Egy hatodik emeleti panellakást varázsoltak „fehér álommá” a tulajdonosai. Majd háromnegyed évig tartott, míg a barna-zsúfolt panelkalitkából kibomlott a képen látható penthouse.
Vagyis majdnem penthouse, mert házigazdáink nem a tetőn élnek ugyan, de madárdalos zöld lakótelepen, amelynek fás rengetegére rálátnak a balkon kiváltásával nyert hatalmas üvegablakokból. (– A látványt ma már nem adnánk semmiért! – mondja a háziasszony.) A fehér szín szintén az ő találmánya volt. Azóta nincs gondjuk a takarítással, elég hozzá egy puha „csudarongy”.
A tervezésben nagyfia, Écsi Tamás segítette, akinek nem ez az első „lakberendezése”, sőt, mára ez a szakmája. Aki ide belép, az ámul-bámul: Fehér, és mégsem hideg?!
Köszönhető mindez a struktúrázott tapétának, a meleg fényeknek, s nem utolsósorban a fehér laminált hajópadlónak: szinte „felmelegíti” a lakást. (A svédek is kedvelik a világos padlót, törtfehér színe világosságot lop a hosszú, sötét nappalokba).
Házigazdáink hónapokig fúrtak-faragtak, falat bontottak, mire megszületett a végeredmény.
A stílusos hangulatról a háziasszony gondoskodik füstölőkkel és lámpásokkal, melyek az előszoba sarkába erősített rácsokon függenek, és még éjjel is égnek-világítanak bennük a teamécsesek.
A lakás szíve a konyha. Az ajtónyílást kiszélesítették – a statikus az amerikai konyhát, vagyis a nappali falának az átvágását nem engedélyezte.
Maradt a kiszélesített belépő: az ajtó kiváltása szélesebb nyílással is rengeteg rombolással járt. A háziasszony szabadidejében a konyhában sürgölődik (s.k. kreált ételeit maga fotózza, rendszerezi).
Itt sürgölődik a háziúr is, aki szintén istenien főz, s nem utolsósorban mestere a salátakészítésnek: precíz cikkelyekre szabdalja a gyümölcsöket, zöldségeket. A bőrrel bevont ebédlőszékeket és asztalt a Fima möbeltől vették, szemben a hosszú fal az „éléskamrát” helyettesíti.
Vacsora közben előttük villódznak a város fényei, az asztalon gyertyaláng lobog: a hangulat megérte a fáradozást!
A bárszékeket az ebédlőszékekkel azonos bőrrel húzatták be: itt költik el a reggelit. A libazöld pohár- és tányértároló üde színfoltja a konyhának, közepét a háziasszony apró virágszirmokkal dekorálta. A redőnyös tároló jótékonyan elrejti a kenyérpirítót, kávéfőzőt – a belépőt mindenkor tiszta és friss látvány fogadja.
A szekrénysort szintén a háziasszony fia tervezte, az ülőgarnitúrát is ide készítették. Gita szenvedélyes videós: a kellékek is helyet kaptak a polcokon. Itt is gipszkarton fedi a világítást, nincs központi lámpa, így aztán játszani tudnak a fényekkel. Ez a kedvenc helyiség: itt ejtőznek, tévéznek, ez a zeneszoba is.
Megkapó látvány: kókuszpálma borul a gémpárocska fölé. (A növényt a háziúr saját keverékével, egy „csodavízzel” öntözi.) Az ezüstözött lámpa és az üveges vitrin a fényt „hizlalja” a szobában. Karácsonyra és más ünnepekre dekoráció – angyalkák, angyalhaj – kerül az üveg alá.
A háziasszony az öntvényradiátor dicséretét zengi (nincs is párja, a modern alumíniumradiátor a nyomába sem ér). A csúnya lábakat azonban el szerette volna rejteni: képünk bizonyítja, hogy sikerült a „csali”.
A fürdőszoba pici, de tiszta és világos – igaz, az üvegmosdó tisztítása kicsit macerás.
