A nőgyógyász szerepe kivételes a nők életében. Vele beszélünk a fogamzásgátlásról, a várandósságról, a klimaxról. Sokszor sorsfordító pillanatainkban van jelen.
Mit várhatunk el tőle? – kérdezzük a komáromi dr. Hollósy Tamás szülész-nőgyógyászt.
– Tapasztalatai szerint mi alapján választanak orvost a páciensek?
– Ez alapvetően egy bizalmi viszony. Itt most azt kellene mondanom, hogy elsősorban az emberi és szakmai kvalitások számítanak. A valóság azonban sokszor más. Gyakran van, hogy a páciens, aki bárhol másutt, még a fodrásznál is szívesen vár, az orvosnál türelmetlen. Tehát ahhoz megy, akinél nem kell várakozni. Ráadásul jelentős szerepe van a szájreklámnak. Az sem számit ritkaságnak, hogy ügyeskedő orvosok kollegáik becsmérlésével igyekeznek magukhoz vonzani a betegeket, és nem mindig tartják be az etikai normákat.
– Melyek az első lépések az orvos–beteg kapcsolatban? Általában milyen bizalmas jellegű kérdésekre készüljünk?
– Én empátiára törekszem, minden betegemmel igyekszem közvetlen kapcsolatot teremteni. Fontos, hogy a betegben megszűnjön a kiszolgáltatottság érzése és az ebből eredő szorongás. A nőgyógyásznál a páciensnek a legbenső, intim dolgairól kell beszélnie, és ehhez elengedhetetlen a kölcsönös bizalom. Éreznie kell a betegnek, hogy kellő időt szánunk rá és panaszaira.
– Ön szerint mennyire kell beavatni a kismamát a szülés körüli orvosi eljárásokba?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy a kismamát felkészítsük a szülésre. A legjobbnak azt tartom, ha a férj és feleség, a leendő szülők együtt járnak felkészítésre. Fontos, hogy a nő megismerje a testét, megértse, mi történik vele. A felkészítés során megtanulja, hogy mire számíthat a szülés során, mi a teendő a tolófájások megjelenésekor. Minden kockázatba azonban nem kell beavatni, mert esetleg megijedhet.
Az lenne jó, ha a kismama boldogan élné át a várandósságot és a szülést. A nők ma már jobban ki merik fejezni igényeiket, megkérdezik, mit miért tesz az orvos.
– A szülészek között eltérő a vélemény a gátmetszés fontosságát illetően.
– A női nemi szervek a hormonális változások következtében mintegy „felkészülnek” a szülésre. Ennek ellenére tapasztalt szülészként állítom: a legtöbb esetben indokolt a gátmetszés. A nő számára nem mindegy, hogy kismedencei tartóizmai mennyi ideig vannak túlnyújtva. Ez ugyanis a medencefenék tartószöveteinek elégtelenségét, húgycső-, hüvely- és végbélsüllyedést okozhat, később vizelet- és széklet-visszatartási zavart. Ha a gát magától reped meg, a hazai szakmai álláspont szerint sok esetben nehezen elvarrható, és nehezebben gyógyuló seb alakul ki. Ilyenkor gyakoribbak a sipolyok, a fertőzések is. A gátmetszés igen kis kockázattal járó beavatkozás abban az esetben, ha gyakorlott szakember végzi.
– A kismamának milyen kivizsgálásokon kötelező részt vennie?
– Arra törekszünk, hogy komplex módon kivizsgáljuk a leendő kismamát, így az ultrahang, a tükrözés, a kenetvizsgálatok mellett vérkép- és vércsoport-meghatározás vár rá. Igyekezzük kizárni az esetleges nemi betegségeket is – ilyen a szifiliszt és a HIV-fertőzöttség.
– Az ultrahangos kivizsgálás segítségével mely rendellenességek fedezhetők fel?
– Ez attól függ, hogy a fejlődés melyik fázisában van éppen a kisbaba. Beszélhetünk a rendellenességek enyhébb fokozatairól az egészen súlyosakig. A terhesség korai fázisában azt figyeljük, hogy egy amniális üregben csak egy kisbaba található-e, vagy pedig úgynevezett geminis, ikerterhességről van szó. Ikerterhesség esetén figyeljük, hogy a magzatok egyenletesen fejlődnek-e, mert ikerterhességeknél előfordulhat, hogy valamelyik elhal. A későbbiek során ultrahanggal mérjük a méhnyakszirt echogenitását, szélességét: ez segíti a 10.-től a 13. hétig a Down-kór esetleges kiszűrését. Emellett természetesen sok más rendellenesség – például a nyitott hátgerinc, vízfejűség – korai felismerésére nyújt módot. Vannak speciálisan felszerelt, ultrahangos diagnosztikai rendelőintézetek, ahol az egyes belső szervek elváltozásait is időben észlelni tudják: a szívbillentyűk fejlődési rendellenességeit, vagy az egyes szervek rendellenes fejlődését.
