Amerikában a karácsony maga a túlzás – itt karácsonykor minden nagyobb és fényesebb, mint a világ más tájain: nemhiába hívják Nagy Almának. Maga a ház egyfajta meseország, füzérekkel és fenyőtobozokkal, plüssmackókkal és adventi naptárakkal kidekorálva. Ha valaki nem veszi ki részét a díszítésből, azt grincsnek, vagyis karácsonyellenesnek titulálhatják. Milyen az amerikai karácsony? – kérdeztük Pásztor Mártától, aki Washington államban él.
Az Amerikai Egyesült Államokban hivatalosan csak egy napon, december 25-én ünneplik a karácsonyt. Talán ezért élvezik ki az amerikaiak a rá való hangolódás, a dekorálás és díszítés minden percét. Mert minden a díszítéssel kezdődik! A fenyőt, ami Amerikában már a 19. századtól kezdve divatba jött, már korán megveszik a fenyőtelepeken, de vannak, akik maguk vágják ki az ültetvényeken.
A fenyőt gazdagon feldíszítik, általában modern stílusban: itt nem kerül szaloncukor a fára, nem is ismerik. Rengeteg fényfüzért használnak – nemcsak a fán elmaradhatatlanok a fények, de a ház, az erkély, a ház előtti fák és bokrok is fényárban úsznak. Az sem baj, ha a szokásosnál nagyobb lesz emiatt a villanyszámla. Maga a ház egyfajta téli meseország, füzérek és fenyőtobozok, plüssmackók, adventi naptárak tobzódnak beltérben és kültérben egyaránt. Érdekesség: ha valaki nem veszi ki részét a dekorálásból, azt grincsnek, vagyis karácsonyellenesnek titulálhatják.
A Grinch című amerikai film nálunk is nagy sikert aratott. A főhőse egy szőrös zöld manó, aki egy félresikerült ajándékozás után megutálta a karácsonyt. Ezért ellopta a karácsonyi dekorációt Kikfalva lakóitól, és gúzsba kötözte a karácsonyfát.
Ám az emberek tovább ünnepeltek, mert a karácsony a szívekben él, nem a tárgyakban. Mára a grincsfa nálunk is divatba jött, bár a szimbolikája negatív: hisz a bűn „megkötöz”, és a teteje nem felfelé, az égbe, hanem lefelé, a pokolba mutat.
Az ajtóra koszorú kerül, és mostanság nagy divat felfújható műanyag Télapót, hóembert, rénszarvast kihelyezni a ház elé. Egyre több a műanyag: vannak, akik a műfenyőre esküsznek, főleg ha az ünnepek alatt elutaznak valahova. Egy felmérés szerint a múlt évben az amerikai háztartások 77 százalékában állítottak karácsonyfát, 81 százalékuk műfenyő volt.
Pásztor Márta
A fényben úszó házak turistalátványosságnak is számítanak, még a helyi újságban is közlik, hogy hol, melyik kertvárosban látható a legfényesebb porta, a legtermetesebb műanyag Télapó. A boltok kirakatai már novemberben is ünnepi pompát öltenek, és különféle szórakoztató eseményekre kerül sor a nagy áruházak előtt. A bevásárlóközpontokban karácsonyi ének szól, az utcán kórusok énekelnek: minden a közelgő karácsonyról szól.
Adományokat gyűjtenek!
Amerikában nincs hagyományos szenteste, mint Európában, de azért sokan kedvelik a gyertyafényes esti vagy éjféli istentiszteleteket.
A családok ügyelnek arra, hogy együtt legyenek 25-én reggel, mert ekkorra hozza el Santa Claus, vagyis Karácsony apó az ajándékokat – és hagyományosan ekkor bontják ki a sok színes csomagot (akad család, ahol karácsony előestéjén kerül erre sor). A kisgyerekek még elhiszik, hogy valóban a „Santa” hozza az ajándékot rénszarvasok által húzott szánján, a kéményen keresztül jut be a házba, és rakja a meglepetéseket a kandallópárkányra felakasztott karácsonyi harisnyákba. Huszonötödikén este aztán összejön a tágabb család egy közös ünnepi vacsorára, ahol hagyományosan sült pulykát, sonkát, marhasültet esznek burgonyakörettel és áfonyaszósszal (bár a menü régió szerint változhat, a vacsora lehet sült kacsa vagy hal is).
