Légy résen!

Miért van olyan kevés cserkész? Pedig aki egyszer belekóstol a cserkészéletbe, a gyerekét is cserkésznek adja. Kevés viszont a csapat, nem alakulnak újak. Van azonban kivétel! Légy résen, avagy cserkészet Párkányban.

Bokor Réka (38) Szőgyénben nőtt fel, ahol minden gyerek vagy néptáncra járt, vagy cserkész volt. Réka 25 éves koráig aktívan cserkészkedett. Azt szeretné, ha a párkányi gyerekek se maradnának ki az élményből, mely egész életre tartást ad. Réka ma kultúraszervező, újságíró, városi képviselő és a Jóvilágvan zenekar énekesnője. (Fotók: Cséfalvay Á. András)

Bokor Réka: ,,Sokan mondják, hogy népdalszerű dalokat írok... A cserkészekkel tanult sok népdal a vérembe ivódott. Négyéves koromtól jártam a kisebb lányok őrsi gyűléseire, már akkor szerettem énekelni."

A rendszerváltás után olyan gyorsan alakultak egymás után a cserkészcsapatok, ahogy a gombák nőnek eső után az erdőben. Majdnem minden faluban verbuválódott egy-két őrs. Mert cserkésznek lenni jó!

Hogyan is volt, mikor zászlót hímeztünk, őrsi indulót énekeltünk, nyakkendőgyűrűt faragtunk gubacsból...? A heti őrsgyűléseket ma aranykeret őrzi a szívben. Ezek a cserkészek ma már szülők, és szívesen terelgetnék csemetéiket a cserkészet felé.

Bokor Réka (38) vezetésével ma három párkányi őrsben folyik a cserkészmunka heti rendszerességgel. Réka így szeretné meghálálni, hogy megválasztották Párkányban városi képviselőnek. Hogyan kell a csapatépítést elkezdeni? – kérdezzük tőle.

– A mai fiatalok messze vannak a természettől, a víztől, az erdőtől, a csendtől, a képernyőmentes élettől. S lehet, hogy a Teremtőtől is – mondja Réka. – A cserkészet ennek ellensúlya lehet. A gyönyörű népdalok beivódnak a sejtjeinkbe, engem például ma is táplálnak. Egy cserkészőrsben 5-10 gyerek úgy tud felnőni, hogy az alig idősebb vezetővel elválaszthatatlanok lesznek. Életre szóló kötelékek születnek így. Sok rossz érhet bennünket az életben, de ami a szívünkben él, azzal nem bír.

– Mi az a meglepő jó, amit a gyerekek adhatnak így egymásnak?

– Elképesztő dolgokat láttam a táborokban. Elszántságot, kitartást, elfogadást, példát, rendet, békességet. A gyémánt fülbevalós vagány fiú példásan ellátta a gyerekeket, pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy hajlandó két hetet erre szánni a szünetéből. Emlékezett arra, hogy mit kapott, mikor ő volt kiscserkész. A cserkész a természetben tudja kibontakoztatni valódi mivoltát, itt bemutathatja, mit tanult az őrsi gyűléseken. Felállítja a sátrát, árkol, épít, főz... Esténként pedig nézi, ahogy a ropogó tűz lángja egybeolvad a csillagos éggel, és tudja, hogy olyan emberekkel van körülvéve, akikre bármikor számíthat, és rá is lehet számítani.

– Csapatot alapítani mennyire nehéz?

– Azért bajos, mert az első vezetőket úgy kell kinevelni, hogy nekik még nincs meg a saját élményük arról, hogy cserkésznek lenni jó. Az első generáció csak ad. Ennek a korosztálynak a világ felfedezése, az első szerelmek, a bulizás tölti ki az életét – ami egyébként természetes. Nehéz olyan tinédzsert találni, aki minden hétvégén órákat áldozna arra, hogy kisebb gyerekekkel foglalkozzon. Párkányban akadt egy, ő Sári, és nagyon hálás vagyok neki, nagyon büszke vagyok rá. Élete első cserkésztáborát a segédőrsvezető-képző táborban abszolválta: ez a legnehezebb táborok egyike. Itt a tinédzsert „szétszedik”, hogy aztán vezetővé rakják össze 11 nap alatt. Mindig a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség szervezi ezeket a vezetőképző táborokat, hogy aztán a csapatokban felkészült vezetők törődjenek a gyerekekkel. Sári a táborban cserkészfogadalmat tett, és minden héten foglalkozik az őrsökkel.

