Online élet

Póczos Ágnes (33) eredeti foglalkozását tekintve grafikus; internetes karrierjét utazóbloggerként kezdte. Férjével közösen működtetett, work_save_travel_repeat nevű oldalát ezrek követik ma is. Ági tartalmai később más irányt vettek: eleinte baba-mama témákban posztolt, majd fő önkifejezési formája a divat lett. Jelenleg Füleken él férjével és két kislányával.

(Póczos Ágnes - Agnes and her Style)

Ágnes kedvesen mosolyog a kamerába, néhol nagyobbik kislánya, Auróra is be-bekukucskál az adásba. Láthatóan alig várja, hogy folytassák a játékot anyukájával, mégis nagylányosan hagyja, hogy Ágit faggassam. Nagy szerencse, hiszen rengeteg kérdésem van: influenszerségről, az ezzel járó felelősségről és az online jelenlét kihívásairól beszélgetünk – miközben észrevétlenül telik el az egy óra.

– Sokan visszásnak tartják az influenszer kifejezést. Te hogyan definiálod magad?

– Számomra az influenszerség inkább a celebséggel állítható párhuzamba – én elsősorban divatbloggernek tartom magam. Van, akinek a horgászat a hobbija, más kenyeret süt, én street style fotókat készítek Instagramra. A közösségi médiás szereplés követőkkel, a követők felelősséggel járnak; ugyanakkor nem gondolom, hogy emiatt különlegesebb lennék, mint bárki más. Sőt: azzal sem értek egyet, hogy sok fiatal lány influenszer szeretne lenni, és azt gondolja, hogy ez egy szakma. Nem azt mondom, hogy nem igényel sok munkát, kreativitást és energiát – viszont aki ma érdekes, nem biztos, hogy holnap is az lesz. Évekig építgetett profilok tűnhetnek el a süllyesztőben akár pillanatok alatt.

– Hogyan jött, hogy belevágj a tartalomgyártásba?

– Annak idején a férjemmel Angliában szerettük volna megalapozni a közös életünket. Rengeteget dolgoztunk, közben viszont lehetőségünk nyílt bejárni a világot. A YouTube és az Instagram jó kis platformoknak tűntek arra, hogy dokumentáljuk a közös kalandjainkat: sosem gondoltam volna például, hogy a 25. szülinapomat a kínai nagy falon fogom ünnepelni! (Mosolyog.) Az emberek hamar megszerették az oldalt, hiszen sok-sok utazási tanácsot, tippet gyűjtöttünk össze a követőinknek. Miután azonban hazaköltöztünk Fülekre, és megszületett az első lányunk, megváltoztak a prioritásaink. Míg régen aprólékosan megkomponáltuk az utazós tartalmainkat, szülőként már nem szerettük volna ezzel tölteni a családi nyaralásokat. Ugyanakkor – mivel éppen a Covid-időszak előtt szültem – az elzártságban egyre nagyobb igényem lett arra, hogy kapcsolódjak másokhoz. A saját oldalamon eleinte baba-mama témákban posztoltam, majd ahogyan Auróra növekedett, átkerült a fókusz az öltözködésre. Minél több követőm lett, annál inkább éreztem, hogy nem szeretném a nyilvánosság elé tárni az ő kis világát. Furcsa lett volna például, ha az ovis barátai szülei azt olvasgatják, hogy milyen kihívásokkal szembesülök a gyereknevelés során.

– Apropó: környezet. Fülek aprócska város – hogyan viszonyulnak a helyiek az instázáshoz?

– Az évek során megszokták, hogy jelen vagyok az interneten. Vannak, akik támogatnak, de azt is tudom, hogy nem mindenki néz rám ezért jó szemmel. Kezdetben talán jobban tartottam attól, hogy mit gondolnak mások, de máig vannak olyan szegmensei az internetes szereplésnek, amelyek nekem kevésbé testhezállóak. Például nem szeretek videóban beszélni, mert érezhető a palóc tájszólásom. Nem szégyellem, de kellemetlen számomra, ha megjegyzéseket tesznek rá. Ezzel szemben a divat egy olyan terület, ahol sokkal magabiztosabb lehetek, hiszen kicsi korom óta érdeklődöm a ruhák és a stílus iránt. Annak idején nagyon szerettem volna lakberendező vagy divattervező lenni, de valljuk be: Fülek környékén még grafikusként is nehéz elhelyezkedni.

– Hogyan jellemeznéd a stílusodat?

– A stílusom mindig az aktuális életmódomhoz idomul. Mivel most átmenetileg nem dolgozom, kicsit sportosabban öltözködöm. Általánosságban viszont szeretem az elegáns, nőies darabokat egy kis csavarral – például izgalmas kiegészítőkkel – kombinálni. Anyukám néha azzal viccelődik, hogy „a divat követ engem”, ami nyilvánvalóan nem igaz, néha viszont tényleg sikerül olyan darabokat kiválasztanom, melyek csak a következő szezonban lesznek trendik. Illetve nagy inspiráció számomra ruhák terén az Insta: Mirka Dobišová letisztult szettjeit különösen szeretem, de az utcai divatból is sokat merítek.

