Kelecsényi Ernő az OTP Banka Slovensko Részvénytársaság igazgatósági elnöke, vezérigazgató. A magyarországi Komárom megyéből származik. Jelenleg Győrben él családjával, munkája azonban Pozsonyhoz köti. „Ősótépés”-nek nevezi magát, mert mindig is Magyarország legnevesebb bankjánál dolgozott.
Az OTP 1949-ben alakult, állami pénzintézetként. 1989-től jogosult vállalati hitel- és betétszámlák kezelésére, valamint levelező banki tranzakciókkal és export-import ügyletekkel kapcsolatos banki szolgáltatások és kereskedelmi hitelek nyújtására. 1990 végén részvénytársasággá alakult. 1995-ben privatizálták, jelenleg széles tulajdonosi körrel rendelkezik. Részvényei intézményi és magánbefektetők kezében vannak. A 2000-es évek elején a bank nemzetközi terjeszkedésbe kezdett, és sikeres akvizíciót hajtott végre – többek között – Szlovákiában is. Nálunk jelenleg 73 bankfiókot üzemeltet, a központ a fővárosban, Pozsonyban van.
– A középiskola elvégzése után az OTP-nél kezdtem dolgozni, ügyintézőként, majd munka mellett elvégeztem az egyetemet – kezdi történetét Kelecsényi Ernő vezérigazgató. – A divatos trend ellenére nem változtattam munkahelyet, mert mindig megtaláltam a munkámban azt, ami érdekelt. Két-három évenként új feladatokat, lehetőségeket kaptam. 2000-ig ez inkább középvezetői funkciókat jelentett. A nagy változás 2000-ben következett be, amikor lehetőséget kaptam, hogy a fővárosban, Budapesten dolgozzam. A vállalati divíziót irányítottam, és 2002-ben már részt vettem a bankakvizíciók kapcsán az elemzésekben, átvilágításokban.
– Majd mivel a bank terjeszkedése által Pozsonyban szükség volt egy vállalati munkatársra, engem bíztak meg a feladattal – mivel Győrben lakom, földrajzilag megoldható az ideutazás. Kezdetben átmeneti időre terveztünk, majd a körülmények kedvező alakulását követően végleges döntésként átvettem a logisztikai és kockázatkezelési divízió irányítását mint alelnök- és vezérigazgató-helyettes. Később pedig vezérigazgatóként dolgozhattam tovább. Az életpályám tehát szinte teljesen az OTP-hez kötődik: dolgoztam már kisebb és nagyobb bankfióknál, regionális központban, majd nagy bankközpontban. Alkalmam nyílt a bankszakma valamennyi területét áttekinteni, s ennek a mai napig nagy hasznát veszem.
– A bankszakma izgalmas terület. Ön szerint mi a legvonzóbb ezen a pályán?
– Lehetne nagy szavakat használni, és frázisokat puffogtatni, de azt gondolom, hogy ebben a szakmában a legfontosabb és legérdekesebb feladat a problémák megoldása. A bank nagyon komoly része a gazdaságnak, a pénzügyi szektornak, és ez a szerepe az elmúlt időszakban csak egyre növekvő tendenciát mutat. Ezen a területen módunkban áll, hogy segítsünk minden szegmens problémáinak megoldásában.
Lehetőségünk van annak biztosítására, hogy ügyfeleink elégedettek legyenek. Ha ők elégedettek, akkor a szakmabeli is elégedett, hiszen valószínűsíthető, hogy tőlünk (a banktól) igényel majd további szolgáltatásokat. Ez pedig tovább generálja a bank megítélésének alapjául szolgáló számokat, adatokat, amelyeket a részvényeseink rendszeresen ellenőriznek.
– Munkája a szlovák fővároshoz, Pozsonyhoz köti. Mindennap beutazik a lakhelyéről, Győrből?
