Aj, mennyi modortalansággal és bunkósággal találkozunk nap mint nap! Sorozatunk a helyénvaló viselkedést ajánlja. Tudni illik, hogy mi illik – minden Új Nőnek és Férfinak!
Itt a tavasz, lassan útra kell a fél ország – pakkal, pakk nélkül. Utazás közben is tudni illik, hogy mi illik. Még akkor is, ha éppen nem ismer bennünket senki sem.
Miután az autóbusz, villamos, troli beérkezett a megállóba, először engedjük kiszállni az utasokat. Az ajtónál tolakodva csak lassítjuk a fel- és leszállást. A faluk, városok között ingázó buszoknál leszálláskor a hátsó ajtót használjuk. Amíg mi lekászálódunk, azalatt az első ajtón felszállhatnak az újabb utasok.
Figyeljünk oda, hogy bevásárlószatyrunkkal, táskánkkal nehogy bepiszkítsuk, megrongáljuk mások ruházatát. Ha hátizsákkal utazunk, miután felszálltunk, vegyük le a hátunkról, vállunkról, hogy a többieket ne akadályozza a fel- és leszállásban. Csomagjainkkal ne foglaljuk el a mellettünk levő ülést. A babakocsival utazó anyukának segítsünk a fel- és leszállásnál. Karon ülő gyermekkel utazónak, várandós nőknek, időseknek illik átadni a helyet. A kisgyerekes szülő ügyeljen arra, hogy a gyerek ne kenjen össze semmit a cipőcskéjével.
Közlekedési eszközökön lehetőleg halkan beszélgessünk. Nem szükséges, hogy a fél kocsi hallja, amit mondunk. Ha utazás közben ismerősre akadunk, nem való rákiáltani, nevén szólongatni. Köszönésképpen intünk vagy biccentünk feléje.
Hosszan tartó utazáskor gyorsabban múlik az idő társalgással. Ám ne terheljük útitársainkat magánjellegű problémáinkkal: betegségeinkkel, munkahelyi és családi ügyekkel.
Repülőn: Mindig kövessük a kapitány, az utaskísérő utasításait, hisz azok a biztonságunkat szolgálják. A mosdót lehetőleg ne foglaljuk le túl sokáig. A csomagokra várva elegendő, ha a család egy tagja áll a szalagnál, hogy másoknak is jusson hely.
Ahány ház, annyi szokás. Külföldi kirándulás esetén ne csak a hazai illemszabályokra hagyatkozzunk. Mielőtt útnak indulnánk, járjunk utána (útikönyvekben, interneten stb.), hogy az adott országban milyen a közbiztonság, pénzváltási rendszer, milyen vallási, társadalmi szokásokat kell betartani. Ha az idegen konyha kevésbé ízlik, mint a hazai, ne tegyünk megjegyzéseket. Ne kritizáljuk az ottani viszonyokat, szokásokat sem, különösen azokat ne, amelyekre a vendéglátók büszkék.
Ha csoporttal utazunk, közös program esetén ne szakadjunk le tőlük. Mindig tartsuk magunkat a megegyezett indulási időponthoz. De ha valami miatt mégis úgy alakul, hogy késve érkezünk, beszálláskor kérjünk elnézést. Óvakodjunk attól, hogy az útitervet esetleg megváltoztassák miattunk. Mindenkinek tisztában kellene lennie azzal, hogy nem egyedül ő van a világon, és a buszsofőr, csoportvezető nem azért van, hogy csakis az ő kívánságait teljesítse egész úton. Utazás közben már ne tegyünk megjegyzéseket a programra, hisz azáltal, hogy bejelentkeztünk a kirándulásra, jóváhagytuk az útitervet is.
A buszozáshoz gondosan készítsük össze a kézipoggyászt. Legyen benne vastagabb pulóver vagy dzseki. A fázósabbak vigyenek magukkal plédet is. Nyilvánvaló, hogy nem illik maximumra kapcsoltatni a fűtést, amikor a többiekről már dől a víz. A kézipoggyászt úgy helyezzük el, hogy a másik utasé is elférjen.
Ne hangoskodjunk a szálloda folyosóin, de a szobánkban vagy a balkonunkon sem (főképp este tíz után, amikor mások esetleg már aludni szeretnének). Ha a mi nyugalmunkat zavarják meg, jelentsük azt a szálloda portáján, és kérjük a közbenjárásukat. Büféasztalos étkezés esetén nem illik annyi ételt a tányérunkra szedni, amennyinek a felét sem esszük meg. Ahogy ebédre és uzsonnára valót csomagolni sem.
