Amerikában minden nagyobb és több, így karácsonykor sem szerénykednek. Bár olykor maga a karácsony is túlzás a kiáradó érzések miatt. Amerikában ilyenkor a barátokra, a kollégákra is figyelnek a „minél többen ülnek az asztal körül, annál jobb a parti” szellemében.
Az idei karácsonyom immár a huszonkilencedik, amit Seattle-ben ünneplünk. Az Egyesült Államokban a karácsony mindössze egynapos: december 25-ére esik. Talán ezért van, hogy szinte az egész december a ráhangolódásról szól. Már nagyon korán, a halloween után megjelenik az üzletekben a karácsonyi kínálat, a kirakatok ünnepi pompát öltenek. November negyedik csütörtökje a hálaadás napja: Amerikában ez a legnagyobb ünnep. 1621-től datálódik, mikor is az első telepesek hálát adtak a termésért az őszi betakarítások után (vagyis megmenekültek az éhenhalástól).
Pásztor Márta Pozbáról származik. Prágában, a Károly Egyetemen tanult matematikát és fizikát. Férje a Peace Corps önkénteseként érkezett Szlovákiába. Összeházasodtak, s Márta 1993-tól Seattle jezsuita egyetemi előkészítőjében tanított. Ma már nyugdíjas, fia számítógépes mérnök. Márta két nyelven írja FloorCookies nevű blogját, másik szenvedélye az utazás. „Az idei immár a 33. karácsonyunk a férjemmel – mondja. – Megismerkedésünk után Dunaszerdahelyen töltöttünk két karácsonyt, ahol a gimnáziumban tanítottam, majd kettőt a szülőfalumban, Pozbán, de – a fiaméknál töltött három kaliforniai karácsonyt kivéve – az összes többit itt, Seattle-ben ültünk meg. Seattle Washington állam legnagyobb városa, csodás hegyeiről ismert, valamint arról, hogy itt van a Microsoft és az Apple székhelye.”
Fényárban úszó kertvárosok
A modern korban másnap van a Black Friday (a fekete péntek) a nagy leárazásaival, mikor is beszerezhetjük a karácsonyi ajándékainkat. Ez egyben az ünnepi időszak kezdetét is jelzi, az amerikaiak zöme már ekkor nekifog a karácsonyi díszítésnek, felállítja a karácsonyfát. Igazság szerint én lassúbb vagyok, de szerencsére még senki sem titulált miatta grincsnek, vagyis karácsonyellenesnek, mert nem osztozom a többség látványosságok iránti vonzalmában.
Felfújható műanyag Mikulások, rénszarvasok, hóemberek lepik el ilyenkor az udvarokat, koszorúk és piros masnik kerülnek az ajtókra és ablakokra, fények pompáznak a házakon, a bokrokon, gömbdíszek lógnak a fákon. Fényárban úsznak a bevásárlóközpontok, az utcák, a terek, a parkok, a szomszédok pedig versengenek: kinek a háza a legpompásabb, kié a leghosszabb fényfüzér (s vele a jócskán megugró villanyszámla).
Amíg nálunk, magyaroknál a Jézuska, Amerikában Santa Claus, a Mikulás hozza az ajándékokat. A Szent Miklós-történetek egyébként a holland telepesekkel érkeztek Amerikába...
A karácsonyfa
A ház belsejét is kidekorálják: meseországot építenek a nappaliban, tobzódnak a füzérekben, plüssmackókban, mikulásvirágokban. Itt a műfenyőt sokszor már az égősorral együtt árulják. Kevesen döntenek élő fenyő mellett, aki igen, az megveheti a fatelepeken, vagy kivághatja a fenyőfarmokon. Én ragaszkodom az élő fához, elsősorban az illata miatt. Szeretem a hagyományos díszeket is: megvannak még a fiam által készített szalmadíszek, vannak retró darabjaink amerikai férjem gyerekkorából, és vannak olyan gyöngyszemek, melyeket utazásaink során szedtünk össze.
Az amerikaiak nem raknak szaloncukrot a fára, nem is ismerik. Én a netről szoktam rendelni vagy a húgomtól kapok Magyarországról. A fát sem díszítjük fel hetekkel karácsony előtt, mint az amerikaiak. Érdekesség, hogy Amerikában először német bevándorlók állítottak karácsonyfát Pennsylvaniában, az 1750-es években. A Fehér Ház első karácsonyfáját 1856-ban állították fel, a Fehér Ház előtti gyepre 1923-ban került először fa, elektromos izzósort az 1890-es évektől használnak a fán (Thomas Edisonnak, a villanykörte feltalálójának a munkatársa rakta össze).
