Egy község életében a közeledő évvége ugyanolyan terheket jelent, mint egy vállalatéban. Ezért is nehezebb a ráhangolódás az ünnepre, hiszen a zárások miatt sok munkát el kell végezni.
Hogyan ünnepel a polgármester? – kérdeztük Őry Pétert, Csallóközcsütörtök polgármesterét.
Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere
– A közigazgatásban az advent, a karácsonyra való felkészülés még több munkával telik. A szeretet ünnepét megelőző időszakban megsokasodnak a rendezvények, s ezek, ha nem is a községháza szervezi őket, akkor is feladatokat jelentenek. Hiszen a szervezetek igénylik, hogy a rendezvények védnökeként a falu vezetése is jelen legyen. S én nagyon büszke vagyok rá, hogy községünkben tizenhat szervezet működik, melyek folyamatosan rukkolnak elő jobbnál jobb ötletekkel. S ezeknek az ötleteknek közösségformáló és megtartó ereje van. Így lehet például, hogy nálunk készül el Szlovákia legnagyobb köztéri adventi koszorúja. A jótékonykodás pedig zsibvásár formájában történik. Ha valakinek van otthon egy feleslegessé vált ruhadarabja, esetleg befőttje vagy könyve, elviszi a templomkertbe, ahol gazdát cserélhetnek ezek a termékek, illetve tetszés szerinti áron megvehetők. A befolyt összeget jótékony célokra fordítják.
Az általános feladatokon túl részt veszek a Pro Civis Polgári Társulás munkájában is, mely idén óriási fába vágta a fejszéjét. Egy magyar nyelvű szaklapot jelentet meg az önkormányzatok részére, mely anyanyelvi támogatást nyújt a törvények és paragrafusok útvesztőjében. Ezen kötelezettségek mellett pedig az MKP kampányfőnökeként sem unatkozom, hiszen épp elég feladatot rónak rám az előrehozott parlamenti választások.
– Ennyi elfoglaltság mellett jut ideje arra is, hogy átadja magát az ünnep varázsának?
– Mindenképp! December 23-án leállunk, és kötelezően kitisztítjuk a fejünket, kinyitjuk szívünket, hogy a karácsony fő küldetésére, tehát – a szakrális jelentése mellett – a családra, a pihenésre, és egymás elfogadására koncentrálhassunk. A polgármesteri munkám során naponta szembesülök azzal, hogy köztünk, emberek között mennyi ellentét van. Ezek többsége pedig abból fakad, hogy nem merünk a másikkal beszélni, holott toleráns hangvétellel, emberi gesztusokkal a nézeteltérések, problémák többsége megoldható. S erre a karácsony kitűnő alkalmat nyújt.
– Hogyan telnek Önöknél az ünnepek? Szűk családi körben, meghitten ülik körbe a terített asztalt, vagy az egész család együtt ünnepel?
– Akik ismernek, tudják rólam, hogy szeretek főzni és sütni is, a karácsonyi menüt pedig mindig én készítem. Ilyenkor a tradicionális pontyból készült fogásokon kívül más halételek is az asztalra kerülnek, mint például hideg lazacszeletek kapros, petrezselymes, tejfölös szószban. A legnagyobb sikert azonban a majonézes krumplisalátámmal aratom. A titkom csak annyi, hogy friss házi tojásból magam készítem hozzá a majonézt, s egyszerű napraforgóolaj helyett olíva- és kukoricaolaj keverékét használom. Ami pedig az édességeket illeti, a mákos és diós kalács, a barack- vagy szilvalekvárral töltött klasszikus hájas, de édesanyám finom rakott piskótája sem hiányozhat az ünnepi asztalról. Mivel óriási a család, ezért külön rendszert dolgoztunk ki arra, hogy ne rohanással teljenek az év legszebb napjai. Az egyik éven mi indulunk látogatóba, a következőben pedig mi fogadjuk a rokonságot. Ilyenkor begyújtunk a kandallóba, s a pattogó tűz dallama mellett hosszasan, ráérősen beszélgetünk. Az idei ünnep azonban különleges lesz számunkra, hiszen lányunk, Csenge Anna, aki novemberben töltötte be második életévét, először fogja igazán élvezni a karácsonyi csodáját.
