Két hangulatos költeménnyel indítjuk a nyarat.
Olvassák sok szeretettel Szabó T. Anna és Lackfi János verseit!
A nyári reggel
A nyári reggel: ez a mi világunk.
Nagy tágas égbolt, bátor és szabad.
Aki a szoba kalitjára ráunt,
itt levegőt vesz, végre szárnyra kap.
A hegy, a kő, a fellegek, a hollók,
az esőverte rózsák illata,
a könnyűségtől fényes súlyos szőlők,
a sár, a por, a levelek szaga,
a szél, ha átfúj, a dallam, ha átjár,
a magas zengő csendje, közele,
hogy te vagy minden, amit egyszer láttál,
hogy vége nincs, csak újra kezdete,
a nyári reggel, az újult ígéret,
itt lakik benned, bennünk, nem törik,
végtelen kék gömb, megkapod, ha kéred,
a távolát – hisz közel van. Örök.
Szabó T. Anna
NYÁRI PIXELEK
Amit láttam, megmutatom!
Rajta van a mobilomon.
Nézd csak, elég egy gombnyomás,
csodás a digitalitás!
Ez itt panel, ez itt beton, ez itt bátyám a betonon,
nem jól látni, apró nagyon:
fenn lakunk a nyolcadikon.
Ez parkoló, Skoda, Lada, két láb lóg ki alóla-la,
szereli a szomszéd Lala.
Ez itt szemét, van mindenütt, üvegcserép mint színezüst,
villog, vakuz, ha nap kisüt.
Ez itt kutya, kicsi, kehes, póráza szűk egy méteres,
kövön kutya-foltot keres.
Ez itt akác, aszfalt között,
nem ültetett, nem öntözött,
panelba ő beköltözött.
Tarka ruhák, velük kötél, aggatjuk, ahogy belefér,
így látható, mindenki él.
Ez konténer, rajta veréb,
a szürke ég,
a teljesség.
Otthon ezer képet lövök,
s ha Balatonra lejövök,
mindenkinek megmutatom,
a világot mobilomon!
Lackfi János