– Ezek szerint már vannak őrsök?

– Igen, három őrssel működünk. A Gekkók a legkisebbek 9 éves korig, a Róka őrsöt 10-11 évesek alkotják, a Bagoly őrsöt 12-13 évesek. A csapatnév a múltból van, már a hatvanas években is volt itt egy Szent Imre herceg cserkészcsapat. A templomunknak is Szent Imre a védőszentje, és a kétezres évek fiúcsapata is ilyen név alatt működött.

– S hogy alakul meg egy csapat?

– Megbízólevelet kaptam a csapat újraalakítására. Ez zajlik most.

– Milyen lelkülettel vágtál bele a nem könnyű feladatba?

– Úgy éreztem, hogy a párkányi gyerekek nem maradhatnak ki abból a jóból, amiben nekem is részem volt. A három évvel ezelőtti cserkésznapra majdnem hetven érdeklődő gyermek jött el. Ahhoz viszont, hogy a csapat elkezdjen működni, rengeteg rászánt munka, idő kell. Úgy döntöttem, hogy 3-4 évig beleteszem minden fennmaradó szabadidőmet, energiámat – hátha sikerül több tartóoszlopot találni a csapatnak. Mint említettem, a kétezres évek elején működött Párkányban egy fiúőrs, közülük jelentkezett Varga Zoli. Rengeteget segít, azóta közösen terelgetjük a gyerekeket a cserkészet felé. Zoli méhész, borász, aki a családjával együtt kapcsolódik be a cserkészetbe.

– Honnan van a mostani egyenruhád? Újat vettél?

– A cserkészing színe jótékonyan megváltozott az évek alatt, szolid drapp lett a mustársárgából, a nyakkendő viszont ugyanaz. A szőgyéni házunk padlásáról bányásztam elő a nyakkendőmet, még a gubacsomat is megtaláltam a segédőrsvezető-képző táborból.

– Hol tartjátok az őrsi üléseket?

– A plébánián, szép termei és nagy udvara van. Fóthy Zoltán esperes úr maga is cserkész, támogat bennünket. Ugyanakkor emlékszem, hogy gyerekként mennyire fontos volt számunkra a cserkészszoba. A szőgyéni kultúrház alagsorában kaptunk helyet, ahol minden őrsnek volt saját kuckója, faliújságja, őrsi zászlója. Remélem, egyszer nekünk is lesz ilyen.

A cserkészet a világ legnagyobb létszámú ifjúsági mozgalma. A cserkész megtanul a természetben létezni, elsősegélyt nyújtani, népdalokat énekelni, imádkozni és önfeledten játszani...

– Van játék az őrsi gyűléseken? A gyerekek ilyesmire kíváncsiak...

– Létezik egy jól kidolgozott cserkészmetodika, hogy a tudást hogyan lehet játékosan átadni. Járjuk a természetet, megismerjük a növényeket, az állatokat, a néphagyományainkat, a magyar történelmet, megtanulunk tüzet rakni, csomózunk, tájékozódunk. Megtanuljuk, hogyan lehet építkezni faanyagból és madzagból. A morzejeleket is elmutogatjuk távolról kis zászlóval. A rovásírással ismerkedni szintén felemelő élmény. Sokat beszélgetünk a cserkésztörvényekről. Az őrsvezetők alig 5-10 évvel idősebbek, mint a tagok. Az előbbiek így korán megtapasztalják, hogy a vezetés elsősorban példa: róluk vesznek mintát a kisebbek. S ez nagy felelősség. Sok olyan gyerekkel dolgoztam, akik visszahúzódóak voltak, nem jelentkeztek, ha szerepelni kellett – ámde meg lehetett találni az ő helyüket is az őrsön belül. Jó látni, mikor a belső dinamika elkezd működni, és a gyerekek megértik, hogyan lehet a feladatokat megosztani. S igaz, hogy mindenki más, de mindenki másban jó: s mi egy csapatot alkotunk. Hiába van az őrs néhány tagja készen, ha a többi nincs, a táborban pedig őrsként kell odamenetelni a zászlófelvonásra; tehát segíteni kell annak, aki még nem készült el.

