A kisgyermekkor talán legmeghatározóbb időszaka az óvodáskor. A kicsi a már jól ismert otthon védelméből ismeretlen emberek közé kerül, idegen helyre. Nem könnyű az elszakadás a szülőtől. Ráadásul az óvodában másabb lehet a napirend, mint otthon, és a gyereknek meg kell tanulnia alkalmazkodnia másokhoz.
Ebben az életkorban kezdődik a gyerekek szocializálódása, elkezdenek nyitni kortársaik felé. Ez a korszak a közös játékok, elfoglaltságok kezdete. Nem mindegy, hogy milyen óvodába kerül a kicsi, kötődik-e majd az óvó nénihez, csoporttársaihoz. Az óvodai tapasztalatok nagymértékben befolyásolják az elkövetkezendő éveket. Ha lakhelyünkön több óvoda is működik, érdemes körülnézni mindegyikben, mielőtt beíratjuk a kicsit. A nagyvárosokban egyre szélesebb a skála. (Talán csak a pénztárcánk szab határt.) Hogy mire figyeljünk?
Fontos, hogy nyugodt légkör le-gyen az óvodában, a csoportok ne legyenek túl zsúfoltak. Az ideális csoportlétszám legfeljebb 20-25 fő. Ha lehet, inkább kevésbé forgalmas út melletti, nagy udvarú ovit válasszunk. Nézzünk körül bent is. A csoportoknak tágas és világos, jó levegőjű, ízlésesen berendezett szobákban kellene helyet kapniuk. Figyeljünk az óvoda értékrendjére – autokrata, demokratikus vagy másfajta vezetés van-e, milyen elvek érvényesülnek a nevelésben. Már nálunk is akadnak egyházi óvodák és olyan (jobbára magánkézben levő) intézmények, ahol az alternatív pedagógia elvei érvényesülnek.
Ez utóbbiak közé tartoznak a Waldorf-óvodák, amelyekben nincs életkor szerinti csoportbontás. A nevelés alapvetően az utánzásra épít, mind a tevékenységek megtanulásában, mind a magatartásformák kialakításában (az óvónők a gyerekek jelenlétében csak olyat tesznek, ami utánzásra érdemes lehet). Fontosnak tartják a környezet és a természet iránti felelős magatartásra való nevelést, a gyermek sokoldalú fejlesztését (természetes fejlődési tempójának figyelembevételével), valamint a benne szunnyadó képességek kibontakoztatását.
Az intellektuális fejlesztéssel egyenrangúnak tartják a művészi és kézműves-tevékenységeket (festés, rajzolás, zene stb.). Az apróságok a legkülönbözőbb természetes formákkal, színekkel, anyagokkal vannak körülvéve (fa, gyapjú, méhviasz, kő, termések).
A Montessori-módszerrel is dolgoznak már szlovákiai óvodákban. Ennek a pedagógiának a középpontjában a gondosan megtervezett és felépített környezetben szabadon tevékenykedő gyerek áll. A parancsoló, irányító és ismereteket közlő óvónők helyett segítő, támogató, tájékoztató, csak a legszükségesebb esetben beavatkozó pedagógusok nevelnek, akik nem a gyerekek fölött állnak, hanem mellettük. Jelszó: „Segíts, hogy magam csinálhassam!“
A gyerekeket önállóságra nevelik (például maguk terítenek, mernek a levesből), és segítőkészségre (a nagyok segítenek a kicsiknek, a kicsik pedig megtanulják ezt a segítséget elfogadni). Ún. Montessori-eszközöket használnak – ezek a gyerekek számára játékok és észrevétlenül fejlesztik készségeiket és képességeiket. Azt is fontosnak tartják, hogy a kicsik vigyázzanak az eszközökre, és tartsák rendben azokat. Nincs kötelező haladási ütem, minden gyerek a saját tempójában fejlődhet. (Persze az alternatív pedagógia elemei a hagyományos óvodákban is megjelenhetnek.)
Ami a legmeghatározóbb: az óvónő személye. A szülő számára is nagyon sokat jelent, ha egy szimpatikus, gondos emberre hagyhatja ott nap mint nap gyermekét! A jó pedagógus kiegyensúlyozott, kötődik a gyerekekhez, és ki is mutatja a kicsik iránti szeretetét. „Fegyvertárában“ szerepel egy jó adag humorérzék és nyugodtság, amellyel a kicsik közötti pillanatnyi feszültségeket, az esetleges kudarcok miatti elkeseredést fel tudja oldani.
További fontos tulajdonságai a találékonyság, a helyzetfelismerés, az alkalmazkodóképesség. Hiszen minden gyerekhez másképpen kell közelítenie, és minden helyzethez másképpen kell alkalmazkodnia. Rendszeresen tájékoztatja a szülőt a gyermeke fejlődéséről. Fontos a szülő és a pedagógus napi kapcsolata, mert a nevelés csak összefogással valósítható meg. Amiben a szülő is segíthet az óvónőnek: mondjon el minél többet a gyerekéről, hiszen így a pedagógus sokkal eredményesebben tud a kicsivel kapcsolatot teremteni.
