Egyre több a városi tévé! A helyi televíziók eltérnek az országos csatornáktól, más a műsorkínálatuk. A helyi információk az igazán fontosak, ezért is annyira közkedveltek. A települési televíziók többsége az önkormányzat tulajdonában van. De másképp is működhet a dolog. Riportunkban két városi tévét mutatunk be, mindkettő sikeres – az összehasonlítást elvégezheti az olvasó.
A nagymegyeri Studio Plus Tv 1994-ben, a helyi tévék között szinte elsőként kezdte meg működését. Független, magánkézben lévő televízióról van szó, tehát nem a helyi önkormányzat működteti, mint más városi tévéket. A televízió reklámból származó bevétele elenyésző. A költségeket a havi díjból fedezik.
– Gyakorlatilag 12 éve sugárzunk rendszeresen – mondja Kováts Ferenc, a Studio Plus Tv működtetője és a kábeltévé-hálózat tulajdonosa, aki mindig is szeretett filmezni, fotózni. (A kábeltévé-hálózatba a több mint 9 ezer lakosú Nagymegyeren kívül a szomszédos Ekecs, Apácaszakállas, valamint Csilizradvány és Gúta is beletartozik. A szerk. megj.) – Először ki kellett építeni a hálózatot, bár mi már ezalatt gyártottunk műsort. Az első adás idején még csak három utcában működött a kábeltévé. Sokan aztán épp amiatt kötették be, hogy láthassák a műsorunkat. A polgárok ugyanis szeretnék tudni, mi történik a városukban, falujukban. S ez nem csak helyi jelenség: éppen ezért olyan sikeresek a regionális médiák. Mára Nagymegyeren a háztartások hetven százaléka fizeti elő a programot.
– Milyen rendszerességgel jelentkeztek?
– Hetente egyszer jelentkezünk, ez azóta sem változott. Eleinte percre pontosan el kellett számolni a műsoridővel, akárcsak a nagy kereskedelmi tévéknek. Aztán az illetékesek rájöttek, hogy a helyi televízió azért másképp működik.
A mozgóképes műsor átlagban heti kétórás. Néha gazdagabb, igazán tarka a tartalom, néha laposabb: eseménye válogatja. Kedden vetítjük a műsort, és vasárnap 13 órakor ismételjük. Vasárnap nagyobb a nézettsége.
– Mit kell még tudni a műsorról?
– Magazinjellegű, és több blokkból tevődik össze: közéleti műsorból, sportrovatból és – agrárvidék lévén – van Kertészkedőnk is – kapcsolódik be a beszélgetésbe Bodnár Gyula, a közéleti műsor szerkesztője. (Akinek nevét bizonyára sokan ismerik az Új Szóból, ahol a kulturális rovat szerkesztője volt.) – A rovatok minden héten megjelennek. Hit és élet című műsorunk havi rendszerességgel jelentkezik, a Suliláz pedig kéthetente. Ez utóbbit a kereskedelmi akadémia és gimnázium diákjai készítik, Kovács Zoltán munkatársunk felügyelete alatt. Hat diákriporterünk van, szinte egymás kezéből kapkodják ki a mikrofont. A naponta megújuló képújságot, amely négy éve indult, a nap 24 órájában sugározzuk. Itt kapnak helyet az aktuális közlemények, az apróhirdetések, a reklámok.
– Hányan vesznek részt a műsor készítésében?
– Hatan. Én vagyok a riporter – egy szál magamban! Itt nem lehet szakosodni, mint a nagy televízióknál: polihisztornak kell lenni. Ha valami történik velem, akkor Kovács Zoltán kollégám, a sportrovat és a képújság szerkesztője helyettesít. Ha pedig ő hiányzik, én ugrom be helyette. Mi ketten vagyunk belsősök. Operatőrünk, bemondónk és a Kertészkedő szerkesztője külső munkatársak. A vágó pedig maga a tulajdonos, és nemegyszer ő az operatőr is.
A nagymegyeri tévé az ÚJ NŐ SZÉPE megyeri döntősét, Jancsó Ágnest interjúvolta.
– Miből áll össze a közéleti műsor?
– Tudósítunk a városban történt kulturális, gazdasági eseményekről. Elmegyünk az összes rendezvényre, ahová meghívnak bennünket. Időnként pedig mi hívunk vendéget stúdióbeszélgetésre. Nemrégiben például három orvosnővel beszélgettünk annak kapcsán, hogy megszűnt a nagymegyeri ügyelet. Vendégeink általában valami módon kötődnek a városhoz vagy a szomszédos Ekecshez és Apácaszakállashoz. Hogy pár példát említsek: meghívtuk Matus János zenészt, aki Nagymegyerről származik, Bödök Zsigmond írót és csillagászt, aki itt élt egy ideig, és az ekecsi polgármester is ült már a stúdióban. Ha neves személyiség érkezik a városba, őt is meginterjúvoljuk.
