Amikor a fogyás kerül szóba, szinte minden alkalommal elhangzik az unásig ismételt szabály: mozogj többet, egyél kevesebbet – azaz számold a kalóriákat! De vajon fenntartható-e hosszú távon egy olyan életvitel, amelyben az ember minden egyes falat előtt oszt, szoroz, kalkulál? Szabó Adrienn klinikai dietetikus ezúttal azokat a mítoszokat cáfolta meg, amelyek gyakran felmerülnek a táplálkozás kapcsán.
A megfelelő táplálkozást sajnos nem tanítják az iskolában. Nincs, aki elmondja, hogyan étkezzünk egészségesen – hiába is beszélünk a legnagyobb értékről a világon. A táplálkozás-szakértő ezt az űrt hivatott betölteni, mégpedig úgy, hogy segít az embereknek a megfelelő étrend megválasztásában. Ha a dietetikus tanácsaira hallgatunk, azokat a helytelen – esetenként káros – szokásainkat is kiszűrhetjük, amelyeket tévesen működtetünk „egészséges életmód” címszó alatt.
(© Liza Zymovets)
„Nincs olyan, hogy jó és rossz, nincsen egészséges és egészségtelen, ezek egyszerűen nem létező fogalmak” – szögezi le Szabó Adrienn táplálkozás-szakértő. Lássuk, melyek azok a tévhitek, amelyeknek időről időre alighanem mindannyian bedőlünk!
A kalóriaszámlálás csapdája
Valószínűleg mindannyiunknak van legalább egy olyan ismerőse (ha csak nem mi magunk vagyunk azok), akik a kalóriaszám után kutatva notóriusan kémlelik a termékek hátoldalát. Tény, hogy – mint az élet legtöbb területén – a táplálkozásnál is a mértékletesség az aranyszabály. Ugyanakkor sokkal többet tehetünk az egészségünkért, ha a folyamatos méredzkedés és kalóriaszámlás helyett inkább arra figyelünk, mit üzen nekünk a testünk.
Kényelmes-e futnunk, ha éppen nem szeretnénk lekésni a buszt? Le tudunk-e könnyedén hajolni, hogy bekössük a cipőfűzőnket? Mindennapi tevékenységeink során jól lemérhető, hogy komfortos-e a testünkben létezni – nem kell hozzá mindenáron a mérlegre állni. Persze, ha szeretnénk, megtehetjük. Csak jó, ha tudatában vagyunk annak is, hogy a kalóriaszámolás és a testsúly-stigmatizáció legtöbb esetben többet árt, mint amennyit használ.
Természetesen nem arról van szó, hogy ha épp csokit kívánunk, tömjük magunkat tele csokival. Viszont engedjük meg a testünknek, hogy időnként sztrájkoljon, és azt mondja: én ma csokievő napot tartok! Másnap pedig véletlenül se kezdjük el büntetni magunkat – egyszerűen csak figyeljünk arra, hogy mit kíván a szervezetünk!
Ne bélyegezzünk bűnösnek ételeket, s ne mondogassuk, hogy „én most csalónapot tartok”! A legjobb, amit az egészségünkért tehetünk, ha békét kötünk az ételekkel, illetve megtanuljuk tudatosan táplálni a testünket, nem pedig számokban mérjük az egészséget. Ha így teszünk, képesek leszünk sokszínűen – ugyanakkor mértékkel – táplálkozni. Illetve azt se feledjük, hogy a táplálkozás az egészségünknek csupán egy részét teszi ki! Ha frusztráltak vagyunk (mondjuk azért, mert a „félreevés” miatt érzelmileg bántjuk magunkat), azzal sokkal nagyobb kárt teszünk, mintha bekapnánk pár szemet a kedvenc édességünkből.
A citromos víz mítosza
„Indítsuk a reggelt egy pohár citromos vízzel!” – tanácsolják gyakran, mégpedig azzal az indokkal, hogy a citromos víz egyensúlyban tartja a szervezet pH-értékét. Szögezzük le egyszer s mindenkorra: a citrom a közhiedelemmel ellentétben nem lúgosít! Sem citromos vízzel, sem más gyümölcsös folyadékkal nem vagyunk képesek szabályozni a szervezet sav-bázis egyensúlyát. Ha ez így lenne, gyakorlatilag hullanánk, mint a legyek! A gyomorban aktiválódó enzimeknek ugyanis szükségük van az ottani savas közegre. Miután azonban a gyomortartalom a gyomornedvvel, gyomorsavval együtt átkerül a vékonybélbe, a pH is rögtön lúgos lesz – hiszen az ott megtalálható enzimeknek meg arra van szükségük.
A citromról továbbá azt is érdemes tudni, hogy mivel magas a héj víztartalma, a kórokozók igen könnyen bekerülhetnek a gyümölcsbe. Hogy ez ne forduljon elő, az importált citromot vegyszerekkel kezelik. Tehát, ha napunkat egy pohár citromos vízzel indítjuk, jó esély van rá, hogy a szóban forgó vegyszereket is bejuttatjuk a szervezetünkbe.
Szabó Adrienn, dietetikus (© sanbermedical.hu)
Egy csésze feketét?
Sokan máig a káros szenvedélyek közé sorolják, pedig a kávé számos daganatos betegség megelőzésében játszik szerepet. Sőt, a dietetikus szerint azzal sincs semmi baj, ha éhgyomorra isszuk – a kávé ugyanis önmagában senkinél nem fog gyomorbántalmakat okozni. Illetve a koffeintől sem kell tartanunk! (Utóbbi éppúgy megtalálható a zöld és a fekete teában, a csokoládéban, a kólában stb.) Mentálisan ugyanakkor kifejezetten jót tesz, amikor a napi rutinunk közepette elkortyolgatunk egy csésze feketét.