Kóruséneklés és ronda pulcsik versenye
Amerikában egész decemberben karácsonyi programok várják a gyerekeket, a felnőttek a vásárokat járják, népszerű a kóruséneklés, a gyertyafényes karácsonyi koncertek, a felvonulások, sőt karácsonyi futás is van. Egyes rádióadók kizárólag karácsonyi dalokat közvetítenek, néhány tévécsatornán pedig csak karácsonyi filmek mennek. Az amerikaiak szeretik a klasszikusokat, ilyen például a Frank Capra által 1946-ban rendezett It’s a Wonderful Life (Az élet csodaszép). Karácsonyi ének szól a bevásárlóközpontokban, áruházakban, kisebb boltokban, kávézókban, repülőtereken – mindenütt.
Emlékszem, amikor a fiam másodéves egyetemistaként lekéste a gépét, és majdnem egy álló napot a repülőtéren töltött, a reptér imahelyiségébe menekült a „gejl”, émelyítően érzelgős karácsonyi daldömping elől. (Az volt az egyedüli zajmentes hely.) A színházakban Dickens Karácsonyi énekét viszik színre, az operaház Csajkovszkij Diótörő című balettjét mutatja be, a koncerttermekben Händel Messiása hallható. Közkedveltek a munkahelyi vagy baráti, úgynevezett csúnya pulóveres (ugly sweaters) bulik, ahol nevetséges – hóemberrel, pomponokkal vagy éppen villogó fényekkel dekorált – pulóvereket viselnek a jelenlevők.
Igen, tanárkodásom ideje alatt én is sokszor partiztam, s tanúsíthatom, hogy valóban a legcsúnyább és legízléstelenebb darabokat díjazzák – a felszolgált ételek viszont fenségesek. Emellett sok amerikai vesz részt a Secret Santa (titkos Mikulás) ajándékcserében. Ez úgy zajlik, hogy a résztvevők először is húznak egyet a névkártyák közül, így megtudják, kinek kell majd titkos ajándékkal készülniük. Persze ők is kapnak titkos ajándékot, kis karácsonyi édességet, könyvet, bármi apróságot.
Amerikában nincs karácsonyi puding, itt a sütőtökös vagy a pekándiós pite és az agyondekorált cukros kekszek divatja hódít. S nem dívik a Christmas cracker, a karácsonyi pukkanó tradíciója sem. Bár tavaly a sógorasszonyom tett a tányérunkra egy méretes szaloncukrot, ami pukkanó hangot adott ki, és papírkorona is került a fejünkre... S mi is úgy ünnepeltünk, mint a tősgyökeres britek.
Karácsonyi csészéből iszunk!
Kedves hagyomány a családokban, hogy a gyerekek és a felnőttek – sőt, a kedvenc kutyus sem maradhat ki – közös képet készítenek a Mikulással. Sok esetben ebből lesz a karácsonyi üdvözlőlap, amit elküldenek a családnak és a barátoknak. Arról sem feledkeznek el, hogy stílusosan karácsonyi bélyeg legyen a borítékon. Sokan írnak karácsonyi levelet, amelyben visszatekintenek az elmúlt év eseményeire. Ünnepi köszöntésként mi magyarul kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk, Amerikában vidám karácsonyt, Merry Christmast mondunk, az Egyesült Királyságban viszont Happy Christmasszel (Boldog karácsonyt!) kívánnak egymásnak minden jót az emberek.
Sok családban az ünnepek közeledtével elpakolják az edényeket, és előveszik a karácsonyi „szervizt”. A karácsonyi díszítésű porcelánt aztán egész decemberben használják, s elkezdődik a karácsonyi sütés, illetve a süteményajándékozás. Házi finomságokat kapnak a szomszédok, munkatársak, sőt még a postás is. Élénk süticserepartik zajlanak, megsütjük kedvenc süteményünket, aztán elcseréljük másokkal, hogy megkóstolhassuk az övékét is. Közkedveltek a mézeskalács-házikók és a candy cane, a fára akasztható cukorka. Mivel az Egyesült Államok hatalmas, és a családtagok sokszor az ország távoli szegleteiben élnek, sokan öt-hat órát repülnek, esetleg autóval kelnek útra, hogy karácsonykor együtt ünnepelhessenek.
Adományokat gyűjtenek!
Amerikában a karácsonyi ünneplés részét képezi a jótékonykodás: jó szívvel segítenek a rászorulókon, önkéntesek ételt osztanak, játékokat vagy ruhát adományoznak. A boltok előtt hagyományosan ott állnak az Üdvhadsereg tagjai, és rázzák kis csengettyűiket, hogy adományokat gyűjtsenek. (Ez a protestáns vallási-emberbaráti mozgalom az emberi nyomorúság ellen veszi fel a harcot.)
Ég a gyertya, ha meggyújtják...
