Tisztelt Szerkesztőség! Azt hiszem, kezdek megőrülni. Mindig azok közé az emberek közé tartoztam, akik indulás előtt hangosan nézik át a táskájukat, hogy minden benne van-e, amire szükségük lehet.
Tudom, hogy ez normális, sőt egy könyvben olvastam is, hogy jó szokásról van szó. Ugyanígy el szoktam hangosan is ismételni, hogy mit kell megcsinálnom.
Ez a kis rituálé megkönnyíti számomra, hogy megjegyezzem a teendőimet, így kisebb a valószínűsége, hogy elfelejtem végrehajtani a feladatot. Mostanra azonban ennél már jóval tovább jutottam. Sokszor beszélgetek hangosan magammal, mesélem el magamnak a problémáimat, és próbálkozom rájuk hangosan is megoldást találni, mintegy tanácsokat adni saját magamnak.
Sajnos az utóbbi időben többször is észrevettem már, hogy ezt nyilvános helyen, az üzletben bevásárlás közben vagy a buszon ülve is megcsinálom. Illetve nem tudom biztosan, hogy tényleg kimondom-e a szavakat vagy sem. Olyan természetessé vált számomra a folyamat, hogy már észre sem veszem, mit csinálok. Nem érzékelem, hogy amit gondolok, azt tényleg csak gondolom, vagy hangosan ki is mondom.
Azt hiszem, ötvenévesen még fiatal vagyok hozzá, hogy bedilizzek.
Van férjem, gyerekeim. De mindegyiknek megvan a maga dolga. A gyerekeim egyetemisták, csak hétvégére jönnek haza, akkor is egyik programról a másikra mennek. A férjem meg emberekkel dolgozik, egész nap hallgatja őket. Ha hazajön, csendre vágyik, nem arra, én mit mondok neki. A munkahelyemen sem akad idő és lehetőség a magánbeszélgetésekre. Félek, hogy én leszek a bolond, macskás nő, aki egyedül van, és mindenki rajta röhög.
A legjobb az lenne, ha lennének barátnőim, de sosem voltam az a társasági típus, ráadásul nagyon nehezen adom ki magam másoknak. Annál sokkal többre vágyom, mint hogy receptet cseréljünk vagy megbeszéljük, hogy hol olcsóbb a tej. Honnan keríthetnék valakit, aki meghallgat? Akinek elmondhatom a gondjaimat, amikor csak akarom?
T.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
