Lassan már minden műanyag, a Covid után elöntött bennünket a zöld hullám, s csodálatosképp azóta még több a műanyag. Sőt, lassan még mi, emberek is műanyagból leszünk. Mikroműanyagból. A világ egy nagy hazugságban él. Vajon kiben bízhatunk, ha már a zöldekben is csalódtunk?!
A mikro- és nanoműanyag ráadásul a meg nem született babára is hatással van, mivel már a magzat fejlődő testrészeiben is kimutatták a műanyagot!
Mikromorzsák
Indiában vagyunk, a sétahajón a nép eszik, iszik, aztán a dobozokat a tengerbe hajigálja, nem zsenírozza magát. Agrában szent tehenek kószálnak, senki sem bántja őket, ugyanakkor enni sem ad nekik senki. Ezért aztán plasztikflakonokat esznek, ami nem emészthető, de ez sem zavar senkit.
Szingapúrral szemben töltünk pár napot, egy szép szállodában. Csak az a vízpart! Ilyet még nem is láttam: széles sávokban húzódott a műanyag hordalék, a vízbe bemenni sem lehetett.
- Fontos tudni, hogy a műanyagot arra tervezték, hogy ellenálljon a természetes lebomlásnak – ezért képtelen a fához hasonló szétmállásra vagy a fémekre jellemző oxidálódásra.
- Szinte nincs is ma már olyan használati tárgy, szerszám, (étel), amiben ne lenne műanyag. Ez nem csupán a környezetünket szennyezi, de a mikroműanyagok már bennünk is megtalálhatók – ezeket pedig a szervezet nem képes sem lebontani, sem védekezni ellenük.
- A műanyagok nyolcvan százaléka állítólag biztonságos szeméttárolókba kerül, a maradék húsz viszont illegális szemétlerakókban végzi. Az olyan természeti tényezők, mint a szél, elszállítják a szemetet a patakokba, folyókba, ahonnét egyenesen a tengerekbe jut.
Mára az emberek tüdejében és vérében is megtalálható a műanyag, a placentában és az anyatejben is. De van belőle az almában, a zacskós rizsben, a filteres teában, s ott szálldogál körülöttünk por formájában is!
Szemétszigetek
A tengerekben és óceánokban található műanyagok nyolcvan százaléka a parton végzi, a maradék húsz pedig tovább sodródik az áramlatokkal, amelyek a sok szemetet szemétszigetekké sűrítik egybe. Ezekből a víz felszínén lebegő műanyag-csoportosulásokból öt óriási csomópontot tartanak számon a világon. A legnagyobb ilyen úszó szeméthalom Kalifornia és Hawaii között található, ahol a sok hulladék három Franciaország méretével rendelkező területet tesz ki. Található itt palackoktól kezdve a szennyes kosarakon át vécédeszkákig minden. Minden, ami eldobható.
A műanyag örök érvényű
A legtöbb óceáni szemét a partok közelében marad, amíg a hullámzástól le nem bomlik kisebb részecskékre, ami után már lehetetlen megtisztítani tőle a vizet. Mint írtuk, a műanyagot arra tervezték, hogy ellenálljon a természetes lebomlásnak. Ha tehát egy PET-palack az óceánba kerül, soha nem fog onnan nyomtalanul felszívódni, mikroműanyag formájában megmarad, s idővel egyre jobban lemorzsolódik, forgácsolódik – ma 15 trillió ilyen részecske kering az óceánok vizében! Ezek bekerülnek a tengeri állatok szervezetébe, az állatokat az emberek kihalásszák, elfogyasztják, miáltal a szemét bekerül a szervezetünkbe. A kör bezárul. Nem csupán a szemétbe került műanyag veszélyes – egy PET-palack egész „életszakasza” káros a környezetre, mivel már az előállításakor is veszélyes kémiai anyagok jutnak bele a vizekbe.
Több mint 900 fajra jelent veszélyt az óceánokba kerülő hulladék, s ezek közé nem csupán a halak, de a madarak is beletartoznak. Ha pedig a jelenleg fennálló helyzet változatlan marad, 2050-re több műanyag lesz a világ vizeiben, mint hal!
Műanyagot eszünk!
Mikrózás hatására egy műanyag ételtartónak egyetlen négyzetcentiméteréből 2 milliárd nanoműanyag kerül bele az ételünkbe.
