Június elején már a nyárra várakozik a kertem. Bimbókat érlelnek a rózsák, gyűszűvirágok nyújtóznak az ágyások végén, a cseresznye pedig piroskásan pettyezi a lombkoronát.
Olyan, mintha minden növény egy nagy előadás premierjére készülődne. Hangolásképp egy tündérkertbe illő bájos virág, a kerti harangláb kúszik elő szelíden a talajszinti levelek közül, hogy mindent és mindenkit megelőzve tündököljön.
A kora tavaszi hagymások elvirágzása után megcsappannak a színek a virágágyások palettáján, ez a bájos növényke azonban kitölti az űrt. A kert ékszere lesz, és nem csupán változatos színeivel tud elkápráztatni, hanem csillagot vagy épp harangot idéző virágaival is, melyek lágyan bókolnak a májusi szélben.
A kerti harangláb egy rövid életű évelő, buzgó önvető. Így, ha egyszer elültetjük, visszatérő vendége lesz a virágágyásunknak akkor is, ha az anyanövény már nincs jelen.
Örömét leli a nap sugaraiban, de fák árnyékában is kényelmesen berendezkedik. A színek és a formák sokrétűségén kívül a méretével is meglephet bennünket.
Vannak alacsony, 20-30 centi magas fajtái, de némelyik akár 1 méteresre is elnyújtja a szárát. Ezt a csodás kavalkádot a méhek beporzásának köszönhetjük, melyek virágról virágra szállnak.
Ám vigyázat! Habár törékenynek és kedvesnek tűnik, a harangláb mérgező. Ezért nem árt, ha óvatosan bánunk vele.
A kerti harangláb a nyár kezdetén levetkőzi szirmait. Hogy gondoskodjon az új generációról, magokat érlel, majd pihenni tér... Az év további részében csupán csak egy fodros gombócot formáló levélcsomó mutatja a jelenlétét a kertben.
