A nőnek ma már nem elsősorban a gyerekszülés, -nevelés és a családi tűzhely őrzése az életcélja. Mint teljes jogú embernek, joga van döntenie saját életéről. Arról, hogy akar-e és mikor akar szülni, a gyereknevelést választja-e, vagy inkább a karriert, esetleg mind a kettő mellett dönt.
Sokat hallunk arról, hogy csökken a gyerekvállalási kedv. Ennek egyik fő oka lehet, hogy a nők, mint életadók, nem kapnak kellő tiszteletet sem elismerést. (Fotó: Dömötör Ede, Németh Péter)
Dénes Tímea kétgyermekes édesanya, nagyfia, Ádám most tizenhét éves, kislánya, Imola pedig három.
– Véleményem szerint nagyon sokat számít, hogy a nő milyen korban szül, pontosabban, hogy érett-e a gyerekvállalásra. A fiamat nagyon fiatalon, tizenkilenc évesen szültem. Együtt jöttek a fogaink: neki a tejfogai, nekem a bölcsességfogam. Nem tudtam, mit kezdjek a helyzettel. Inkább mentem volna világot látni, sok-sok dolog érdekelt. Túl fiatal voltam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lettem volna boldog, mikor megszületett. Csak egyszerűen már megtapasztaltam a különbséget, milyen az, amikor egy nő igazán, tudatosan, meggondoltan, megfontoltan, érett fejjel vállalja a terhességet.
Dénes Tímea
– Teljesen más érzés! Imolával gyönyörű volt a terhességem is. Harmincöt éves koromban szültem meg. Tervezett baba volt, ráadásul kislány – mindig is vágytam egy kislányra –, fantasztikus öröm és boldogság! Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Sokkal kiegyensúlyozottabb anya tudok lenni most, hiszen érettebben látom a világot. A gyerekek közti korkülönbség sem számít. Nagyon szeretik egymást. Amikor hazajöttünk a kisbabával, a fiam három napig elég furcsán viselkedett, pedig várta a kistestvérét.
– Azelőtt nagyon szoros volt a kapcsolat köztünk, de sikerült megbeszélnünk a dolgokat, így zökkenőmentesre sikerült számára is az új családtag, a kistestvér befogadása. Szerintem arra, hogy mikor szüljön a nő, nincs recept, teljesen egyéni. Meg kell érni rá. A lényeg: akkor, amikor igazán, őszintén, belülről vágyik rá, és ne akkor, amikor másvalaki akarja helyette, vagy amikor „úgy jön ki a lépés”!
Talán még annyit: ha idősebb korban vállalunk gyereket, akkor az embernek nagyobb a felelőssége magával szemben is, tehát jobban oda kell figyelni magára, az életmódjára, egészségére, testére-lelkére.
Bolemant Éva háromgyerekes édesanya. Első gyermekét, kislányát, Oksanát harminchárom éves korában szülte, kisfiát Semant harminchat éves korában, és a legkisebb lányt, Zoját idén tavasszal, negyvenévesen.
– Harmincegy éves voltam, mikor a nagymamám azt mondta: „Lányka, te már ne szüljél, mert öreg vagy rá!” Szerencsére nem lett igaza. Egyáltalán nem érzem magam fáradtnak vagy öregnek, sem türelmetlennek. Sőt a gyerekek mellett a koromat is elfelejtem. A gyerekek nem engedik az embert megöregedni. Igyekszem egészségesen élni, táplálkozni, nyitott gondolkodású maradni, hogy megőrizzem a szellemi frissességemet, és húsz év múlva is haladni tudjak a gyerekeim igényeivel.
Bolemant Éva
– Azzal, hogy harminc felett szültem, nem vesztettem semmit. Addig eszembe se jutott a gyerekvállalás. Dolgoztam, rendezgettem az életemet, de nem láttam igényét a család bővítésének. Amikor az első gyermekemmel teherbe estem, még akkor sem éreztem valamiféle különlegesen erős késztetést a szülésre. Inkább úgy éreztem, a kisbaba akart megszületni. De ugyanezt éreztem a másik két terhességem alatt is. A párommal mindig három gyereket szerettünk volna, teljesült is az álmunk. Lehet, hogy aggodalmasabb vagyok, mint a fiatal anyukák, akik nyugodtan beszélgetnek, amikor a gyerekük a mászóka tetején egyensúlyoz, míg én le nem veszem a szemem az enyéimről. Talán több veszélyt fel tudok mérni.