– Hol szerezték meg a szaktudást?
– A ’90-es években eljártunk magyarországi tévés fesztiválokra, tapasztalatgyűjtés céljából. Voltunk például Zalakaroson a magyar médiavilág találkozóján, Siófokon saját készítésű filmünkkel vettünk részt, Fehérgyarmaton pedig különdíjat is nyertünk. Egy darabig együttműködtünk a Duna Televízióval is, műsorokat készítettünk számukra.
– Milyen visszajelzések érkeznek?
– A köszönésből – mert sokan üdvözölnek, akik csak a képernyőről ismernek – kiérződik az elismerés – mondja Bodnár Gyula. – Ha baki történik, arra mindig reagálnak, és a baráti körből is kapunk visszajelzéseket – teszi hozzá Kováts Ferenc. – Eleinte problémás ügyekkel is megkerestek bennünket, de ezeket nem vállaltuk fel. Egy kis közösségben az ilyesmi kibékíthetetlen ellentéteket szülne. Nem tisztünk vádaskodni vagy igazságot tenni. Nem keressük a szenzációt sem. A kereskedelmi tévék már többször kértek, nem mennénk-e ki karambolhoz, tűzesethez és a többi. Nem megyünk ki. Senkit sem szeretnénk méltatlan helyzetbe hozni.
Bodnár Gyula
A győri Revita Televízió 1993-ban indult, kereskedelmi adóként. (Akkor még volt egy közszolgálati tévé is, az önkormányzat támogatásával működött a városban, de azóta már megszűnt.) A Revita a kezdetektől fogva reklámokból, pályázati pénzekből tartja fenn magát.
– Eredetileg sporttévének indult a Revita. Az akkori közszolgálati tévé nem nagyon adta a sportot, itt Győrben pedig élénk a sportélet – kezdi Czupy Barbara szerkesztő és menedzser. (Csaknem négy éve dolgozik a Revitánál, korábban az NB 1-es futballklub sajtóreferense és kereskedelmi vezetője volt.) – Aztán fokozatosan megjelentek más jellegű műsorok is, mert igény volt rá. 24 órás a műsoridőnk. 12 órában sportműsorokat, híradókat, élő és a felvett magazinműsorokat, referencia- és utazási filmeket vetítünk, a maradék időben pedig a képújságot. Körülbelül 45 ezer háztartásban vagyunk jelen, ami 130 ezer nézőt jelent. Most pályáztunk, hogy frekvenciát kapjunk. Ha megnyerjük a pályázatot, 30-40 km-es körzetben leszünk láthatóak. Sajnos, a szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a határon túlra is eljusson a műsorunk.
– Hányan dolgoznak a televízióban?
– Jelenleg 15-16 körül mozog az állandó munkatársak száma, a külsősöké pedig 10 fő körül. Képzett műsorvezetők, riporterek, operatőrök, vágók, rendezők készítik a műsort. Műszaki felszereltségben felvesszük a versenyt a nagy televíziókkal. Több nagy tévének is bedolgozunk. Rendszeresen készítünk híranyagokat a közszolgálati televíziónak, de az ATV-nek és a Duna Tévének is. Reklámfilmeket, referenciafilmeket is készítünk – de nemcsak a megrendelőinknek, reklámcégeknek is.
Czupy Barbara szerkesztő
– Beszéljünk a műsorokról. Milyen gyakran jelentkezik a híradó?
– Győr és régiója eseményeivel foglalkozó híradónk naponta háromszor jelentkezik, este frissítjük. Ehhez kapcsolódik a Téma című, élő beszélgetős magazin. Minden híradós anyag nagyjából egyperces. Amiről többet szeretnénk elmondani, azt kiemeljük, és egy kollégánk 8-10 percig beszélget az adott témáról. Hétvégén lesz például a Monarchiafest nevű fesztivál az egyetemi csarnokban, korabeli ruhákkal, játékokkal, különféle kiállításokkal. A híradóban volt egy bejátszás a sajtótájékoztatóról, aztán bejött a szervező a stúdióba, és elmesélte, milyen programok lesznek. A héten a Témában azzal is foglalkozunk, hogy a hosszan tartó kellemes idő miatt sokan elhalasztották a téli gumik lecserélését, ezért most sorban állás van. Arra voltunk kíváncsiak, melyik cég hogy tudta a helyzetet megoldani. Egyébként egy szeptember végén készült felmérés szerint híradónkat a háztartások 80 %-ában nézik.
