Erről a lakásról először az jut az eszünkbe: itt lakva-élve minden csak tökéletes lehet! A süti finomabb, a kifli ropogósabb, a tűz lobogóbb. A lakásnak ugyanis sajátos hangulata van: a lelkünkbe kúszik, melegsége átjár, mint egy ötórai tea illata a ködös novemberben. A bejárati ajtón bogyókból, termésekből készített koszorú vár bennünket: a háziasszony keze munkája.
Az ajtón túl igazi angolos-viktoriánus hangulatú enteriőrt találunk, mely időtállóságot, „jófajta” konzervativizmust” sugároz. Azt az érzést, hogy a világunkban otthon és biztonságban vagyunk. A sok kép, figura, angyalka, gyertyatartó és csecsebecse a sokféle ornamentikát és stílust kedvelő viktoriánus ízlésnek megfelelően zsúfolódik össze – megejtő bájjal. Nem véletlen, hogy a háziaknak nincs más vágyuk, mint hazatérve begyújtani a kandallóba, belekucorodni a süppedős fotelbe, és illatos teát kortyolgatni. (Fotók: Dömötör Ede)
Angolos nappali nincs kandalló nélkül. Hogyan is hiányozhatna, még ha csak bonyolult építészeti megoldások árán sikerült is „beépíteni”. A párkányt hozzá egy bazini mester faragta (remek arányérzékkel).
A viktoriánus korban, az 1830-as évektől majdnem az évszázad végéig a díszítőművészet eklektikus, ami azt jelenti, hogy számos stílus virágzik egymás mellett, sajátos harmóniát teremtve.
Téves nézet, hogy a viktoriánus otthonok barátságtalanok voltak. Igaz, hogy sötétebb színeket is alkalmaztak, mint például a bíborvörös (képünkön is), de ezek csupán háttérül szolgáltak a dús aranyozású kép- és tükörkereteknek. Háziasszonyunk – jó érzékkel – ellenpontként egyszínű függönyöket választott, és a világos parketta is a kényes egyensúlyt biztosítja a világos és sötét színek között. A bútorok finom erezetű keményfa felülete is patinával gazdagítja a palettát.
A viktoriánus stílus szereti a tapétákon a stilizált botanikai formákat.
Pedig nem volt ez mindig így! A mára nyitott, egyterű konyha és nappali hajdanán hat helyiségből állt. A háziak falat vágtak, bontottak, mire kialakult a mai állapot. Már akkor tudták: megbízható, termetes keményfa bútorokat szeretnének, melyek jelen vannak a térben, s amelyeknek levegőjük van. (Mellesleg: szeretik is a fát.)
Az angolos, tapétázott enteriőr lépésről lépésre alakult ki, lakberendező segítségét is igénybe vették, s még akad alakítanivaló, de az otthonteremtés nehéz munkája (mint képeink is mutatják) nagy vonalakban befejeződött. Nagy örömünkre!
Ez a nap más, mint a többi. Ezt az érzést erősíti bennünk az étkezőasztal.
A több száz éves angyalka és a könyvesszekrény a szépség és az igaz érték letéteményese. Mint a képből is kitűnik, a háziúr nagy könyvrajongó.
A házigazda kaktuszai.
A régebbi olasz fotelt és üldögélőt a tapéta rózsáihoz illő „törperózsás” textíliával kárpitozták. A háziak esténként itt olvasgatnak, nem tudnak elszakadni a tűz látványától.
A női szobában a csíkos tapéta telitalálat a hozzáillő szekreterrel. A háziasszony itt intézi a postáját.
A háziúr magánbirodalma. Itt mindig zene szól, mikor otthon van: nagy Wagner- imádó.
A tévészoba, ahol a gardrób is helyet kapott.