– Van egy bérelt lakásom, mivel a vezérigazgatói pozícióval megsokasodtak a teendőim, és a feladataim úgy igénylik, hogy időnként tovább kell itt maradnom. Olyankor hetente egyszer vagy kétszer itt alszom. Általában azonban naponta hazautazom. Az utazás számomra már rutin, hiszen sokáig dolgoztam Budapesten, oda is autóval mentem, hozzáedződtem a helyzethez. Pozsonyba negyvenöt perc alatt eljutok, hiszen jó az útösszeköttetés, és reggel még aránylag könnyebb a közlekedés.
– Hogyan tetszik Önnek a pozsonyi élet?
– Pozsonyt régóta ismerem, hiszen a nyolcvanas években gyakran meglátogattuk. Az persze egy másfajta főváros volt, ez a mostani nekem sokkal jobban tetszik. Szeretem, hiszen itt kaptam egy egyedülálló lehetőséget, és azt a munkát végezhetem, amit nagyon szeretek. Az itteni élet kellemes, sikerült már baráti kapcsolatokat is kiépítenem, jól érzem magam – nem volt szükségem akklimatizációra. Szerintem semmiben sem különbözik a magyarországi és a szlovákiai életvitel. A családom is többször járt Pozsonyban, és ők is mindig otthonosan érezték magukat.
– A munkatársaival szlovákul beszél. Könnyen megbirkózott a nyelvtanulással?
– Amikor végleg eldőlt, hogy ideköt majd a munkám, úgy döntöttem, megtanulom a nyelvet. Egy nagyon aranyos nyelvtanárnőnél kezdtem a tanulást, aki klasszikus módszerrel próbált tanítani. Időközben kiderült, hogy a sok munka mellett nem ez a nyerő módszer. Nyelvtanból nagyon sokat sikerült megtanulnom, a konverzációra azonban nem jutott elegendő hangsúly. Más utat kellett keresnem. Az asszisztensem naponta nyolc-tíz órán keresztül mindent fordított, azt hiszem így tanultam igazán. Először a szakszavakat jegyeztem meg, aztán elolvastam a szlovák fordításokat is. Szerencsére e téren nincsenek gátlásaim, ezért elég gyorsan elkezdtem beszélni a nyelvet – ha kezdetben nem is tökéletesen, de próbálkoztam. Ezenkívül újságot olvastam, szlovák rádiót hallgattam, szlovák tévét néztem. Két évbe tellett, míg rendesen elsajátítottam a nyelvet. Ma már szlovákul vezetem az értekezleteket, szlovák klienseinkkel és a kollégáimmal az anyanyelvükön beszélek. Angolul is tanultam, de mivel nem gyakorlom, jelenleg szlovákul jobban tudok.
– Hogy telik a vezérigazgató úr egy munkanapja?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert az alvásigényem átlag alatti. Így általában korán kelek, és már negyed-fél nyolc közt az irodámban vagyok. Reggel nyolctól délután négyig félóránként meetingünk van, s csak ezután ülök le az íróasztal mellé dolgozni. Keddenként tíz órakor kezdődik a rendszeres igazgatósági ülés, ezenkívül sok más megbeszélés is sorra kerül. A bankot az emberi kapcsolatokon keresztül irányítom, tehát rendszeresen találkozom a munkatársaimmal, megbeszéljük a problémákat. Minden találkozónak konkrét apropója van: üzleti ügyek, marketing, személyzeti problémák, jogi és bankbiztonsági kérdések. Üzleti döntéseket hozunk konkrét esetekben, ügyfelek keresnek fel, vagy én keresem fel őket. Elég sok terület tartozik hozzám közvetlenül, tehát amit én irányítok, és ezek igénylik a napi menedzselést. Ezek hát a napi történések, melyek célja a bank fejlődése. Bankstratégiánkat 2010-ig dolgoztuk ki, és mindennap azon ténykedünk, hogy ezt a tervet teljesítsük. A napi teendőink tehát e célnak alárendeltek. Este nyolcig dolgozom, majd hazaindulok. Az ideutazás alatt felkészülök a munkanapomra, hazafelé pedig zenét vagy hírműsort hallgatok az autóban. Hazatérve még jut egy kis idő a beszélgetésre, így a napi családi ügyeknek is részese vagyok.