– Hogy állsz a trenddarabokkal?

– Csak azokkal a trenddarabokkal kísérletezem, amelyek tetszenek. A fiatal generáció bő, oversize darabjait például nem erőltetném magamra csak azért, mert menők. A kifutók világán viszont rajta tartom a fél szemem: érdekel, hogy milyen irányzatok hódítanak aktuálisan a high fashionben.

– Mennyire tervezed meg előre a posztjaidat?

– Megtervezem, nyaralásokra például előre bekészítek néhány szettet. Szerencsére a férjem sokat segít a fotózásban, viszont már nem vagyok hajlandó nyomást helyezni magunkra az Insta miatt. Régebben volt, hogy egész hétvégéket szántam arra, hogy elkészüljek a posztokkal, hiszen a szponzorációk többsége határidős. Máig van egyfajta rendszer a profilomban, de most sokkal lazábban kezelem az Instát, mint azelőtt. És ez a tartalmak fogyasztására is érvényes! Átfutom a posztokat, sztorikat; ahová tudok, kommentelek, hiszen ez segíti a tartalomgyártókat. De nem akarom a saját gyerekeimtől elvenni az időt azzal, hogy görgetek.

– Tehát volt idő, amikor az Insta-világ jobban beszippantott?

– Az ember, ha nagyon ráfókuszál a közösségi médiára, szerintem tudattalanul is hasonlítgat. Előfordult, hogy kényszerből gyártottam tartalmat, mert másoknál is azt láttam, hogy ez kell a növekedéshez. Így, 33 éves fejjel viszont már ki merem jelenteni, hogy ezt a részét elengedtem. Hisz 20 ezer ember is rengeteg, ha csak ahhoz viszonyítom, hogy Füleken 10 ezren élnek. Tisztában vagyok vele, hogy ez a szám növekedne, ha többet posztolnék a családomról, vagy jobban kitárulkoznék a magánéleti nehézségeimről, de nálam ez nem fér bele. Nem arról van szó, hogy felszínes vagyok – viszont úgy gondolom, a negatívumokon elsősorban csak csámcsognak az emberek. Másrészt, ha problémám van a való életben, azt nem az Insta népével, hanem a családommal, a barátaimmal vagy egy szakemberrel szeretném megvitatni.

– Mit gondolsz, mi lehet a titka annak, hogy húszezer ember kíváncsi a tartalmaidra?

– Talán az, hogy egy teljesen hétköznapi nő vagyok, és nem is szeretnék többnek látszani. Így más nők is tudnak velem azonosulni. Másrészt aktívan kommunikálok a követőimmel: ha valaki üzenetet ír nekem, annak – ha nem is azonnal, de – biztosan válaszolok.

– Hogyan kezeled, ha esetleg negatív kritikát kapsz?

– Attól függ, milyen stílusban teszi. Volt például, aki teljesen intelligensen közölte: a fehérneműs kampány, amelyben részt vettem, neki már túl sok volt, ezért kikövet. „Semmi probléma!” – válaszoltam. Természetes, hogy ezek a határok mindenkinél máshol húzódnak. Én viszont szerettem volna ezzel az egyébként teljesen ízléses sorozattal megmutatni, hogy egy nő igenis szeretheti és elfogadhatja a testét. Persze, gondolhatná az ember: neked könnyű, hiszen karcsú vagy. Viszont abban, hogy karcsú legyek, sok-sok munka van. Sportolok, kiegyensúlyozottan táplálkozom, törődöm magammal. Szeretném, ha a lányaim ezt a példát látnák maguk előtt. Ugyanakkor abban a szellemiségben szeretném őket felnevelni, hogy soha ne szégyenkezzenek az adottságaik miatt.

– El tudod képzelni, hogy egyszer főállású tartalomgyártó legyél?

– Vannak celebek, akik havi 3-4 poszttal többet keresnek, mint egy átlagember heti 40 óra munkával. Biztosan kényelmes lehet így élni, ám ők egészen más ligában játszanak. Én elsősorban barteralapon működöm együtt márkákkal, vagyis ingyen megkapom a termékeiket, majd kommunikálok róluk az Instámon. Ez hobbinak szuper, megélni viszont nem tudnék belőle. És nem is ez a cél! Sokan úgy próbálnak meg nagyobb figyelmet kapni, hogy teszik a szépet ismert embereknek, ám ez távolabb nem is állhatna az én felfogásomtól. Mert – bár nagyon örülök minden követőmnek – számomra nem az Instán elért sikerek jelentik a dicsőséget. Sokkal inkább az, hogy van egy szép családom. Vagy hogy önerőből vásároltunk házat, fizettük ki az esküvőnket és jártuk körbe a világot.