– Hová jártok ki a természetbe?

– A Dunához például. Fantasztikus élmény a Duna-parton őscsigákat gyűjteni, bunkert építeni, s tapicskolni a vízben. Közel vannak a Kovácspataki-hegyek, az egy tökéletes túrahely, ugyanúgy a kéméndi sziget, ott van Esztergom és környéke. Emlékszem, hogyan fedeztem fel gyerekkoromban Szőgyént és környékét a cserkészekkel, a végén már minden bokrot ismertem. Egy egész napos túrán a kitartásról is rengeteget tanulhatunk. Húszkilós hátizsákkal a durva emelkedők után mást nem tudtunk mondani, csak hogy engem itt helyben fognak eltemetni. A segédőrsvezető-képző túrán ámulva néztem a többieket, hogyan bírják, én meg mindjárt meghalok, sajog minden porcikám. De ha ők bírják, bírom én is! Este aztán kiderült, hogy mindenki ugyanezt érezte, de a csapatszellem elvitt bennünket a célig. A cserkészet kitartóvá tesz, nem ijedünk meg egy kis esőtől. Vicces, hogy manapság mi mindentől meg tudunk rémülni.

– Mi a legnagyobb kihívás?

– A három sastoll próba. Ez a kamaszokat nagy belátásokra tudja rávezetni. Az első nap nem beszélnek, a másik nap nem esznek, aztán 24 órát egyedül töltenek az erdőben. Én a militáris részt is szeretem. Vezényszavak hangoznak el: sorakozz, vigyázz, jobbra át, oszolj. Hatalmas élmény tömegben menetelni, nótaszóra, rendezetten... Ez teszi könnyen mozgathatóvá a nagyobb csoportokat. A vezetőképző táborokban a menetelést egészen magas szintre emelik; elképesztő erő van abban, mikor vezényszóra megindul vagy megáll egy 200 fős csapat.

A tölgyfagubacs egy növényi képződmény, amit a cserkészek nyakkendőgyűrűként használnak...

– Milyen érzések keringenek a gyerekben egy-egy cserkésztábor után?

– Ha ilyen tábor után hazamegy, a kis dolgoknak is nagyon-nagyon fog örülni. Egy anyuka mesélte, hogy amikor a gyereke hazament a táborból, leült az asztalhoz a konyhában, és csillogó szemmel csak ennyit mondott: Szék! (Nevet.)

– Többször emlegetted az őrsi zászlót. Az milyen?

– Az őrsök megtervezik, megrajzolják, kinyír-ják, majd pelenkaöltéssel körbevarrják. Ha kész, onnantól kezdve minden gyülekezéskor magukkal viszik. Csak találni kell hozzá az erdőben egy méretes, egyenes zászlórudat.

– És az őrsi naplóírás? Az alatt mit értsünk?

– A gyerkőcöknek lehetőségük van leírni, megfogalmazni, hogy milyen érzések kavarognak bennük, mit éltek át. Sokan elavult dolognak tartják a naplózást, pedig őseink nagyon jól felismerték a mentális hozadékát. A gyerekek az elején megkérdezik: Mit írjak bele?! Magára a reflexióra kell őket megtanítani: gondold át a napodat, mi volt benne fontos, mi volt benne szép, mire emlékszel vissza, mi volt negatív. Mit csináltatok együtt, mit idézel fel örömmel? Belekerül még a csatakiáltás, az őrsi induló, ezek is örök emlékek maradnak. A gyerekek még januárban is az élményeiket emlegetik; innen tudom, hogy mekkora ereje van a nyári tevékenységeknek.

