Egy éve voltunk házasok és féléves volt a kislányunk, amikor úgy döntöttünk itt az ideje elhagyni a családi fészket, s megkezdeni a külön kis életünket. A férjem és én hosszas tanácskozás után, s különböző szempontokat figyelembe véve választottuk ki első közös otthonunkat. Azt hittük, tökéletes lesz. Azt hittük, egy csodás kis hajlék fogad majd bennünket, de nem így történt. Az álomlakás hamar rémálommá vált.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy a mi hibánk-e az, ami történt, de végül mindig arra kell rájönnöm, hogy ott és abban a helyzetben igyekeztünk a legjobb belátásunk szerint cselekedni. Azt szerettük volna, ha biztonságos és nyugodt környezetben nevelhetjük a gyermekünket – ahol nem kell babakocsival az emeletet mászni, ahol viszonylag könnyen mozoghatunk, s ahol némi zöld terület is a rendelkezésünkre áll. Ezzel pedig valóban nem volt probléma, de a többi...
Az első harcok
Amikor megvettük a kis, 60 négyzetméteres, 3 szobás lakásunkat, nagyon elégedettek voltunk. Azt a perspektívát tartottuk szem előtt, hogy a szobák között hosszú folyosónk legyen, hogy a hamarosan totyogóvá érő kisbabánk biztonságosan tehesse meg első lépéseit. A földszinten elhelyezkedő lakás ezt valóban tökéletesen biztosította. Külön örültünk, hogy a panel falait a költözésünk előtt szigetelték, s az ablakokat is cserélték. Azt hittük szerencsések vagyunk. Ráadásul micsoda boldogság, hogy a sűrű zöld fenyőkkel körbeölelt lakótömb kellemes, hűs levegőt biztosít majd a nyári nagy melegben a gyermekünknek. Így nem kell majd azon aggódnunk, hogy a túlzott hőség miatt nem tudja kipihenni magát.
Igen ám, de arra nem gondoltunk, hogy ami nyáron kellemesen hűvös, az ősszel és télen csontropogtatóan hideg. Arról nem is beszélve, hogy egy panelházban október végén kapcsolják be először a központi fűtést, minek hatására több réteg ruhában is vacogtunk a kisgyermekünkkel. Az első hideg hónap valóban kikészíti az embert. Napközben alig mertük kinyitni az ablakot, mert ha véletlenül kinyitottuk, a maradék meleg levegő is távozott a lakásból, s a csempézett padlóburkolat még a papucsainkon keresztül is árasztotta magából a hideget, a falakat nem is említve.
Sosem tudtuk, mivel teszünk több jót: azzal, ha szellőztetjük a lakást, vagy azzal, ha bent tartjuk azt a kis meleget, ami még megmaradt.
A mosás is ellenség, na meg a főzés
Egy kisbaba otthon rengeteg mosással jár. A büfi, a maszat és az egyéb, foltot hagyó tényezők alaposan megnövelik a mosások számát. Hiába igyekeztünk minél kevesebbszer járatni a masinériát, folyton-folyvást be volt kapcsolva – bár akkoriban még csak naponta egyszer. A gyermek étkezése pedig a hozzátáplálástól kezdődik, amely során kénytelenek voltunk napi szinten főzni, hiszen a bolti bébiételek nem sűrűn tartalmaznak valódi tápértékű összetevőket. Ráadásul ott voltunk ugye mi is, akiknek ugyanúgy szükségünk volt a főtt ételre. Így aztán a tűzhelyen is állandóan gőzölgött valami.
A baj csak az, hogy a ruhaszárítón lógó ruhák, amelyek a hideg miatt sajnos mindig 3 napig száradtak, valamint a tűzhelyről felcsapódó gőz együttesen eredményezték az első zöld foltok megjelenését a falakon. Akkoriban még azt hittük, a Savo jó megoldás lehet a zöld trutyi eltüntetésére, ami igaz is, hiszen a folt tényleg eltűnik általa, de a spórákkal nem számoltunk. A Savo olyan, mint az egyes betegségeknél a felületi kezelés – a probléma nem szűnik meg, csak a jele nem lesz látható. Szóval felváltva fújattuk és szellőztettük, hol az egyik, hol pedig a másik helyiséget, mire végre a több hónapos harc után kitavaszodott, s a penész egy időre eltűnt.
Két baba, kétszer annyi mosnivaló
Időközben megszületett a kistesó, tehát a mosógép, ha lehet, még nagyobb teljesítményre lett sarkallva. Az előző éven sikeresen elrejtett zöld foltok továbbra is éltek és terjedtek, de mire erre rájöttünk, úgyszólván késő volt. A levegő áporodott volt, a túl lassan száradó ruhák ontották magukból a dohszagot. Próbáltuk megkeresni a probléma forrását, de mivel a falakon egyelőre nem lehetett látni a veszélyt, nem tudtuk, honnan eredhet az állandó penészszag. Minden nappal egyre fojtogatóbb volt a légkör. A pár hetes kisfiam alig kapott levegőt.