Amerikában nincs karácsony előestéje, szenteste, mint Európában. December 24-én napközben itt még nyitva tartanak az üzletek, az emberek munkába mennek. Viszont sokan kedvelik a gyertyafényes esti vagy éjféli istentiszteletet. Amíg az anyósom élt, szentestén mi is mindig elkísértük őt a templomba. Emlékszem, mikor legelőször csatlakoztam hozzá (egy évvel az ideköltözésem előtt), mennyire lenyűgözött, hogy az egész templom gyertyafényben úszik, mindenki a mellette ülőtől gyújtja meg a gyertyáját, s együtt éneklik a Csendes éjt. Mindenesetre a gyerekek kekszet és tejet tesznek ki Santa Clausnak, nehogy elfeledkezzen az ajándékukról. (Santa Claus figurája Saint Nicholastól, Szent Miklós püspöktől eredeztethető, ő jelenik meg itt ajándékhozóként.)
Santa Claus rénszarvasok húzta szánján érkezik az éj leple alatt, majd a kéményen keresztül bejut a házba, és az ajándékokat a kandallópárkányra akasztott karácsonyi harisnyákba rejti (de a karácsonyfa alját is telepakolja). Európai hagyomány szerint mi szűk családi körben üljük meg a szentestét, finom vacsorát készítek (gyakran sült kacsát), majd kibontjuk az ajándékokat: és belefeledkezünk egy-egy ajándékkönyvbe, vagy karácsonyi filmet nézünk.
Karácsony napja, december 25-e!
Az amerikai gyerekek viszont (és a felnőttek is) csupán csak karácsony reggelén fedezik fel az ajándékaikat. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Santa Claus azért rólunk sem feledkezik meg, és reggelre tesz valami apróságot a mi karácsonyi harisnyáinkba is. Sok családban vidám hagyomány, hogy mindenki egyenpizsamát visel az ajándékbontás alatt. Aznap gyűlik össze a tágabb család a közös ünnepi vacsorára. A mi tágabb családunk férjem egyik öccsénél vacsorázik. Délután három körül kezdünk gyülekezni, beszélgetünk, s lassan megérkeznek a gyerekek és az unokák az ország különböző részeiből: Washington D.C.-ből, Utah államból, Kaliforniából és Oregonból. Zajos lesz a ház, öt órakor kezdődik a vacsora, körbeüljük az asztalt.
Mindenki hoz valamit: zöldségköretet, salátát, karácsonyi süteményt. A főételt mindig a házigazda biztosítja. Vacsora után következik az ajándékosztás. Mivel nagy család vagyunk, évtizedeken át a hálaadás napi vacsorán húztunk egy nevet, s a kedvezményezettnek készültünk ajándékkal. A gyerekek viszont mindegyik családtól kaptak valamit. Ma már csak a legkisebbek, az unokák kapnak ajándékot. Maga az együttlét kellemes és valóban ünnepi. Van miről beszélgetni, hisz a rokonság messze lakik egymástól, nem találkozunk gyakorta. Társasjátékokat játszunk, a háttérben pedig ott szól a sportközvetítés a tévéből. Másnap, december 26-án itt nincs Boxing Day, mint Nagy-Britanniában, az emberek újra munkába állnak – hacsak nem tanár az illető, mint én, akinek karácsonyi szünete van.
Eggnog és társai
Az ételnek fontos szerep jut az ünnepnapokon. A barátok, rokonok házi süteményekkel kedveskednek egymásnak; én is gyakran kaptam a diákjaimtól karácsonyi dobozba csomagolt süteményt. A vacsora főfogása a töltött pulyka. Köretként burgonyapürét, édesburgonyát, mártást, sült zöldségeket, vörösáfonyaszószt adnak fel mellé, de gyakran – hogy a karácsonyi vacsora ne legyen tükörképe a hálaadás napinak – sonkát főznek vagy marhasültet tálalnak fel. Divatos karácsonyi ital az eggnog, ami egy krémes, rummal, brandyvel ízesített tojáslikőr. (Én nem szeretem.)
A briteknél a szezonális kedvenc a forralt bor. A mi nagycsaládos összejöveteleinken puncs vagy bor kerül az asztalra. S hogy mi a helyzet a karácsonyi édességekkel? A sztár a sütőtökös vagy a pekándiós pite, a sajttorta és a különféle agyondekorált cukros kekszek. Mivel én szeretek sütni, magyar finomságokat csempészek nagycsaládunk desszertasztalára, legyen az bejgli, zserbó, vaníliás kifli, hólabda vagy mézes puszedli. (S ugyanúgy sütöm, ahogy anyukámtól tanultam még gyereklányként Pozbán.) A mákos bejglibe a mákot otthonról hozom vagy a netről rendelem, mert itt fűszerként árulják – és drágán.
Mondanom sem kell, hogy a süteményeim mindig nagy sikert aratnak. A karácsony varázsa ezen a napon mindenkit összeköt, s utána örömmel várjuk következőt.