– Milyen rendszerességgel jelentkeznek a magazinok?
– Általában havi rendszerességgel. Kivétel a kéthetente jelentkező Ászok sportmagazin, amelyben Győr és környékének sportvezetőivel, híres sportolóival beszélget a műsorvezető az aktuális sporttémákról. Van baba-mama, gazdasági, valamint kulturális magazinunk (Manó, Opció, illetve Páholy címmel). A Hátizsák utazási magazinból kétfélét készítünk. Az egyikben a szponzor utazási iroda magával viszi külföldi tanulmányútra az operatőr kollégánkat. A másikban egy-egy magyarországi tájegységet mutatunk be. Ez a gyakoribb.
Nagyon jó a kapcsolatunk a győri Kisalföld Volánnal. Az összes buszos túrájáról készítettünk filmet. Januárban szeretnénk újra indítani női magazinunkat, ahova egy-egy győri vagy országos szinten ismert hölgyet hívnánk meg.
– Nem esett még szó az élő műsorokról...
– Havonta egyszer jelentkezik a Civil a pályán című élő műsor. Főszerkesztőnk, aki évekig a helyi újság újságírója volt, országos napilapoknál vagy szakújságoknál dolgozó újságírókat hív meg, akik a Heti Heteshez hasonló módon érdekes témákról mondják el a véleményüket. Péntek esténként van a Jó estét, Győr információs magazin. Ez szintén élő műsor, és én vezetem. Másfél órában, elég sűrűn, 6-7 perces váltásban jönnek a vendégek: művészek, sportolók, közéleti szereplők... Nemrégiben például Miklósa Erika világhírű énekesnő volt a vendégem. Korábbról ismerem őt, és nagy élmény volt vele beszélgetni. Magam dönthetem el, kit hívok meg, és kivel mennyi időt beszélgetek – a lényeg, hogy pörgős legyen. A díszlet is az én elképzeléseimet tükrözi.
– Nyereményjátékok is szerepelnek a műsorban?
– Két élő játékkal jelentkezünk minden hétköznap öt órától – kapcsolódik be a beszélgetésbe Agg Zsuzsanna menedzser. – A halászi takarékszövetkezettel négy éve dolgozunk együtt. Azóta minden hétköznap „jönnek a méhek” (ez a játék címe). A heti nyeremény 10 ezer forint. Azé a nyeremény, aki eltalálja a pénzt tartalmazó táska kódját. Minden héten halmozódik a nyeremény. Ha senki nem találja el a kódot december 8-ig, akkor nyereménygálára kerül sor. Ez azt jelenti, hogy aznap addig játszunk, amíg valaki el nem találja a kódot. A Casino Győr játéka két éve megy. Először rulettezni tanítottuk a nézőket, aztán áttértünk a pókerjátékra – 20 ezer forint értékű zseton a nyeremény.
– Sok visszajelzés érkezik a műsorokkal kapcsolatban?
– Levélben, e-mailben, telefonon is érkeznek visszajelzések, de az utcán is sokan megszólítanak. Sok dicséretet kapok, de azért kritikára is van példa – mondja Czupy Barbara. – A műsoroknak van fórumrovata is a honlapunkon – teszi hozzá Agg Zsuzsanna. – Azért nyitottuk, mert visszajelzésre mindenképpen szükségünk van. Csak így tudunk jobb műsort készíteni. A kritika sok esetben építő jellegű. Próbálunk a nézők igényeihez alkalmazkodni.
– Beszámol a Revita Televízió szenzációszámba menő eseményekről is?
– A közszolgálati jelleget igyekszünk a kereskedelmivel ötvözni, de a bulvárt próbáljuk kihagyni. Ha kényes üggyel találkozunk, megpróbálunk pártatlanok maradni: mindkét felet meghallgatjuk. Egyébként a reklámjaink is különböznek a nagy kereskedelmi tévék reklámjaitól. Nem tolakodóak, próbálunk rövidebb blokkokat összeállítani (a napi reklámblokkokat is Czupy Barbara szerkeszti) – és nem különülnek el a műsortól erős hangváltással.
Bizonyára ennek köszönhető, hogy az emberek sokkal jobban fogadják a városi tévé reklámjait, mint az országosban megjelenőket – legalábbis ez derült ki a felmérésünkből.
Mit csinál a tévés menedzser?
