A régi időkben a naptári új év kezdete nem a mostani időpontra, január 1-jére esett. Eleinte a téli napforduló ideje, december 25. környéke volt (idén december 22-én volt) az új év kezdete, amikor a nappalok hosszabbodni kezdtek. A nap ugyanis ilyenkor fordul vissza az északi félteke felé, hogy a következő hónapokban azt árassza el melegebb sugaraival.
Mivel régen az emberek nagyon függtek a természettől, számukra nagyon fontos megfigyelés volt, hogy közeledik a rügyfakasztó időszak. Táplálékuk is fogytán volt, de felcsillant a remény, hogy az új tavasz visszatér. Azt gondolták, hogy a nap télen meghalt, s félve várták, feltámad-e újra. Megörültek, mikor a nappalok hosszabbodni kezdtek, és örömükben ünnepeltek. Így aztán az új év kezdetét a nap visszatérésének idejére tették.
A régi korok embere a megmagyarázhatatlan változásokat – a téli napfordulót is – isteni tettnek hitte. Elterjedt a hiedelem, miszerint a fény, a Nap legyőzi a rosszat. A rómaiak Mithrász személyében a legyőzhetetlen Napot köszöntötték, és az istent a télen meghaló, majd december 25-én újra feltámadó Nappal azonosították. A vallás szerint ekkor született, mégpedig barlangban, amely istálló is volt, és születésekor pásztorok vették körül. Mithrász isten kultusza akkor élte virágkorát, mikor a keresztény vallás is megszületett. Ezért találunk sok közös elemet a két vallásban.
A kereszténység más népek szokásiból is sokat átvett, így a sok ezer éves, a téli napfordulóra eső ünnepet is bevonta az ünnepkörébe. A kereszténység is egyik legnagyobb ünnepét, Jézus születésnapját tette erre a napra. Lukács evangéliuma így meséli el a történteket:
Abban az időben Augustus volt a római császár. Parancsot adott, hogy birodalma összes lakóját számolják össze, mégpedig úgy, hogy mindenkit ott írjanak össze, ahonnan származik. József, aki Dávid családjából származott, a nemzetség pedig Betlehemből való volt, elindult várandós feleségével, Máriával, hogy Betlehemben iratkozzék fel. Betlehemben azonban sehol nem kaptak szállást, csak egy istállóban, az állatok között pihenhettek meg. Itt szülte meg Mária kisfiát, Jézust, akit jászolba fektetett.
Pásztorok tanyáztak a vidéken a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszer csak egy angyal jelent meg előttük. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Örömhírt mondok nektek! Menjetek Betlehembe, mert megszületett a Megváltó, Jézus. A jel, amiről felismeritek: bepólyálva fekszik egy jászolban.” Akkor a pásztorok gyorsan útra keltek, s meg is találták a Szent Családot: Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket, és elmesélték, mit jövendölt Jézusról az angyal.
Eközben, mint erről Máté evangéliumában olvashatunk, bölcsek – mágusok, csillagjósok – jöttek napkeletről, egy fényes csillag vezette őket Betlehembe, és gazdag ajándékokkal megrakodva érkeztek. A csillag éppen a fölött a hely fölött állt meg, ahol a gyermek volt. A bölcsek köszöntötték őt és Máriát, s királyhoz méltó ajándékaikat átadták nekik. Az az éjszaka, amelyen Jézus született, a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe lett.