– Ha kimutatható a magzati károsodás, meddig lehetséges a terhesség megszakítása?
– Mint tudjuk, a terhesség megszakítása nálunk a 12. hétig lehetséges. Ha a magzatnak az élettel nem összeegyeztethető egészségkárosodása van, abban az esetben a 24. hétig lehetséges a terhesség megszakítása, amelyet általában műtétileg, mini császármetszéssel végeznek el.
– Harmincöt év felett kötelező vagy csupán ajánlott a magzatvízvétel? Ennek segítségével milyen betegségekre derülhet fény?
– Nem kötelező, de ajánlott, mert segítségével kimutatható a Down-kór. Emellett sok genetikailag öröklődő betegségre fényt deríthet.
A kismamák sokszor nem tartják be az orvos utasításait. Fontos kérdés, hogy a kismama mennyit hízik a terhesség alatt. A hízás a terhességi toxémia, mérgezés kockázatát növeli, ezért ügyelni kell a kalóriabevitelre.
– Sokan félnek a magzatvízvételtől, mert állítólag spontán vetélést indíthat el...
– Ma már a magzatvízvétel széles körben végzet vizsgálat. Van kockázata, de a rizikó minimális. Nem kell tőle félni, mert a beavatkozás ultrahangkontroll alatt történik. Gondosan kiválasztják a helyet, ahová beszúrják a tűt, a monitoron folyamatosan figyelik a beavatkozást. A magzatvízvételre olyan időszakban kerül sor, amikor relatíve sok a magzatvíz.
– Egyre gyakrabban hallani a terhességi diabéteszről. Milyen étkezési szabályokat ajánlott egy kismamának betartania?
– Régen, még nagyanyáink korában született a mondás, mely szerint a kismamának kettő helyett kell ennie. Akkor ennek létjogosultsága volt, hiszen a nagy szegénységben az emberek többsége alultápláltsággal, az egyoldalú táplálkozás következtében vitaminhiánnyal küszködött. Ma már ez nem így van. Bizonyított tény, hogy az elhízás elősegíti a cukorbetegség kialakulását.
– Amennyiben kialakul, milyen szövődményekkel járhat?
– A diabétesz egyik szövődménye lehet a korai magzatelhalás. Gyakori a makroszómia, amikor óriásbébik fejlődnek ki, de ezeknek a túlsúlyos babáknak az életképessége gyenge. Pontosan ezért minden négy kiló fölötti súllyal világra jött gyermeknél diaetológiai cukorkivizsgálást végzünk.
– Abban az esetben, ha egy nő gyermeket szeretne, de hosszabb ideje nem sikerül teherbe esnie, milyen jelek alapján lehet meddőségre gyanakodni?
– Orvosi szempontból akkor beszélünk meddőségről, ha a pár egy évig rendszeres nemi életet él, nem védekezik – ennek ellenére a nő nem esik teherbe. Ez a relatív meddőség. Hogy bizonyságot nyerjünk, kivizsgálásokat kell elvégezni. A nemi szervek anatómiai, citológiai, ultrahangos vizsgálata mellett törleteket veszünk, hogy kizárjunk bizonyos fertőzéseket. Itt olyanokra gondolok, mint a mycoplazma, ureoplazma vagy a humán papilloma vírus, melyek nemi úton terjedő betegségek. Ez utóbbi – amellett, hogy meddőséget okoz – közrejátszik a méhnyakrák kialakulásában.
– Szlovákiában hol működnek meddőségi centrumok? Nálunk jelenleg a egészségbiztosító a lombikbébiprogramon belül hány beültetést finanszíroz?
– Mi a Nyugat-Szlovákiai kerületben három meddőségi központtal működünk szorosan együtt: a sokak által ismert ISCARE-vel, GIN-FIV-vel, valamint az osztrák szakemberek közreműködésével megnyitott FERTICENT-tel. Sajnos az egészségbiztosító csupán a páciens 39. életévének betöltéséig támogatja a lombikbébiprogramban való részvételt, és azon belül mindössze három beültetést finanszíroz.