Egyik éjjel olyannyira bedugult az orra a hálószobában, hogy ki kellett vele költöznünk a nappaliba, s mivel sehogy sem tudott fekve rendesen levegőt venni, felváltva járkáltunk vele a férjemmel. Egy órát ő tartotta függőlegesben, hogy ne akadjon meg a légzése, aztán egy órát én. Életünk egyik leghosszabb éjszakája volt, amíg ő fuldokolt. Reggel első dolgunk volt a gyógyszertárba menni, s a legkisebbeknek való orrspray-t megvenni, hogy legalább némileg kitisztuljon az orrocskája.
Akkor még azt hittük, hogy valahogyan megfázott. Később derült csak ki, hogy nem más okozta, mint a penész, amit továbbra sem láttunk, csak éreztünk.
Az ágy alatt megbújó veszély
Másnap a férjem úgy döntött, hogy muszáj kideríteni, honnan ered a szag, s a keresztapjával karöltve elhúzták a faltól a szekrényt. Amit mögötte találtak, valósággal sokkolta őket. Nemcsak az egész fal, de a szekrény hátulja is telis-tele volt a zöld gombával. Olyannyira el volt szaporodva, hogy beterítette az egész falat a szekrény mögött. A férjem ezt látva nem nyugodott meg, elhúzta a franciaágyunkat is a faltól, ahol ugyanez a látvány fogadta, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve fel is fordította azt. Megdöbbentő látvány volt, ahogy a spórák beették magukat az ágy rostjaiba. Ránéztünk a szobára, s tudtuk, hogy hiába új minden, ha azt akarjuk, hogy a gyermekeink biztonságban legyenek, akkor nincs mese, ki kell dobni a komplett hálószobabútort. A ruháink a nappali padlóján végezték, mi pedig a kanapén. Akkor ástuk bele magunkat először tüzetesen a témába.
Az ok
Az, amiről mi azt hittük, hogy tökéletes lesz, éppen az okozta a legnagyobb problémát. Azzal, hogy a házra külső szigetelés került, megváltozott a falak szellőzöttsége. A téglák közti hézagokon át már nem tudott távozni a pára, vagyis nemcsak a meleg, de a nedvesség is bent maradt. Ehhez csak hozzáadódik a modern nyílászárók szigeteltsége is, hiszen az ablakok közt már nincsenek rések, amelyek szellőztetnék a lakást, és ha nincs állandóan nyitva –legalább billenőre –, akkor a külső hideg és a belső meleg további páralecsapódásokat hoz létre, amely tökéletes táptalajt biztosít a falakon elszaporodó gombáknak.
Ezeket csak tetézi a mosás és a ruhaszárítón történő száradás, hiszen a frissen mosott ruhákból akár egy-két liter víz is kipárologhat naponta. Mindent összevetve, ha nem szellőztetünk rendszeresen egy ilyen „lezárt” lakást, akkor számolhatunk azzal, hogy megesz a penész; ha pedig szellőztetünk egy sűrű fákkal amúgy is leárnyékolt területet, ahová nem jut be a napfény, akkor ne csodálkozzunk, hogy a gyermekünk állandóan beteg.
A megoldás
Ha azt akartuk, hogy élhető körülményeink legyenek, akkor először is meg kellett semmisítenünk a penészt, ez pedig több anyagi ráfordítással is járt a részünkről. Egy festékboltban azt ajánlották, hogy szabaduljunk meg a Savótól, mert az nem tünteti el a spórákat csak kifehéríti a falakat. Majd azt is mondták, hogy vegyünk penészoldót, ezzel fújjuk le a penészes részeket, s hagyjuk rajta száradni 24 órát. A száradás után egy érdes felületű szivaccsal kellett levakarni a foltokat, ezután pedig penészgátló festékkel lefestenünk a falakat.
Miután végigvittük ezt a folyamatot, vettünk egy páraelszívó berendezést, amely a nap 24 órájában be volt kapcsolva. Az ablakot is folyamatosan résnyire nyitva tartottuk, mivel azonban már a levegő is áporodott volt, szükségünk volt egy levegőfiltráló berendezésre is, ami folyamatosan szűrte és tisztította a levegőt.
Ezekkel együttvéve sem voltunk teljesen megelégedve, ezért vettünk germicid lámpát is, amely ózonos fertőtlenítő fényének köszönhetően sterilizálta a helyiséget. Ez a lámpa minden élő organizmussal végez, így amíg be van kapcsolva a növények sem lehetnek benn a fertőtleníteni kívánt helyiségben. Rájöttünk arra is, hogy mivel a hideg lakásban túl lassan száradnak meg a ruhák, szükségünk lesz egy szárítógépre, amellyel csökkenteni kívántuk a ruhák száradási idejét. Miután pedig végre sikerült kiirtanunk a zöld veszélyt, beszerezhettük az új bútorainkat.
Végleges megoldásnak azonban a költözés bizonyult. Még a következő éven kinéztünk magunknak egy kis kertes lakást, amely egy új épület alsó szintjén helyezkedik el, ahol a napsugarak melegítik a falakat, s ahol hiába vannak modern nyílászárók, mégsem penészesednek a falak. S hogy van-e következménye a penésszel vívott csatánknak? A kisfiam súlyosan allergiás, illetve kezdődő asztmás lett...