– Az első gyermekem születése után nem voltam biztos magamban, nem tudtam, mi vár rám, nem volt semmilyen tapasztalatom, el sem tudtam képzelni, mi lesz velem. Ma már sokkal rutinosabb, magabiztosabb vagyok. És tudom, hogy nem biztos, hogy a környezetünk tanácsai minden anya számára érvényesek vagy hasznosak.
Most látom csak igazán, hogy életem legboldogabb hat órája a szülések utáni 2-2 óra volt, amikor a szülőszoba ágyán feküdtem, fáradtan, mindenem fájt, mégis valami leírhatatlanul intenzív boldogság töltötte el az egész lényemet. Szerintem minden nőnek akkor kell szülnie, amikor igazán érettnek érzi magát erre.
– Ami az anyaságot illeti, ma már többféle modell létezik – mondja dr. Haid Katalin pszichológus. – Megvan az előnye annak, amikor valaki fiatalabb korában lesz anyuka, és annak is, ha később vállalkozik az anyaszerepre. Az első esetben, amint a gyermek már önállóbb, a nő elkezdheti építeni a karrierjét. A másik esetben a nő beindítja a karrierjét, aztán tart egy kis szünetet, majd visszatér a munkájához. Mindenki eldöntheti, melyik megoldás felel meg neki a leginkább. Viszont túl korán nem jó szülni. És az is bizonyos rizikóval jár, ha az első gyermekét 40 évesen szüli meg a nő. A biológiai tényezőkkel számolni kell. Ha valaki nagyon elhalasztja a gyermekvállalást, lehet, hogy nehezebben esik teherbe.
– Mikor érett egy nő az anyaságra?
– Fontos, hogy ő maga úgy érezze, megérett már az anyaszerepre. Hogy nem annyira labilis, hogy valamilyen helyzetet ne bírna ki, ami a gyermekkel összefügg. Hogy örömmel vállalja a kisbabát, és nem fél attól, hogy egy ideig korlátozva lesz. Nem a gyermek alkalmazkodik az anyához, hanem fordítva. De cserébe ezért sokat kap az anya a gyermektől. Ha az anyuka labilis, problémái vannak a külvilággal való kapcsolatot illetően, valahol a gyermekbe is átsugárzik a bizonytalansága. Vannak olyan esetek is, amikor a nő a gyermektől várja a terápiát. Például nem tud elszakadni a szüleitől, akik őt gyerekként kezelik, és úgy próbál kitörni, hogy gyereket szül. Azt gondolja, hogy ekkor felnőttként fogják kezelni. De ez idealizált elképzelés. Ha ilyen nő szül gyermeket, a csecsemőt kisajátítja a nagymama, és az anyuka és a gyereke úgy lesznek, mint a testvérek, és rivalizálni fognak egymással.
Dr. Haid Katalin
– Az első hónapokban általában az anya van a legtöbbet a gyerekkel.
– Ezáltal a kicsi megszokja, hogy van egy stabilitás az életében. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne néha egy-két órára másra bízni a gyereket. De az anya a legfontosabb személy, aki közvetíti a kis emberkének a kontaktust a külvilággal. Nagyon fontos, hogy néz az anya a gyermekére. Ha szeretet tükröződik a szemében, a gyermekben kialakul az az érzés, hogy az anya örül neki. Tulajdonképpen ez az alapja az önbizalomnak. Az anyasággal kapcsolatban sokszor csak a szülésre való felkészülésről beszélnek. Fontos lenne felvilágosítani a szülőket a gyermekfejlődés tipikus időszakairól is, hogy ne álljanak tanácstalanul olyan helyzetekben, amelyek törvényszerűen bekövetkeznek. (Ezekkel a legközelebbi Gyerek-dolog rovatban foglalkozunk. A szerk.) Nagyon jónak találom a kismamaklubokat, ahol az anyukák kicserélhetik egymással a tapasztalataikat, és gyermekneveléssel kapcsolatos előadásokat is szerveznek.
– Melyik időszak különösen fontos a gyermeknevelésben?
– Az első három év. Ezalatt kell a gyermekben kialakítani valamilyen hozzáállást a világhoz és saját magához. Amit a szülő ez idő alatt ad, az meghatározza a gyermek további életét.
