A várandós vizsgálatok, protokollok és rutinok világában gyakorta elveszik a nő, aki épp élete egyik legmeghatározóbb eseményére készül. Egy testi, lelki átalakulásra, amelyhez sokszor nem elég néhány szedett-vedett jótanács, tiltás vagy szakmai cikk. Ezt a zajt töri meg egy hang, amely célja nem az, hogy mindenáron megnyugtasson, hanem hogy amennyire lehet, felkészítsen.
A hang tulajdonosa Óvári Johanna szülésznő, édesanya, az Anyaszült web- és Instagram-oldal alapítója. „Láttam, hogy egy vajúdóban óriási erő lakozik, egy támogatott vajúdóban pedig végtelen.”
Óvári Johanna szülész, édesanya, az Anyaszült web- és Instagram-oldal megálmodója és alapítója. Munkájában a tudatos szülésfelkészítésre, a gyermekágy támogatására és az őszinte, ítéletmentes kommunikációra helyezi a hangsúlyt. Célja, hogy a leendő szülők ne maradjanak egyedül a kérdéseikkel az anyává válás útján. (© Fotó: anyaszult.hu)
Várandósságom elején belefutottam egy mondatba, ami sokáig velem maradt: aki fél a szüléstől, valójában az ismeretlentől fél. Akkor még nem tudtam pontosan, mitől tartok, csak azt éreztem, hogy a rózsaszín ígéretek és a „majd úgyis menni fog” típusú megnyugtatások nem adnak elég kapaszkodót. Innen indult a keresés: hiteles szakemberek után kutattam, akik nem ijesztgetnek, de nem is idealizálnak. Johanna munkásságán elég hamar megakadt a szemem, informatív Instagram-bejegyzései nagyon megkapóak, magukkal vittek a tartalmak. Számomra azt az egyszerű, mégis radikális gondolatot közvetítik, hogy a nő nem passzív elszenvedője a szülésének. „Sokszor tényleg csak arra van szükség, hogy valaki elmondja, hogy minden rendben van azzal, amit most érzel.”
Mesefigura kérdőjelekkel
A kezdeti szakaszban tényleg úgy éreztem magam, mint azok a mesefigurák, akiknek óriás kérdőjelek hemzsegnek a fejük körül. Több oldalról is megkaptam, hogy: a császármetszés nem is igazi szülés, a szülőszobában nem lehet ám mindenféle hangot kiadni, és készítsem fel a férjemet arra, hogy szülés közben egyéb salakanyagok is utat törnek maguknak. Naiv, zöldfülű kismamaként még csak reagálni sem tudtam ezekre érdemben, hiszen nem volt meg a megfelelő háttértudásom hozzá, meg aztán mindig új dolgokkal találtak meg a jótanácsláda kulcsának őrzői. Egy idő után észrevettem, hogy nem is maga a szülés gondolata feszít, hanem hogy mit csinálok rosszul. Vagyis létezik-e egy láthatatlan vizsga, amin folyamatosan bukásra állok, mert nem tudom, mit szabad, mit illik, és mit gondolnak majd rólam mások.
Az Anyaszült oldal tartalmai révén jöttem rá, mennyire felszabadító az, amikor valaki nem ítélkezik, nem ijesztget, nem önti rám az érzéseit, hanem kapaszkodókat ad. Még akkor is, ha ez a valaki az online térben tevékenykedik, nem pedig a szomszéd kórházban. „A testünk bölcsebb, mint gondolnánk. A szülés nem csupán fizikai folyamat – érzelmi is. Ha nem dolgozod fel a félelmeidet, a tested fogja helyetted.”
Még miért jó ez az oldal?
Az anyaszult.hu nem áll meg a blogbejegyzéseknél. Nemcsak beszél a szülésről, hanem eszközöket is kínál hozzá – szó szerint. Oldalán saját márkás szüléstámogató és szülés utáni regenerációt segítő termékek is sorakoznak, olyanok, amelyekről korábban csak futólag, vagy egyáltalán nem hallottam. Johanna révén találkoztam például először a vajúdófésű koncepciójával. Egy elsőre talán furcsának tűnő, mégis meglepően logikus eszközzel, amely segít a fájdalomérzet tompításában a vajúdás során. Számomra ezek voltak az első kézzelfogható példái annak, hogy a felkészülés nem feltétlenül szavakból és tettekből áll. Sokkal inkább apró, praktikus tudásmorzsákból, amelyekből a végén kirajzolódik egy nagy egész. „A jelenlét tanulható. A támogatás gyakorolható. És nem kell mindent egyedül kitalálni.”
Johanna tartalmai abban is kiemelkedőek, hogy nem csak az anyákhoz beszél bennük. Bejegyzéseiben következetesen jelen vannak a leendő apák is. Nem statisztaként, nem „segítő kézként”, nem megfigyelőként, hanem valódi résztvevőként. Mintha a várandósság körüli kommunikáció hajlamos lenne megfeledkezni róluk, pedig – ideális esetben – ők is ugyanúgy készülnek, aggódnak, s ugyanúgy szeretnének jót tenni, csak sokszor nem tudják, hogyan lássanak hozzá.
„A szeretet egyszerre tud teher lenni, és tud szárnyakat adni. De hidd el, nem vesztél el!” Figyelme nem ér véget a szülőszobánál. Az Anyaszült tartalmai kiterjednek a gyermekágy és az anyaság későbbi időszakára is. Arra a furcsa, kettős állapotra, amikor egy időben, kéz a kézben van jelen a leírhatatlan csoda és a határtalan kimerültség, a mindent elsöprő öröm és a ködös elveszettség.
Johanna itt sem idealizál: beszél a regenerációról, a testi-lelki visszarendeződésről, arról, hogy az anyává válás nem egy pillanat ott és akkor a szülőszobán, hanem egy hosszabb folyamat.
Az apák szerepét nem instrukciókkal írja le, nem katonás checklistet tol eléjük. Lehetőségeket vázol fel, amelyekkel beemeli őket a folyamatba, valamelyest tehermentesítve ezzel a kismamákat. Többalkalmas szülésfelkészítő workshopjai bemutatása közben kifejezetten biztatja az édesapákat, hogy kísérjék el párjaikat, hiszen hiába anya pocakjában nődögél a baba, a történetnek apa is fontos szereplője.
Nem kerüli meg az óvodás időszak nehézségeit sem. Arról, hogy ez az elszakadás anyát és gyermeket egyaránt megviseli, ezért komoly figyelmet érdemel. Johanna szemléletének és munkásságának igazi ereje abban rejlik, hogy nem egyetlen szakaszra készít fel. Egy teljes utat világít be előttünk, amely a tudatosabb énünk felé vezet. Talán nem is az a kérdés, hogyan kellene szülni. Inkább az, hogy merünk-e végre úgy beszélni róla, ahogy van. Előítéletek nélkül, emberi hangon.
