Talán csak az anatómusok tudják, hogy testünkben 68 ízület található. Ha kettő fáj, elszomorodunk, ha öt fáj, kétségbeesünk. De mi van akkor, ha mind a hatvannyolc fáj? Akkor bizony sokízületi gyulladásról beszélünk. Abba pedig bele lehet bolondulni.
Most talán azt gondolják, hogy a sok-sok betegség közül egy ritkát húztunk elő. Sajnos nem így van. Az ízületi betegségek több tízezer embert kínoznak. Sokan azonban keverik az arthritis és az arthrosis nevű betegségeket. Ezért mindjárt az elején elmagyarázzuk, melyik micsoda.
Az arthrosis (ízületi kopás) nem gyulladásos eredetű, degeneratív ízületi betegség, amelynek oka elsősorban az öregedés (elhasználódás) és a túlterhelés. Bár megkeseríti az emberek életét, a sokízületi gyulladáshoz képest sétagalopp. Már csak azért is, mert az arthritis (ízületi gyulladás) válogatás nélkül, minden korosztályban előfordul. A krónikus gyulladás fájdalmasan deformálja az ízületeket, amelyek megkeményednek, és fokozatosan felmondják a szolgálatot. A betegség előrehaladtával jön a mankó, a tolókocsi és végül az ágy...
3 : 1 a nők rovására
Sajnos, a nőket a fenti arányban sújtja az ízületi gyulladás. Hogy miért, nem tudjuk pontosan. Abból viszont, hogy fiatalkorban kezdődik, majd a szülés és a változókor után rosszabbodik, az orvosok arra következtetnek, hogy a hormoningadozással áll kapcsolatban. Az okát még nem sikerült megtalálni. Orvosi szempontból az immunrendszer zavarai a testi folyamatok leghomályosabb területei közé tartoznak.
Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy ennek a betegségnek az esetében az immunrendszer nem szabályosan működik. Ahelyett, hogy megvédené a szervezetet a külső betolakodók ellen – szembefordul magával. Ebben a folyamatban nagy szerepet játszanak a TNFalfa citokin molekulák, amelyek a beteg ember szervezetében kiváltják és fenntartják az ízületek gyulladását. Mi indítja el ezt a csúnya betegséget, amelynek következményeként az ízületek fokozatosan megmerevednek (a gyulladás károsítja az ízületek porcait), erős fájdalom, állandó hőemelkedés, nem szűnő fáradtság és egy idő után depresszió kínozza a beteget? Nem tudjuk.
Csak gyanítjuk, hogy egy nagy megrázkódtatás, baleset vagy betegség, amelyből nehezen lábal ki a szervezet, egy ki nem kezelt fertőző betegség (lehet az influenza vagy mandulagyulladás, amit nem fekszünk ki, két hét helyett három napot szánunk rá) játszik közre a kialakulásában. Csak azt tudjuk, hogy a nagy fizikai megterhelés, a megfázás és a helytelen életmód rontja a betegek állapotát.
Idő = egészség
Gyöngyi térde az iskolai kiránduláson megdagadt. Hazaérve az ortopéd orvos azt mondta, a punkció fölösleges, mert a dagadás a serdülőkornak tulajdonítható, biztosan azért jött orvoshoz, mert nem akar tornászni... Gyuri alsó lábszára egy éjjel feldagadt. Ráadásul ki is pirosodott annyira, hogy az orvos rubeolára vagy trombózisra gyanakodott. A tünetek pár nap múlva csak úgy, maguktól elmúltak.
Se Gyöngyi, se Gyuri nem sejtette, hogy testük most jelzett: két-három év múlva meglátjátok, mi lesz! Mert ilyen nem feltűnő jelekkel kezdődik a sokízületi gyulladás. Ezért nevezik alattomos betegségnek. Az orvosok a legnagyobb igyekezettel sem tudják elég korán diagnosztizálni. A betegek hosszútávfutása a körzeti rendelőben kezdődik, s a többi szakrendelésen folytatódik. Az utolsók között jutnak el a megfelelő helyre: a reumatológushoz. Az orvos faggatózásakor derül fény az első tünetekre – de közben évek teltek el. A PARE Manifesto (People with Arthritis and Rheumatism in Europe) kutatásai szerint a betegek egyharmada egy év után, 15 százalékuk viszont csak három év után kerül orvoshoz! S ez nagy hiba. Minél hosszabb ideig van jelen a gyulladás az ízületekben kezelés nélkül, annál nagyobb kárt okoz, és a beteget a rokkantnyugdíjasok közé taszítja. A betegek fele a diagnózis megállapításától számított öt éven belül rokkant lesz. Életkoruk hét évvel kevesebb, mint az átlagos lakosságé. Szép kilátások a harmincéveseknek.
Az immunreakciók ördögi körét csak az időben elkezdett és hatékony kezelés szakíthatja meg. Ezt ismételgeti minden orvos, aki a reumatoid arthritisszel foglalkozik. A kezelés a betegség első hat hónapjában befolyásolja legmarkánsabban az ízületek állapotát és a beteg további kilátásait.
Drága a remény
A sokízületi gyulladás tüneteinek pontos felismerése a szakorvosok szoros együttműködésén alapszik, hiszen a betegek először különféle rendelőkben jelennek meg a panaszaikkal. A hatékony kezelés egyáltalán nem egyszerű. A hagyományos gyógyszerek – a reuma kezelésére használt szerek és a kortikoszteroidok (melyeknek erős mellékhatásaik vannak) – mellett megjelentek a biztonságosabb biológiai gyógyszerek is, amelyek ráncba szedik a „megbolondult“ sejteket. A csodák azonban sokba kerülnek. Például a három biológiai szer egyikével, az adalimumabbal való egyéves kezelés, amely semlegesíti a TNFalfa hatását, több mint félmillió koronába kerül (a másik kettő az etanercept és az infliximab). Az egészségügyi biztosítók csak azoknak a betegeknek fizetik meg a kezelést, akiket a reumatológusok a kezelendők közé sorolnak.
A nyugati országok betegei sincsenek sokkal jobb helyzetben, csak a mi pácienseinktől eltérően nem szoktak hozzá a passzív várakozáshoz. A PARE Manifesto keretén belül kampányt indítottak, amelynek „lelke“ Neil Batteridge, az angliai kampány vezetője. Szerinte elsősorban az Európai Parlament küldötteit kell meggyőzniük, hogy a reumás betegségeket, köztük a sokízületi gyulladást besorolják a közé a hat betegség közé, amelyekkel a tagállamok az elkövetkező években kiemelten fognak foglalkozni, és amelyeknek pénzt biztosítanak. Csak így tűnhet el a szakadék a mai valóság és a kezelés ideális formái között, csak így nyílik remény a betegek számára, hogy életminőségük nem lesz rosszabb csak azért, mert Európa szegényebb felén születtek.