Tejjel vagy tej nélkül?
A legújabb híresztelések szerint a tejben található kazein rákkeltő hatású lehet. De valóban így lenne? A valóság az, hogy a tejtermékekkel kapcsolatban végtelenül ellentmondásosak az eredmények. A tudomány éppen ezért mindig nagyon óvatosan fogalmaz (erről is ismerszik meg, hogy valaki tudományos állítást fogalmaz meg). A „mindig rákkeltő” kijelentés tehát ilyen formában nem igaz! Ugyanakkor, ha valakinél az olyan tejtermékek fogyasztása mellé, mint a vaj és a sajt, nagyon kevés zöldségbevitel társul, akkor valóban fokozódhatnak a gyulladásos folyamatok (ami többek között a daganatos betegségek kialakulása mögött is áll). A mértékletes tejtermékfogyasztással ugyanakkor egyáltalán nincs baj!
Nem szabad elfeledkezni az olyan tejtermékekről sem, mint a joghurt és a kefir! Ezek az élőflórás tartalmuk miatt számos betegség prevenciójában bizonyítottan jól teljesítenek.
Bor helyett szőlő?
„Egy pohár vörösbor elfogyasztása egészséges, hiszen tele van antioxidánsokkal, s pozitívan hat a szívre!” Vajon hányszor hallottuk ezt a tanácsot a családtagjainktól, barátainktól? Az eddigi kutatások azonban azt bizonyítják, hogy sajnos nincs az az alkoholmennyiség, amiről váltig állíthatnánk, hogy egészséges az elfogyasztása. A franciáknál és az olaszoknál sem azért van kevesebb szív- és érrendszeri megbetegedés, mert sok bort fogyasztanának!
Bár a vörösborban lévő rezveratrol valóban nagyon erős antioxidáns, sokkal többet vihetünk be belőle a szervezetünkbe, ha ősszel megeszünk néhány fürt lila szőlőt. A szezonjában elfogyasztott gyümölcs révén ugyanis több antioxidánshoz juthatunk, mint egész életünk során napi egy deci vörösbornak köszönhetően!
Rágni vagy nem rágni?
Érdemes-e jól megrágni az ételt, és inkább lassabban enni? De még mennyire! Az alapos rágás valóban segíti az emésztést: az étel hatékonyabban keveredhet az enzimekkel, s ezzel a puffadás is megelőzhető. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egész napos rágcsálás kontraproduktívvá válhat! Aki nem tudatosítja magában, hogy ő most eszik, rág, s éppen az ebédjét vagy a reggelijét fogyasztja, az sokkal hajlamosabb lehet arra, hogy naphosszat csipegessen. Az agynak ilyenkor nincs ideje felfogni, hogy étkezünk! Evés közben ezért fókuszáljunk az alapos rágásra és az ételünkre.
Hal a tortán
Kevés olyan étel van, amit ne lehetne helyettesíteni más ételekkel. A hal azonban tipikusan ilyen: a benne található ómega-3 zsírsav ugyanis semmi másban nem található meg! Növényi formáját, az alfa-linolénsavat ugyanakkor a dió, a dióolaj és a lenmagolaj is tartalmazzák. Így, ha valaki vegán étrendet követ, s a szervezete átállt a növényi táplálkozásra, megtarthatja egészségét halfogyasztás nélkül is.
Vegyes étkezés esetén azonban mindenképpen fontos a halfogyasztás. Ha az ómega-3 zsírsavat rendszeresen bejuttatjuk a szervezetünkbe (mondjuk heti egyszeri halfogyasztással), akkor jó esély van rá, hogy a demencia nem 60 évesen ér utol bennünket, hanem csupán 95 évesen kezdünk majd el szellemileg hanyatlani. Mindemellett az ómega-3-nak nagyon erős gyulladáscsökkentő hatása is van! Számtalan civilizációs betegség megelőzésében segít: ilyenek a szív- és érrendszeri panaszok vagy az érelmeszesedés (utóbbi fatális következménye a stroke, az embólia vagy a szívinfarktus). A cukorbetegség kialakulásának kockázatát is csökkenti, valamint vérnyomáscsökkentő hatása is van.
A zsírsavakról továbbá azt is érdemes tudni, hogy tévúton járunk, amikor azt mondjuk: a telített vagy éppen a telítetlen zsírok rosszak! A szervezetünknek ugyanis erre is, arra is szüksége van.
A kacsazsír nem egészségesebb, mint a sertészsír – pláne, ha valakinek frusztrációt okoz, hogy nem engedheti meg magának a drágább kacsazsírt. A növényi olajban és az állati eredetű zsiradékban is vannak telített és telítetlen zsírok egyaránt, tehát újfent érvényes: az étkezésben sem minden fekete és fehér!
Mindennap egy alma az orvost távol tartja?
Az alma nagyszerű dolog: ha a héjával együtt fogyasztjuk, értékes tápanyagokhoz jutunk. De ez még önmagában, sajnos, kevés! Az az ajánlatos, ha egy nap körülbelül öt egységnyi zöldséget, gyümölcsöt eszünk. (A viszonyítás kedvéért: egy nagy alma vagy körte körülbelül egy egységnek felel meg.) Persze jó, ha megeszünk tízóraira egy almát, de egy egységnek számíthat még akár 5-6 szem natúran kiszárított aszalt gyümölcs is – mondjuk a reggeli hummuszos kenyerünk mellé. Ajánlatos lehet az ebédhez elrágcsálni egy kis sárgarépát, ha pedig a vacsoránkhoz szeletelünk magunknak egy kis retket vagy hagymát, már meg is van az öt egység!
