A házasság egy nehéz menet, amely állandó készenlétet igényel a ringben tartózkodó feleségtől és férjtől. És többféle típusú menet van: az egyikben két egyenrangú fél áll egymás mellett (ez a ritkább felállás), a másikban két egyenrangú fél áll egymással szemben, a harmadikban pedig két nem egyenrangú fél hadakozik egymással – minden értelmes játékszabály nélkül.
Az amerikai sztárpszichológus Phillip C. McGraw – vagy ahogy jobban ismerjük: dr. Phil – showműsoraiban a problematikus szülőket szembesíti azzal, milyen hibákat követnek el a gyereknevelésben, a házaspárokat pedig elfuserált házasságukkal. Utána könnyekre fakasztja őket, majd a szereplőket rávezeti a megoldásra, ami egyszerű és kézenfekvő – legyenek türelmesek, toleránsak, elnézők és találékonyak. A műsor végén a problémás párok/szülők mosolyogva, újra boldogan hagyják el a stúdiót, és megígérik: ezentúl minden másként lesz.
A férj ezentúl nem a szőnyegre, hanem a szennyeskosárba dobja a büdös zokniját, a feleség pedig nem fogja kritizálni az anyósát, aki egyébként is egy szent asszony. Az anya nem fogja elnáspángolni hisztériázó gyermekét, hanem három órán keresztül kérlelni fogja, vagy fellapozza a pszichológiai kézikönyv idevonatkozó fejezetét. És az apa sem vonja meg többé a zsebpénzt a fiától, nehogy elcsavarogjon vagy rossz társaságba kerüljön. (Legalábbis a showműsorban való szereplés utáni néhány hétben.)
A fent említett sztárpszichológus sokéves praxisának eseményeit felhasználva és analizálva, egy kilencpontos stratégiát dolgozott ki arra vonatkozólag, hogy miként lehet boldog házasságban élni.
1. Először is tudnunk kell, mit is akarunk valójában!
A párunktól elvárjuk, hogy segítsen nekünk, mindig tudja, mire van szükségünk, és teljesítse a kívánságainkat. Például rakodjon el maga után a konyhában, ne hagyja az asztalon a vajat reggelig, mert akkor garantáltan undorító trutyi lesz belőle. Hallgassa meg a problémáinkat, vigasztaljon meg, és adjon jó tanácsokat. Csakhogy mielőtt még minderre a segítségre igényt tartanánk, tudnunk kéne, mit is akarunk valójában – sőt inkább azt, milyenek is vagyunk valójában.
Pedáns porgyűlölők, akiket jobban izgat a vitrinben magát halványan jelző pollenréteg, mint az egymilliós főnyeremény. Vagy bohém művészlelkek, akiket az élet magasabb szférái érdekelnek, nem a hegyekben álló vasalatlan ruha. Ne értékeljük magunkat, csak térképezzük fel, milyenek is vagyunk valójában!
2. Ismerjük meg egymást!
Mi a legnehezebb a házasságban? Az egy év korkülönbséggel született gyerekek gondozása vagy az anyós rosszindulatának elviselése? A kamaszkor beköszönte? Nem és nem. A legnehezebb közölni párunkkal az egyes pontból kifolyó felfedezésünket – vagyis megmagyarázni neki, milyenek vagyunk valójában, és mit akarunk. Azt mondani neki: bízom benned, és annyira szeretlek, hogy beengedlek lelkemnek azon szobácskájába, ahova magam is csak ritkán nyitok be. A házaspárok többsége csak krízishelyzetekben mond hasonlót, akkor is rossz hangsúllyal és nem is a megfelelő szavakkal – „te soha nem értesz meg engem!” vagy „nem akarsz megérteni!” Pedig sokkal előbb kéne, és nyugodt körülmények között.
3. Nevezzük meg, mit szeretnénk, mire vágyunk!
A gondolatolvasás képességét már rég elveszítettük, s nagyon kevesen vannak közöttünk, akik még képesek rá. A házasságok 99,9 százalékában ez nem működik – különben azok a házasságok is szétesnének, amelyek így boldogságban telnek az aranylakodalomig, s azon túl is.
A feleségeknek azt tanácsolja, ne játsszanak a férjükkel kitalálósdit, mert nem szereti. Legfőképpen azért, mert mire rájönne, mire gondol a nő, már rég mást akar, vagy nem is azt akarja, amiről szeretné, ha a férje kitalálná. A legjobb megoldás a sztárpszichológus szerint az, ha este, mikor a gyerekek már lefeküdtek aludni, és minden elcsendesedett, nem a tévé unalmas és bugyuta műsorait bámuljuk nap mint nap, hanem egy héten legalább egyszer elbeszélgetünk egymásról. Gyerekkorunk eddig fel nem tárt történeteiről, fájdalmainkról és örömeinkről, kudarcainkról és sikereinkről – és nem az anyósról, kolléganőnk válásáról stb. Ha megmagyaráznánk egymásnak, mi az, ami a másiktól rosszul esik, és mi az, ami örömöt okoz.
