Mozaikcsaládok régen is voltak. A történészek nemrégiben a 17. századi családokat vizsgálták. Egy liszkai református lelkész, Csulyak István egymás után hatszor házasodott. Először 34 évesen egy 17 éves leányt, ötödszörre pedig egy 28 éves, vagyis magánál 20 évvel fiatalabb özvegyet vett feleségül. Ha felesége meghalt gyermekágyban vagy más betegségben, néhány hónapon belül újraházasodott, hogy háztartásának gazdája legyen. Gyermekeit tehát mostohaanya nevelte, aki özvegyként magával hozta a saját gyermekeit is.
Hogyan épül fel egy mozaikcsalád, s miként élik meg a szülők és gyermekek a belecsöppenést ebbe a színes mozaikba? Mátyus Zoltán terapeuta minden kérdésünkre választ ad.
MOZAIKCSALÁD 1. RÉSZ: VÁLUNK
Zsuzsi gyakran van együtt apukájával: az új feleséget viszont nyírja, mert az neki nem anyja. Ráakaszkodik az apjára, csak vele beszél, kokettál. Az új feleség legszívesebben minden hétvégét wellnessben töltene, mert az kimaradt az életéből. Első férje másik városban él, ezért a kamasz lányát ilyenkor sokszor magára hagyja. A lánnyal azonban az a baj, hogy benne hagyja a mosott ruhát a gépben, az meg bebüdösödik, s még a kész levest sem melegíti meg magának. Az új feleség mára idegroncs, a két lány össztüzében elég, azok pedig tort ülnek felette. Az egyik a mostohaapját, a másik a mostohaanyját üldözi ki a világból kérlelhetetlen bosszújával, mert kettősségben kell élniük az életüket.
Válás során nem csupán egy párkapcsolat esik szét, mert gyermekes családok is felbomlanak. A gyermekes anyák, apák ismerkedni kezdenek – így aztán idővel ők is, a gyermekeik is mozaikcsaládban találják magukat. Mátyus Zoltánt kérdezzük.
– Mi történik bennünk, amikor nem csupán felbomlik a régi családunk, de egyszeriben egy újban találjuk magunkat?
– A család felbomlásakor az ember kiesik egy stabilnak hitt fészekből, amelyhez sok szállal kötődött. A gyerekek és felnőttek élete kisiklik a megszokott mindennapokból, mindenki a sebeit nyalogatja, az együttműködés a felek között akadozik vagy félbeszakad. Az átmenet utazáshoz hasonlít egy érzelmi hullámvasúton: zuhanásokat és emelkedéseket jelent.
Különösen a gyerekek számára fájdalmas a forgás, hisz kifelé löki őket a középpontból. Sok esetben el kell hagyniuk otthonukat, a jól ismert házat, utcát. Ha a legfontosabb személyek egyike eltűnik az életükből, érzelmi biztonságuk megrendül.
– Hogyan lehet egy másik sínre helyezni az életet?
– Nem mindegy, hogyan zárjuk le a kapcsolatot, el tudjuk-e varrni a kilógó szálakat, tudunk-e mit kezdeni a megoldatlan konfliktusokkal és sérülésekkel. Amennyiben a szakítás fájdalma mély, az megnehezíti az új kapcsolatok kialakítását. Az a jó, ha a két szülő képes normális viszonyt kialakítani egymással – ami nehéz, hisz pont azért váltak el egymástól, mert nem tudtak együttműködni. Az életkörülmények megváltoznak, az új helyzet rosszabb anyagi körülményeket hoz, a költözés vagy iskolaváltás további stresszt és alkalmazkodási gondokat jelent.
– Mi a helyzet akkor, ha megjelenik az új partner?
– Ez további összetett érzelmi dinamikákat hozhat létre. A gyerekek gyakran idegenként vagy éppen ellenségként tekintenek a szülő új párjára – és annak gyermekére is. Még akkor is, ha azt látják, hogy a saját szülő repes a boldogságtól, örül új szerelmének. Az új helyzet új érzelmi kihívásokat jelent. Ez még akkor is megterhelő, ha a gyerek megkönnyebbülést érez, mert végre nem hangos a ház a kiabálástól, apu nem terrorizálja anyut, anyu nem veszekszik apuval. Ebben a helyzetben az a legrosszabb megoldás, ha úgy teszünk, mintha semmi sem változott volna meg. Hisz dehogyisnem: a feje tetejére állt egész eddigi életünk.
