Végy egy szép, termetes sütőtököt, két bársonyos, piros almát, néhány vöröshagymát, szóló szőlőt, csengő barackot s mindent, mit a föld terem, és vágj hozzá – jó képet. Nem, kedves olvasó, ez nem egy különleges saláta receptje, hanem Őfelsége II. Rudolf német-római császár isteni portréjának (képünkön) hevenyészett leírása.
A festményt Giuseppe Arcimboldo (1527-1593) készítette munkaadójáról és mecénásáról. A bizarr dolgokat kedvelő császár ahelyett, hogy megsértődött volna, amiért a különc olasz körtéből borvirágos orrot pingált neki; hogy az ajka pirosló cseresznye, a szemöldöke érett borsó, az álla bogáncs; a mellkasa helyén pedig egy jókora tök díszeleg – lelkesedett és jutalmazott.
A mellkép allegória: Vertumnusként, a változó esztendő római isteneként ábrázolja a császárt. A négy évszakra jellemző pompás gyümölcsök, zöldségek és virágok „tökéletes harmóniában” rendeződnek el. A megjelenítés utal az új aranykorra, amely II. Rudolffal születik meg, aki Vertumnus istenként uralkodik felettünk…
A festmény koronája mindazon alkotásoknak, amelyekkel Arcimboldo a Habsburg uralkodók nagyságát hirdette. Festett hagyományos stílusban (sőt, ő tervezte a császárok ünnepi felvonulásait, azok forgatókönyvét, díszleteit és kosztümjeit is). Allegorikus alkotásait megrendelésre készítette, leghíresebb közülük az Évszakok és az Elemek. Ezek a sorozatok négy-négy portréból állnak.
Jellemző szimbólumokból, azaz például a tavasz virágaiból, az ősz terméseiből, a víz vagy a levegő élőlényeiből pingálta meg őket. Ezek mind hatalmas sikert arattak, ezért kénytelen volt őket többször megfesteni.
Sajnos Arcimboldo számos műve mára már elveszett, mindössze húsz ilyen különleges portré maradt fenn. Közéjük tartozik a Könyvtáros, amelynek portréját csupa könyvből állította össze. Vagy a Flóra című alkotása, amely egy nemes hölgyet csupa virágként ábrázol. A festményei azért is arattak akkora sikert, mert az arcok állítólag felismerhetőek maradtak.
A Habsburg uralkodók afféle politikai „reklámként” használták kedvenc festőjük képeit.
Giuseppe Arcimboldo köztiszteletben álló, művelt milánói családból származott. A mesterséget szintén festő édesapjától tanulta. Sokoldalú tehetsége miatt (gobelintől kezdve dómok üvegablakáig – mindent magas színvonalon tudott elkészíteni) már fiatalon igen ismertté vált hazájában.
Híre Csehországig, egészen Ferdinánd királyig eljutott, aki hamarosan felfogadta őt udvari festőnek. A királyt később II. Ferdinánd néven német-római császárrá koronázták – Arcimboldo pedig a prágai udvarból a bécsibe került, hogy aztán három generáción keresztül itt szolgálja mecénásait. Elsősorban II. Rudolfot, akinek uralkodása alatt bontakozott ki művészete teljes fényében.