4. Teljesítsük egymás kívánságait!
Miután már (majdnem) minden gondolatunkat megosztjuk egymással és magunkról, meg a párunkról is tudjuk milyen, akkor lassan nyilvánvalóvá válik, mit kell tennünk, hogy a férjünk/feleségünk elégedett legyen, és a házasságunk, ha nem is szenvedélyes, de alapgázon boldog és nyugodalmas lesz. Fontos, hogy ne a hibákat keressük a másikban, és ne kritizáljunk minduntalan – és legfőképp ne fukarkodjunk a dicsérettel!
5. Legyünk barátságban egymással!
Amikor a család minden tagja bezárkózik a szobájába, és vészjósló csend telepedik a lakásra – az rosszat jelez, nagyon rosszat, mert mindenki egyedül akar maradni. Azok a kapcsolatok, amelyeket nem ápolunk és fejlesztünk, amelyekre nem vigyázunk, azok bizony tönkremennek. Éppen ezért figyeljünk egymásra, beszélgessünk, ajándékozzuk meg egymást néhanapján valami csacskasággal, osszuk meg titkainkat, és kössünk szövetséget (mint a barátok) a világ rossz dolgai ellen. Összefogással le tudjuk győzni még a legnagyobb rosszat is.
6. Mutassuk ki a szeretetünket!
Kamaszkorunkban azt gyakoroltuk a tükör előtt, hogyan nem fogunk elpirulni, ha meglátjuk a szerelmünket az iskola folyosóján. Titokban imádottunk nem tudhatta meg, micsoda heves és emésztő érzelmeket táplálunk iránta, hiszen akár nevetség tárgyává is válhattunk volna. Ez az idő azonban rég eljárt felettünk. Felnőtt házasok vagyunk, és azt akarjuk, hogy a párunk megtudja, hogy szeretjük és tiszteljük.
S mivel ma már nem hullnak sárkányfejek a porba, és párbajozni sem divat, másként kell az érzelmeinket kifejezni. Kis szívességekkel, finom ételekkel, simogatással, kedves szavakkal jelezzük a másiknak, mit érzünk iránta.
7. Munka, háztartás, szeretkezés.
A szex a házaspárok életében általában csak a nap végén kap helyet. Vagy még ott sem. Dr. Phil szerint a szeretkezés az évek múltával sosem lesz már olyan jó, mint a kapcsolatunk elején volt. Kevesebb lesz, és kevésbé lesz szenvedélyes. Viszont a férjeknek szükségük van rá – és a feleségeknek is! Azok a férjek, akiktől megtagadják a szexet, nem segítőkészek többé, nem akarnak már örömöt okozni, és lassan minden elromlik. A házasságban a szexuális élet sok mindenre kihat, elsősorban az érzelmekre, és elmaradását a párok egyfajta kritikaként élik meg. „Már nem tetszem neki, mert kövér vagyok” – gondolja a feleség. „Nem akar engem, mert munkanélküli vagyok/nem keresek elég sok pénzt, nem vagyok jó semmire se, nem vagyok már igazi férfi” – véli a férj.
8. Kövessük a jó példákat!
Egyszer dr. Phil megkérdezte az egyik idős hölgyet, aki ötven éve élt boldog házasságban, vajon mi lehet a titok. – A mi házasságunkban is voltak krízisek – válaszolta az idős hölgy. – Néha a férjem érezte úgy, hogy nem bírja tovább, máskor pedig én. De ilyenkor mindig segítő kezet nyújtottunk egymásnak. Ha úgy érezzük, hogy hiányzik az életünkből a romantika, szervezzünk közös programot kettesben. Vagy ismerjük meg a másik hobbiját közelebbről, ne várjunk arra, hogy a másik kezdeményezzen! Az első lépést néha megtehetjük mi is. Egyszer az egyik, másszor a másik. Kövessük az öreg hölgy (és mások jó) példáját!
9. Ne adjuk fel!
Úgy érezzük, hogy a szakadék szélén állunk, s a mi házasságunkat már nem menti meg sem a csoda, sem a ráolvasás, se semmiféle bűbáj? Már se szeretők, se barátok nem vagyunk? Már szinte semmit sem tudunk egymásról, nem tudunk egymásnak segíteni, sem egymással beszélgetni? Dr. Phil szerint még ekkor is van reménysugár. Kezdjünk mindent elölről! Próbáljunk meg elszakadni a valós hétköznapoktól, és kutassunk kicsit az emlékezetünkben, hogy is volt a kezdetekben. Miért szerettük meg éppen ezt az embert? Mi vonzott benne? Miken szoktunk nevetni, szórakozni? Mi volt bennünk a közös? Ha arra a következtetésre jutunk, hogy vissza akarjuk kapni azt, ami akkor történt, és ha nem akarjuk harc nélkül feladni, akkor próbáljuk újra! Kezdjünk mindent elölről – ha még lehetséges.
Póda Erzsébet
