseny, és nem az éremeső a cél. A szex az érintésekről, a jelenlétről szól, nem a teljesítményről. S akkor talán megszületik az, amiről már azt hittük, hogy elveszítettük...