– Huszonöt-harminc évvel ezelőtt az emberek élete teljesen be volt programozva – kezdi Cséfalvay Eszter, lapunk munkatársa. – A nők általában 20-25 éves korukban szültek, és lehetőleg úgy időzítették, hogy két, maximum három év alatt „letudják” a két gyereket. Az szinte elképzelhetetlen volt, hogy a nő 30 éves kora után szüljön. Én későn mentem férjhez, és már 34 éves is elmúltam, amikor az első gyerekemet szültem. A kórházban 18-20 évesekkel feküdtem egy szobában. Sok orvos úgy véli, hogy biológiailag a 20-25 éves kor között a legjobb szülni. Egy budapesti biológus barátnőm pedig mindig azt mondta, hogy egy szülés a nőnek olyan, mint egy hormoninjekció-kúra: megfiatalítja a szervezetet. Én nem mondhatom, hogy valami károm származott volna abból, hogy később szültem. Mindkét fiam teljesen egészséges. A szüléssel sem volt problémám, könnyen és gyorsan szültem mindkét esetben. Sem a terhességem alatt, sem utána nem léptek fel komplikációk.
– Hogyan álltak hozzá annak idején, hogy egy nő harmincon túl vállalkozik az anyaszerepre?
– A szülészorvosnő – amikor három év múlva világra hoztam a második gyerekemet, túl a 37-en – megjegyezte: hát, ő soha nem gondolta volna, hogy itt még egyszer találkozunk. Nem szerettem volna, hogy egyke legyen a gyerekem, hisz mi is hatan vagyunk testvérek. De nem éreztem azt, hogy a korom miatt hamar meg kell szülnöm a másodikat. Én úgy gondolom, hogy nem jó, ha gyorsan jönnek egymás után a gyerekek. Egyrészt az anyának nem jó, mert biológiailag nem tudja magát összeszedni a szülés után, másrészt a gyereknek jár, hogy legalább hároméves koráig az édesanyja vele foglalkozzon, és ne kelljen megosztania a figyelmét. A nővérem és énköztem is 3 év van, és én ezt mindig ideálisnak tartottam. Korban még nem távolodik el nagyon a két gyerek egymástól, viszont túl gyorsan se jönnek egymás után.
Cséfalvay Eszter
– És a családban hogy fogadták?
– A mi családunkban ez már generációk óta így van. Nagyanyám és édesanyám is 28 évesen ment férjhez, vagyis közel a harminchoz szülték az első gyereküket. A korban hozzám legközelebb álló nővérem is 29 évesen szült. Csak a húgom volt kivétel, ő 22 évesen ment férjhez, és korábban szült. Egyébként mi úgy nőttünk fel, hogy három generáció lakott együtt. Édesanyám hat gyerek mellett sem volt annyira lekötve, hisz mindig ott volt a nagyanya, a nagyobb testvérek. Amikor a legkisebb született, a legidősebb nővérem már 18 éves volt. Sajnos, én teljesen magamra voltam utalva, így nagyon kimerített fizikailag és lelkileg is az első öt-hat év. A férjem késő este járt haza, édesanyám pedig a húgomnak segített, hisz neki is akkor voltak kicsik a gyerekei, és másodszorra ikrei születtek. Persze, ezt nem nehezményezem. De azt tartom, hogy minden kismamának kijárna egy kis segítség, hogy egy-két órára ki tudjon kapcsolódni.
– Véleményed szerint mikor érett egy nő az anyaságra?
– Embere válogatja. 18-20 éves korban azonban még korainak tartom, hisz valaki akkor még annyira el van foglalva magával. Teljes joggal.
Egy ember saját magának is adja meg, ami neki jár: a fiatalságot, gondtalanságot. Ha pedig vállalkozik a szülői szerepre, akkor a gyereknek adja meg, amit kell. Elsősorban szeretetet, odafigyelést, őszinteséget és biztonságot.
Nagy Ildikó egészségügyi nővérrel a nőgyó-gyászati ambulanciában szerzett tapasztalatokról beszélgettünk.
– Valóban megváltozott az utóbbi időben a szülést vállaló nők kora?
– Tény, hogy vegyesebb a korosztály, mint – mondjuk – pár évvel ezelőtt. Sokkal ritkábban szülnek a húsz év alatti lányok, és ezt jónak tartom, hiszen legalább a középiskola elvégzése mindenki számára fontos. A leggyakoribb, hogy 20-26 éves korban szülik meg az első gyermeküket, de az utóbbi időben nem számítanak ritkaságnak a harminc fölött gyereket vállaló nők. Vannak olyan harmincéves kismamák, akik először karriert építettek, és ezután szülték első gyermeküket, és olyanok is, akik nem választottak párt maguknak.