– Előbb említetted a militáris részt. Tudni kell, hogy az alapító, Bi-Pi katonaember volt...

– Robert Baden-Powell, a brit hadsereg altábornagya volt a cserkészet megalapítója. A századfordulón, miután visszavonult, észrevette, hogy Angliában a gyerekek nagy része cselleng, sok az utcagyerek, de a nemesek gyerekei is céltalanul tengődnek. Háborús tapasztalatai azt mutatták, hogy éppen ez a korosztály ügyes például a hírvivésben vagy a szanitécségben. Ha a fiataloknak van eszköz a kezükben, és felelősséget rakunk a vállukra, akkor bizonyítani akarnak. Egyébként én is ezt szoktam mondogatni.

Bi-Pi összeszedte a tehetősebb gyerekeket és az utcagyerekeket – és hogy a társadalmi különbségek eltűnjenek, egyenruhát adott rájuk –, majd a kicsivel idősebb fiúvezetők figyeltek a kisebb fiúkra.

– A cserkészet mindig vallási alapon működik?

– A magyar cserkészet igen, de nem mindenhol van így. A szlovák cserkészet inkább egy erdei iskolához hasonlít, a természet szeretetét hangsúlyozza. A magyar cserkésztisztelgés – Isten, haza, embertárs – csak nálunk van jelen. Az én hitem itt formálódott a tábori és őrsi közös imák, hálaadások során; az énekléshez a szentmisén pedig a harmincas éveimben találtam vissza szépen lassan. Cserkészként a természetben vesszük észre a Jóistent, az együttlétben, a hajnalban, a tábortűz fényében, egymásban, a közös kihívásokban és vidámságban.

– A mozgalom nemzetközi, te is jártál külföldön?

– A nemzetközi dzsemborikon találkozik a világ cserkészsége, itt ismerjük meg egymást. Én a külföldi magyar cserkészszövetség meghívására Amerikában, Fillmore-ban jártam. Elképedtem, hogy az amerikai magyarok mennyire ismerik és élik a hagyományainkat vagy akár a néptáncot. Az amerikai magyar szülők képesek hetente több száz kilométert utazni, hogy elvigyék a gyerekeiket magyar cserkészetre. Az amerikai cserkészet, amelyet a filmekben látunk, persze más. Az emberek első kérdése hozzánk is ez: „Szoktatok sütit árulni?” De nem, mi nem sütiket árulunk. (Nevet.)

Tábori élmények reggel héttől!

Sípszóra kelünk, reggeli tornázunk, felvonjuk a zászlót, elhangzik a reggeli ima és a napiparancs – amelyből kiderül, mi lesz aznap a program. Egy nagyot reggelizünk, s tábortűzig meg sem állunk, építkezünk, van forgószínpad, méta, számháború, ügyességi játékok, van kapunk, kerítésünk, csajkafánk, őrsi padunk, cipőtartónk, sőt körbe vannak árkolva a sátrak! Őrsi zászlót készítünk, őrsi indulót írunk, csatakiáltást találunk ki. Naaaagy túránk is volt, melynek végén egy szép rétre jutottunk, ott aludtunk a csillagos ég alatt, hullócsillagokat lesve, „spekacskizva”. Mindig más őrs vigyáz ránk. S napos őrs is van, aznap ők mosogatják az egész tábor csajkáját. Az esti tábortüzek mellett az őrsök jeleneteket mutatnak be, mesélnek, énekelünk.

Militáris

Érdekes látni a kicsi gyerekeken is, hogy igenis szomjazzák a rendet. Az a gyerek, aki az első két nap kezelhetetlen, az ötödik napon már magától elmosogat, rendet rak a sátorban, megigazítja a nyakkendőjét. Eszméletlen változásokat tud hozni a táborban töltött 10 nap! A gyerkőc megtanulja, hogy ne legyen mohó. Annyit szedj, amennyit meg tudsz enni, ne pazarolj. Ezt a kívánalmat a mai korban mindenkinek magáévá kellene tenni.