– Öt éve, hogy menedzseléssel foglalkozom – mondja Agg Zsuzsanna. – Korábban egy élelmiszeripari nagycégnél dolgoztam. Ha valaki megtalálja a hivatását, akkor azt már nem munkának éli meg, hanem azért dolgozik, hogy jól érezze magát. Innentől fogva sok minden megváltozik az életében. Annak idején16-an jelentkeztünk erre az állásra, végül én maradtam egyedül. Azt szokták mondani, teljesen mindegy, mit adunk el, cipőt, kabátot, élelmiszeripari terméket vagy egy reklámcsomagot, mert lényegében magunkat adjuk el. De ez azért nem így van. Én is hamar rájöttem: az a jó, ha a partnerei vagyunk az ügyfélnek. Ha közösen találjuk ki, hogyan, miként lesz a legjobb. Így egy kicsit mi is részesei lehetünk a kampánysikerének.
– Mi a siker titka?
– Tudni kell, hogy bármilyen hirdetésről van szó, egyszeri-kétszeri megjelenés nem fog megtérülést hozni. Egy jó marketingkampány mindig hosszú távra (minimum 3 hónapra) szól. Ekkor tudunk igazán sikert elérni. Mi itt nem csupán reklámspotokat és referenciafilmeket gyártunk, az élő műsor is be tud kapcsolódni a marketingbe. Másrészt – mint minden szakmában – ebben is folyamatosan tanulni kell. Ha nem látom meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel megkönnyíthetem az ügyfelem dolgát, elvesztem a piacon.
Agg Zsuzsanna, a Revita menedzsere
– A menedzser munkája nem mindig fér bele nyolc órába.
– Arra nagyon kényes vagyok, hogy amit megígértem az ügyfélnek, annak úgy kell lennie. Soha nem rövid távra tervezek – így aztán négy órára nem is nagyon érek haza. Lányaim 12 és 14 évesek, és szerencsére már elég önállóak. Számítani lehet rájuk a házimunkában is. Ha hazaérnek, jeleznek nekem, én pedig felhívom őket, hogy mikorra várjanak. Mert mindig csak aznap derül ki, meddig kell munkában maradni. Este aztán megbeszéljük, kinek milyen napja volt, és elvégezzük a megmaradt feladatokat. Én nagyon korán elveszítettem a szüleimet. De úgy éreztem, hogy pont ezért kell bizonyítanom: igenis, képes vagyok egyedül is megállni a helyem. Ha önsajnálatból élünk, soha nem fogunk előbbre jutni. A lányaimat is arra nevelem, hogy maguk felelősek a sorsukért.
Mit hozott a váltás?
Bodnár Gyula a napilapos újságírást hagyta ott a tévé kedvéért.
– Mivel járt a váltás, hogy érzi magát? – kérdeztük tőle.
– Mindenképpen váltást jelentett, elsősorban a magánéletemben, hiszen idestova húsz évig ingáztam lakhelyem, Nagymegyer, és munkahelyem, Pozsony között, s ez megszűnt, amikor 1993-ban elbúcsúztam az Új Szótól. Ezzel együtt véget értek riportútjaim is, melyek a Csallóköztől a Bodrogközig vezettek esztendőkön át, s nincs az a sok-sok kézirat sem, melyet szerkesztőként sajtó alá kellett rendeznem.
A kulturális rovat munkatársaként, majd vezetőjeként a művészet, az irodalom, a színház, az amatőr művészeti mozgalom, az oktatásügy volt az én világom, ám amikor hazatértem Nagymegyerre, s elszegődtem az éppen akkor induló helyi magán-televízióhoz szerkesztőnek, riporternek, bemondónak, hirtelen úgyszólván mindenhez értenem kellett, a közigazgatási kérdésektől kezdve a kukoricatermesztésen át a szennycsatornahálózat-építésig.
– Ez kihívást jelentett, melynek tanulás nélkül még olyan szerény mértékben sem tudtam volna eleget tenni, ahogyan azóta is igyekszem. És meg kellett szoknom, hogy a televíziós műfajok zömében a kép általában többet mond minden szónál, magyarán fölösleges a sok szöveg. Mindazonáltal az írott napi sajtóban és a televíziózásban közös pontok is fellelhetők: ez a huszonnégy órás készenlét, vagyis ha esemény van, menni kell, nincs olyan, hogy ünnepnap; másrészt az alkotás, a teremtés öröme, egy jól sikerült televíziós beszélgetés vagy egyszerű filmes beszámoló ugyanolyan sikerélményt képes nyújtani, mint egy kézirat, melyhez hozzá sem kell nyúlni. Ez utóbbi esetben azért a jelen idő, mert a Katedra főszerkesztőjént találkozom, dolgozom továbbra is kéziratokkal, egy ideig redaktorkodtam a Napban és a Csallóközben is. A szó szoros értelmében vett újságírásról pedig ha akarnék, sem tudnék lemondani.
