A nők ma azt kérdezik, hogy miért nem szerepelnek a bankjegyeken?
A nő(ie)s bankjegyekért vívott harc eredményeképpen Angliában Jane Austen már rákerült a fontra...
Állítólag azért nem szerepelnek nők a bankjegyeken, mert hosszú évtizedekig nem alkottak semmi olyat, amit a történelemkönyvek számontartottak volna. Csak gyerekeket szültek, és gondoskodtak a családról. Az meg nem alkotás.
Szóval, a nők sokáig nem írták meg azokat a könyveiket, melyeket megírhattak volna, nem festették meg azokat a festményeket, amelyeket megfesthettek volna, és nem találtak fel semmit, mert éppen gyerekeket neveltek, vagy a férjük ingét vasalták. Ja, és vagy 1900 évig nem tanulhattak az egyetemeken, tehát fel sem készülhettek a nagy feladatokra. Jane Austen nem szült gyereket, volt hát érkezése megírni csodás könyveit. Megvolt hozzá az áhítatos csöndje, nem húzkodta közben senki a szoknyáját, és saját szobája is volt.
Egy dolgozó anyuka nem rendelkezik az ideje felett. A gyerek azért tép, hogy tanuld meg vele a verset, a férjed palacsintát akar, a főnököd kimutatást kér, a kisebbiket holnap fogszabályozásra meg edzésre kell vinni... A családanyának ezer keze van, s még egy ezeregyedikről ábrándozik.
Csíkszentmihályi professzortól egyszer megkérdezték, hogy a nőknek nehezebb-e elérni a flow állapotot. (A flow, a teljes elengedettség állapota, az, amiben igazán alkotni tudunk.) Kiderült, hogy Csíkszentmihályi professzor – aki az elméletére Széchenyi-díjat kapott – nem vizsgálta külön a nő énidejét. A professzor hosszú gondolkodás után kijelentette: egyszer egy nő azt mondta neki, a flow-hoz hasonlót érez, mikor a férje ingeit vasalja... (No comment.)
Körülöttünk ma minden arról szól, hogy „arra van időd, amire időt szakítasz“. Hát ez nem igaz! Igazán eget rengető dolgokat óvoda és munkahely között pendlizve, főzőkanállal a kezünkben nem tudunk létrehozni. Esetleg csak, mikor már felnőttek a gyerekek, ám akkorra már kimúlik belőlünk a szufla. A nő idejébe nemigen fér bele az alkotásra fordított idő. Zaha Hadidnak, akit a világ legjobb építészének tartanak, nem volt saját gyereke. Az épületrajzai voltak a gyerekei. Szabó Magda sem a gyerekeit írta meg a könyveiben, hanem a saját gyerekkorát, mert nem született gyereke. És így tovább.
A nők egyre kevésbé tudják és akarják együtt csinálni a karriert és a családot. Ma már egyenjogúság van, és ez az egyenjogúság teljesen felforgatta a világot. A nők is a kenyér vajas felét kérik. A maradibb szemléletűek nem akarják elhinni, hogy a világ megváltozott, és megváltoztak a nők is... Jó, dolgozzon a nő, de közben szüljön gyereket is! Hiszen olyan kevés gyerek születik... A múltkor az egyik vaskalapos férfi ismerősöm megkérdezte tőlem: Miért nincs úgy, mint régen volt? Miért nem végzik ma a nők a legszentebb hivatásukat, a gyerekszülést már olyan nagy lelkesedéssel? Kis vita után elismerte: Hát igen, igazam van.
A régi egyensúly ára az volt, hogy a nőnek kevesebb jutott. Be volt zárva az otthon falai közé, vagy sietett haza a munkából, hogy kimossa a szennyest, feltálalja a vacsorát. A nő már nem akar ennyi terhet cipelni. Ma a nő választhat: ha nem akar szülni, hát nem szül. S ma már nem állítják pellengérre azt a nőt, aki nem az anyaságot választja. Ma már jobban elfogadjuk, ha egy nő más utat választ. (Azzal együtt, hogy azt is tudjuk: ha nem jön a gyerek, akkor nem lesz kinek feltenni hasonló zaklató kérdéseket...)