Amúgy maga az étel fontos szerepet játszik az amerikai karácsonyban. A barátok ennivalóval, házi süteményekkel kedveskednek egymásnak. Közkedveltek a mézeskalács házikók, a fára akasztható cukorkák (candy cane), az alkoholos tojásital (eggnog), a süticsere-partik, a csúnya karácsonyi pulóverek, a kis manók, a mikulásvirág, a karácsonyi énekek...
Valamint az olyan szokások, mint sütit és tejet kitenni a Mikulásnak és rénszarvasainak, hogy ne feledkezzen meg az ajándékokról. Ha pedig eljön a december, a boltok előtt rendíthetetlenül ott állnak az Üdvhadsereg tagjai, akik kis csengettyűiket rázva adományokat gyűjtenek a rászorulóknak. (Ez egy protestáns vallási-emberbaráti mozgalom, amelynek tagjai harcolnak az emberi nyomorúság ellen.)
Sokak számára az ünnep nem lenne teljes anélkül, ha nem nézhetnék meg Csajkovszkij Diótörő című balettjét. Az amerikaiak szeretik a karácsonyi témájú filmeket is, közülük is elsősorban a klasszikusokat. Például az 1946-ban, az olasz származású Frank Capra által rendezett It’s a Wonderful Life című film nagyon népszerű. A főszereplő, Jimmy Stewart egy öngyilkosjelölt férfit alakít benne, akinek egy angyal megmutatja, milyen lenne az élet nélküle.
Koronás amerikai karácsony, milyen vagy?
Idén persze sok minden másként van a Covid-járvány miatt. Elmaradtak a közös éneklések. Van, amit erősen hiányolunk (a nagy összejöveteleket és a baráti összeölelkezéseket), és olyan is van, amit nem bánunk, hogy el kell felejtenünk (például az ünnepi vásárlásokkal együtt járó stresszt vagy az erőn felüli készülődést, hogy megfeleljünk az elvárásoknak). Manapság vannak, akik épp a járvány miatt nem díszítik fel a házukat, sokan viszont épp emiatt ragaszkodnak a hagyományokhoz.
A karácsonyi szezon alatti utazások száma ez évben jelentősen csökkent a tavalyihoz képest, amikor is az amerikaiak 95 százaléka ünnepek tájékán elutazott. Ez most 25-30 százalékkal lecsökkent, vagyis idén kevésbé jellemző.
Az emberek egy része azonban – a tiltások ellenére is – autón kelt útra, hogy hagyományosan együtt ünnepeljen a családdal. Itt, Seattle-ben, ahol mi élünk, a szabadban került sor a nyilvános karácsonyi eseményekre – vagy az ünnepségek online formát kapnak. Ilyenek például a seattle-i csillag meggyújtása a belváros egyik központi épületének homlokzatán, a Westlake Center karácsonyfájának felállítása, a Seattle Center sok-sok gyertyája, a belvárosban kihelyezett 80 000 égő látványa, a kivilágított hajók a Union tavon, vagy épp a karácsonyi piacok. Azok számára, akik netán túl sok sütit fogyasztanának, karácsonyi futást rendeznek. Természetesen úgy terveztek meg mindent, hogy az emberek biztonságos távolságban legyenek egymástól, szem előtt tartva a közegészségügyi előírásokat. És voltak gyertyafényes karácsonyi koncertek is a zoomon keresztül, és virtuális fényképezkedés a Mikulással.
Sajnos, sok hagyományos rendezvényre nem került sor a járvány miatt, mint például a korcsolyázásra az egyik sportstadionban, a Sheraton szálló kulináris csapatának egyedi tervezésű mézeskalács-bemutatójára, illetve a Macy’s áruház karácsonyi parádéjára... A Fairmont Olympic szálloda közkedvelt mackólakosztálya pedig idén a szálló Facebook-oldalára költözött.
Az én iskolámban is virtuális formát öltött minden hagyományos rendezvény, kezdve a karácsonyi koncerttől a Giving Tree hagyományáig: mikor is a diákok a hajléktalanokat segítik adományaikkal. A nagy sikerű éves karácsonyi parti viszont elmaradt.
A világjárvány miatt idén a digitális kommunikáció uralja a teret. Vannak, akik úgy tekintenek minderre, mint egy lehetőségre, hogy újraértékeljék, mi fontos és mi nem, mi az, amit meg akarnak majd tartani karácsonyi szokásaikból. Egy biztos: Amerikában és világszerte a nagy családi összejövetelek sok esetben elmaradnak. Ám a karácsony szelleme így (kicsiben is) velünk van...