– Ön szerint meghatározható az ideális kor a gyermekvállalásra?
– Minden nő számára az az ideális, amikor ő igazán úgy érzi, hogy eljött a szülés ideje. Teljesen egyéni, mikor vágyik a nő az anyaságra, mikor érik meg rá. Aki nem akar gyereket, úgyis talál ezer okot a „nem”-re – a lényeg, hogy még nem készült fel lelkileg erre a nagy feladatra.
Nagy Ildikó
– A nőket azzal riogatják (a legtöbbször egymást: anya a lányát, barátnő a barátnőjét, anyós a menyét stb.), hogy ketyeg a biológiai órájuk.
– Milyen biológiai óra? Az a tapasztalatom, hogy egyszerűen nem létezik olyan, hogy egy nő „lekésik a gyerekszülésről”, vagy „későn szül”. Az édesanyám harmincegy éves volt, mikor születtem, és nem érzem úgy, hogy későn lett volna. A szüleim friss szelleműek, jól kijövünk egymással. Sok ismerősöm szüli meg gyermekét harmincéves kora felett. Én pedig huszonhét évesen szültem a fiamat, és akkor, mikor úgy éreztem, vágyom rá. Mindig is egykepárti voltam, de az utóbbi időben már felmerült bennem a szülés gondolata. Majd meglátom. Ha úgy fogom érezni, biztosan vállalok még egy gyermeket. Nem számít, hogy már elmúltam harminc.
– Sokat hallhatunk arról, hogy ha később – harminc felett – szül a nő, az kockázatokkal jár.
– A 32. életévüket betöltött várandós kismamáknak az orvosi rendelőben ajánlani kell a magzatvízvételt. Egyébként akkor is, ha a kismama eredményei a határértéken mozognak, de a páciens mindig maga dönti el, hogy aláveti-e magát a magzatvízvételnek. Mert ez a beavatkozás nem kockázatmentes. Előfordult már például, hogy minden kivizsgálás jó eredményt mutatott, mégis Down-kóros baba született, pedig fiatal volt az anyuka, huszonkét éves. De olyan eset is volt, hogy rossz eredmény mutatkozott, a baba mégis egészségesnek született.
– Mennyire gyakori, hogy a családban nagy a korkülönbség a testvérek között?
– Úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt nem volt jellemző a gyerekek közti tízéves korkülönbség. Ma már nem ritka, hogy amikor az első gyerek tizenöt éves lesz, akkor vállalják a szülők a másikat. Régebben inkább volt szokás gyors egymásutánban szülni. Általában a klasszikus családmodell, a kétgyerekes a jellemző.
Megfigyeltem, hogy azok a szülők, akik később vállalnak még egy babát, kimondhatatlanul boldogan, kiegyensúlyozottan, a kismamák pedig teljesen megszépülve élik át ezt a második terhességet, várják a kisbaba érkezését. Talán ez is bizonyítja, hogy éretten, őszinte akaratból gyermeket vállalni valami minőségében teljesen más dolog.
– Mennyire élnek a kismamák az alternatív szülési módok választásával?
– A mi rendelőnkben nem különösebben, néha például az epidurális érzéstelenítést választják. Ez is inkább pszichikai hatású. A legrosszabb a helyzet, amikor a kismamák mindenfélét összeolvasnak, rémtörténeteket hallanak másoktól, vagy egymást ijesztgetik. Aztán szinte pánikba esve érkeznek a szülészetre. Alapvetően fontos, hogy a kismama tudja, mi fog vele történni, hogy ez egy természetes folyamat, és nem betegség. Tehát ha bármilyen kérdése van, azt nyugodtan tegye fel a nőgyógyászának vagy a nővérnek! A szülést minden nő kibírja. Természetesen fájdalommal jár, de ha nincs fájás, akkor nem megy a szülés. Az orvos, a személyzet úgyis segít, ha kell, és megteszik a szükséges beavatkozásokat. Ha valaki a papás szülés mellett dönt, természetesen megteheti, neki biztosan az segít majd, ez is teljesen egyéni.
– Többek között az otthon szülés is gyakori téma mostanában.
– Csak az voksolhat az otthon szülés mellett, aki ebbe az egészbe nem lát bele, nem méri fel a kockázatokat. Hiszen sokszor 5 percen múlik az élet! Ha otthon szüléskor fellép egy előre nem látható komplikáció, annak komoly, sőt tragikus következményei lehetnek.