Az ötvenes évektől kezdve minden évben egyre több műanyagot gyártanak, amivel az újrahasznosítás nem tud lépést tartani. Ma már évente több mint 400 millió tonna műanyagot állítanak elő, s bár ennek csak a fél százaléka kerül bele az óceánokba, így is hatalmas mennyiségről beszélünk – az egyszer használatos műanyagok a legveszélyesebbek a környezetre. (Mégsem tudunk lemondani az ócska bevásárlószatyrokról, flakonokról.) Az óceánokban talált legidősebb műanyag egyébként a hatvanas évekből származik.
Mi is pontosan a mikroműanyag?
Mikroműanyagnak neveznek minden olyan apró műanyagdarabkát, amely 5 mm-nél kisebb. Ezek az apró műanyagszármazékok nem csupán az óceánok vizében, de a csapvízben, a palackozott vízben és a levegő porában is megtalálhatóak. A sivatagok homokjában és a sarkvidékek havában, valamint a halaktól kezdve a sivatagi tevékig kimutattak már mikroműanyagot mindenben, amiben csak elképzelhető.
A Jyskben drapériák után kutatok, majd az elárusítónőhöz fordulok. Nincs indiai behozatalból függönyük?! Itt minden műanyag! Értetlenkedve néz rám. Normális emberek ilyesmiket nem kérdeznek.
Biológiai akkumuláció
Így hívják azt a folyamatot, melynek során a szennyező anyagok végigjutnak a táplálékláncon. Ezt a következőképpen kell elképzelni: a planktonok elfogyasztják a vízben úszkáló mikroműanyagot, a planktonokat a kisebb halak, a kisebb halakat a nagy halak, a nagy halakat pedig mi, emberek, a beléjük került szemetünkkel együtt. Egy átlagos ember évente 32 ezer mikroműanyagot fogyaszt el.
Új! A nanoműanyagok
A mikroműanyagoknál léteznek kisebb műanyagszármazékok is, ezek pedig a nanoműanyagok, melyek 100 nanométernél kisebbek. Szabad szemmel nem láthatóak (egyes kutatások szerint az otthoni levegő porának egyharmada is már műanyagból áll!), s mikor belélegezzük őket, és a szervezetünkbe jutnak, hátráltatják sejtjeinket a megújulásban, elzáródásokat hoznak létre. A mikroműanyagok a véráramba jutva gyulladásokat, hormonális zavarokat és sejtkárosodást okozhatnak, kémiai adalékanyagaik és a felületükön megtelepedő kórokozók (akár vírusok) végtelenül károsak az emberre nézve.
Jönnek a széllapátok!
A hírek szerint hatalmas műanyag lapátokkal ellátott szélerőműveket fognak betelepíteni szép földjeinkre. A falvak tiltakoznak, mert a szélerőművek zajszennyezést és még mindenféle más szennyezést okoznak, a sérült lapátokat pedig csak eltemetni lehet. A telepítésről a nép szavaz, de sok más helyen közömbös.
Műanyagok a szervezetünkben: hogy működnek?
A testünkbe jutott műanyagokat a szervezetünk idegen testként kezeli, és megtámadja. A szervezet eme védekezése gyulladáshoz vezet, amivel alapvetően nincs baj, mert ez egy olyan védekező mechanizmus, mint például egy influenza esetén a láz. A gond azzal van, hogy testünk nem tudja eltávolítani magából ezeket a műanyagokat, így a gyulladással hasztalanul harcol ellenük. A műanyagok ráadásul mágnesként vonzzák magukhoz a többi káros anyagot is, melyek szintén bejutnak a szervezetbe.
Mit tartogat a jövő?
Bár jelen helyzetünk nem túl kecsegtető, mégsem teljesen reménytelen. Az emberek ugyanis egyre tudatosabb döntéseket hoznak a boltok polcai előtt. Amikor csak lehetséges, vásároljunk csomagolásmentesen, illetve keressük a papírcsomagolást. A műanyag termékek helyett válasszuk a fából vagy fémből készülteket!
Óriási változást érhetünk el a tudatosabb vásárlással. A műanyagról való lemondással nem csupán környezetünket, de saját egészségünket is szolgáljuk.
Érdekesség!
A mikroműanyagok többsége a környezetben rost formájában található meg, s a műszálas ruhákról válnak le. Ezek a mosással belekerülnek a csatornába, onnan pedig a tengerekbe. A mikroműanyag azonban nagyobb tárgyakból is származhat, mint például ételhordóból, zacskóból vagy akár egy palackból. Azt is fontos figyelembe venni, hogy a műanyagok elemi kötése melegítés hatására meglazul. Így mikrózás hatására egy műanyag ételtartóból több milliárd nanoműanyag kerül bele az ételünkbe.