Olvass tovább: Mozaikcsalád 1. rész: Válunk
MOZAIKCSALÁD 2. RÉSZ: KI LESZ A CSALÁD TAGJA?
Hogyan épül fel egy mozaikcsalád, s miként élik meg a szülők és gyermekek a belecsöppenést ebbe a színes mozaikba? Mátyus Zoltán terapeuta minden kérdésünkre választ ad.
– A szülők elváltak, új élet kezdődik. Mikortól beszélhetünk újra családról?
– Az, hogy mindenki a család része, azt jelenti: mindenki úgy gondolkodik önmagáról meg a többiekről is, hogy ők egy egészet alkotnak. A gyerekeknek és a felnőtteknek is határozottan kell érezniük, hogy ide tartoznak, ez az ő fészkük. Amíg nincs meg mindenkiről a teljes értékű igen érzésünk, addig fennmarad a feszültség. Jár hozzám kezelésre egy pár, most fognak összeházasodni. Az asszonynak két fia van az előző házasságából, a mostani párjától pedig született egy kislánya. A nagyobbik fiú nehéz emberke, rosszul viseli a váltást, így aztán ő akarja uralni a helyzetet. Forgatókönyveket rendez: ez a legjobb szó arra, amit véghezvisz. Úgy alakítja a helyzeteket, hogy édesanyja új párja mindig kilógjon a családi fészekből – ellenben a kicsi húgát szereti, védi, ölelgeti. Úgy érzi, hogy anno elvesztette a befolyását, ezért az elsődleges családja szétesett, most azonban kontroll alatt akarja tartani a helyzetet. Néha azt akarja, hogy az anya párja csak vele foglalkozzon, néha látni sem akarja. Ilyenkor addig szítja a tüzet, míg az anya új párjánál betelik a pohár, és rácsapja az ajtót. Ennek a koreográfiának kétféle kimenetele lehet. A fiú – belső sérülései által vezényelve – el fogja érni, amit akar, s ő veszi át az irányítói szerepet az új családban; vagy az édesanya új párjának kezében marad a kormánykerék. Nehéz az új társ helyzete, mert abban a pillanatban, hogy a fiúhoz támadólag viszonyul, a feleség a legvadabb anyamedvévé válik.
Mi az a logoterápia? Viktor Frankl dolgozta ki a logoterápia elméletét, ahol az „értelem akarására” fókuszált. Azt mondta, hogy az embert nem csak az ösztöne hajtja: keresi élete értelmét is. (A logosz görögül értelmet jelent.) Mátyus Zoltán pozsonypüspöki magánrendelőjében a logoterápia módszerével dolgozik.
– Az anyának, illetve az apának nagy szerepe van abban, hogy milyen kompetenciákat ad új párja kezébe, s milyen viselkedést követel meg a gyerekétől az új párjával szemben. Lehet ezt jól csinálni?
– Lehet, de csak személyre szabottan. Most egy másik házaspár jut eszembe, akik már jó ideje házasok. A férfinak van egy tinédzser kislánya az előző házasságából, a mostani feleségével pedig egy óvodáskorú kislánya. Válás után sokáig ádáz csata dúlt a felek között, a tinédzser lány vitte el a balhét, ő volt a pingponglabda a szülei között. Ráadásul most megszületett apja új házasságában a féltestvér, a tini pedig úgy érzi: a semmi közepén ül. Nem csupán a régi családját vesztette el, de új életében sem találja a helyét. Az ő kérdése annyi: Ki ő most ebben az új családban? Hisz itt is szerepet akar kapni, de az édesanyjával is együtt akar lenni. Nem érti viszont, hogy apja új családjában miképp legyen otthon, ha az apja és az új párja között ott van egy új gyerek, aki, úgymond, „valóban” az övék. Annyira személyiségfüggők ezek a szituációk, hogy nincs rájuk sablon. A kulcsszó a türelem, mert a válaszutat nem lehet egy nap alatt megtalálni, hisz itt szó szerint két út találkozik. Folyamatosan kommunikáljunk a gyerekkel, de a párunkkal is. Elég csupán odáig eljutni, hogy a tinilány elfogadja: ezek az emberek mostantól mind itt lesznek vele, s ezt a többiek is elfogadják.
Olvass tovább: Mozaikcsalád 2. rész: Ki lesz a család tagja?