– Amikor eljön a szülés ideje, milyen alternatív szülési módok közül választhatnak a kismamák?
– A vajúdás első fázisában, a méhösszehúzódások alatt nálunk, Komáromban lehetőség van például a vízben vajúdásra, valamint fitlabdák állnak a kismamák rendelkezésére. Egy időben nagyon sokat beszéltek a pszichoprofilaxisról. Ez tulajdonképpen egyfajta lelki gondozást jelent, valójában gyógyszer nélküli fájdalomcsillapítási eljárás: több módszer összefoglaló neve. Azon az elméleten alapul, hogy a szülést kísérő fájdalom főleg tudatlanságból, szorongásból, félelemből ered, amelyek káros reflexeket alakítanak ki, és ezek fokozzák a fájdalmat.
Azok a kismamák, akik lélekben fel vannak készülve, készítve a szülésre, és tudják, mi vár rájuk, másképp viszonyulnak a szüléssel együtt járó fájdalmakhoz, együttműködőbbek. Ez a ráhangolódás azonban pszichés felkészítés nélkül nem működik.
– Mikor ajánlható a kismamának az epidurális fájdalomcsillapítás (ami Amerikában mindennapos beavatkozásnak számít)?
– A fájdalom a szülés természetes velejárója. A tökéletes „fájdalomcsillapítót” a mai napig nem találták fel. Az epidurális érzéstelenítés a fájdalomcsillapítás egyik módja. Itt a gerinccsatorna epidurális részébe vezetik be az érzéstelenítőt, ami komoly orvosi, műszerezettségi hátteret, állandó megfigyelést követel. Abban az esetben, ha császármetszésnél alkalmazzák, már spináris érzéstelenítésről beszélünk: ez biztosítja a hasüreg érzéketlenségét, de a mama közben ébren van. Nagyon sok esetben láttam, hogy a kismama császármetszéskor ezt az utat választotta. Pozitív döntésnek tartom, hiszen így részese lehetett a kisbabája világrajövetelének. Léteznek azonban olyan betegségek, amelyek kizárják a módszer alkalmazását. Ilyenek például bizonyos gerinctorzulások, -ferdülések, továbbá – s ezt nem győzöm hangsúlyozni – nem alkalmazható, ha hiányoznak hozzá a megfelelő feltételek.
– Mely esetekben kell egyértelműen a császármetszés mellett dönteni? Kérheti valaki a császármetszés elvégzését akkor is, ha egyébként orvosilag azt semmi nem teszi indokolttá?
– Véleményem szerint császármetszést nem volna szabad végezni, ha egészségügyi szempontból nem indokolt, hiszen ez komoly, kockázatokkal járó műtét! Természetesen minden esetet külön kell elbírálni. Figyelembe kell venni a kismama korát vagy esetleges félelmeit korábbi, sikertelen terhességei okán. Az anya élete veszélyeztetve lehet különböző szervi problémák következtében. Magzati javallatok többnyire a magzat életét közvetlenül fenyegető szülészeti események, így például minden olyan körülmény, mely a magzatot fulladással fenyegeti: a lepény idő előtti leválása, a köldökzsinór-összenyomódás következtében fellépő súlyos oxigénhiány, a magzati szívhangok rosszabbodása, szülés során súlyosbodó lepényelégtelenség. Sőt, már olyat is tapasztaltam, hogy a kisbaba saját maga fogta és szorongatta a kezecskéjében a köldökzsinórt. Természetesen abszolút javallatot képezhet a magzat elhalása, ha a szülést nem sikerül beindítani. Az abszolút téraránytalanság akkor áll fönn, ha a magzat méretei nagyok, vagy az anyának szűk a medencéje. Bizonyos méreteken túl ez lehetetlenné teszi a magzat szülőcsatornán való áthaladását.
– Ön szerint a hagyományos vagy az apás szülés a kedvezőbb?
– Én úgy tartom: a házaspárnak közösen kell döntenie felőle. Én magam az apás szülés híve vagyok, mert erősíti a családot: az együttszülés olyan élmény lehet, ami egy életre összefűzi a párokat. Másképp néz a feleségére, kedvesebb a férj, mert látja, hogy a gyermek világrahozatala komoly teljesítmény.
– Köszönöm a beszélgetést.