– Ha már említést nyert a bankstratégia, szeretném megkérdezni, tervezik-e a jövőben olyan fogás alkalmazását, amellyel a női kliensek megnyerésére összpontosítanának?
– Az ügyfélkörünk szegmentálva van, többféle szempontból – nyugdíjas, középkorú, fiatal, vállalkozó –, de külön női és férfi csoportra még nem bontottuk le. De ha meggyőznének arról, mi az a plusz hozzáadott érték, amire szert tehetünk, ha egy hölgyet, és így nyilván a körülötte lévő embereket is, egy pénzügyi intézet maga mellé tud állítani, akkor érdemesnek tartom elgondolkodni az ötleten. Reklámstratégiánk ebben az évben az érzékekre próbál hatni: nyissa ki a fülét, szemét – tehát szélesebb körben az emóciók nálunk is szerepet kapnak.
– Megtudhatnánk valamit a családjáról?
– Az első hely az életemben a családomé: számomra ez a legfontosabb érték. Nem egyszerű feladat irányítani egy negyvenmilliárd korona mérlegösszegű bankot, és megfelelni a részvényesek mindenkori elvárásának, komoly felelősséggel bíró kenyérkereset ez, de számomra elsődleges a családom boldogulása, a gyermekeim jövője, ezért az átlag fölötti megterhelést is vállalom. Arra törekszem, hogy a fiaim számára több lehetőséget tudjak biztosítani, mint amennyi annak idején a rendelkezésemre állt. A feleségem szintén az OTP Banknál dolgozik, Magyarországon, vezető pozícióban. A nagyobbik fiam egyetemen tanul, a kisebbik középiskolás. Mind a ketten a pénzügyi szakmára készülnek.
Szeretek a családommal lenni, de mivel az idő nagyon kevés, főleg a hétvégéket és a szabadságot töltjük együtt. A hétvégi közös ebédek elmaradhatatlanok, olyankor hasznos és tartalmas beszélgetések folynak köztünk, ez ad igazi feltöltődést.
– A hétvégi kikapcsolódáson kívül még milyen pihenési lehetőségek maradnak egy ilyen elfoglalt ember számára?
– Mindig is sportrajongó voltam, sokféle sportot űztem. Számomra most is fontos a fizikai kondíció. Hetente kétszer fitneszedzésre járok, és teniszezni is szoktam. Hobbim még a kézilabda is. A győri kézilabdaklub alelnöke vagyok. Számomra nagy öröm, ha a kézilabdacsapatunkkal, ami egy női kézilabdacsapat, eljuthatok a sportmérkőzésekre. Ezek igazi kikapcsolódást, felszabadulást, lazítást jelentenek számomra: a különleges, sajátságos meccshangulat mindig magával ragad. Megemlíteném még a közös családi kirándulásokat is, melyeket általában hosszabbra tervezünk, hogy elég időt tudjunk együtt tölteni. Olaszország a kedvenc úti célunk. Tetszik az olasz mentalitás, a középkori kisvárosok világa, a gyönyörű látnivalók, a csodás toszkán vidék, az utánozhatatlan itáliai hangulat.
– És végül engedje meg, hogy más területre evezzünk – női lapként nem lehet nem feltenni a kérdést: mi a véleménye a nőkről, a nő-férfi kapcsolatról?
– Nők nélkül elképzelhetetlen az élet – az élet éppen attól különleges, amit a nők tesznek hozzá. Több mint fontos az attitűd, amelyet egy nő tud nyújtani bármilyen élethelyzetben. Még egy átlagos értekezlet is sokkal érdekesebb, izgalmasabb, tehát másként zajlik, ha jelen van egy-két kolléganő. A jól működő párkapcsolat titka pedig szerintem a türelem, a megbízhatóság és az állandó megújulásra való képesség.
– Köszönöm a beszélgetést!
(x)
