We Love Fashion! Szeretjük a divatot! Ilyen egyszerű választ kaptunk, mikor arra kértük Lipcsey Marikát, hogy meséljen nekünk a WLF-divatbemutatókról.
Lipcsey Mária (38) neve összeforrt a dunaszerdahelyi WLF-bemutatókkal. Tizenhárom éve ő a háziasszonya és a menedzsere ennek a divatrendezvénynek. A divat és az „én” kapcsolatáról faggattuk, apró kis titkokról.
Marketinges szemlélet, művészcsalád háttér és az olasz életérzés. Ezek a jelszavak jelölték ki Lipcsey Marika (38) életútját. A divat számára önkifejezés – a WLF keretében pedig élményteremtés. Marika Dunaszerdahelyen született, s most is ott él, nővére pedig Győrben telepedett le a családjával. Marika közgazdásznak tanult Pozsonyban, sokáig képzési menedzserként, jelenleg azonban marketingmenedzserként dolgozik az autóiparban. A kreativitás mindig is meghatározó volt az életében. Immáron 13 éve szervezi a WLF-divatbemutatót Dunaszerdahelyen, ami számára nemcsak munka, hanem szívügy és szenvedély is.
– Kezdjük az elején! Művészcsaládból származol, igaz?
– Így van. Édesapám Lipcsey György szobrász. Gyerekkoromban mindig azt láttam, hogy alkot valamit, formáz, tapaszt, fúr-farag. Műterme nem zárt zóna volt, hanem játszóház: a nővéremmel ott játszottunk mellette, figyeltük, mit csinál. Később magam is kísérletezgettem; domborművekkel, kisebb szobrokkal próbálkoztam. Abban a felfogásban éltem, hogy a művészet nem hűvös szentélyben lakik, hanem mi is alakíthatjuk. Sőt, megemelhet, ha valami bánatunk van, de az ünneplésben is segít, ha valami nagy örömmel találkozunk. Édesanyám zongoraművész, aki a család miatt szögre akasztotta az álmait, és zongoratanárnő lett, majd hosszú éveken át a helyi művészeti iskola igazgatónője volt.
Én nyolc évig tanultam zongorázni, jártam furulyára és fuvolára, közben pedig megtanultam, hogy a zene balzsam a lélekre. Az is a családból jön, hogy a szépet osztogatni kell, például tizennégy évig működtettünk egy magángalériát a szüleimmel, ahol kiállításokat szerveztünk. Ebben én is aktívan részt vettem.
– Értjük. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy ott bábáskodtál a WLF megszületésénél. Viszont hogy jött képbe a divat?
– Mindig is érdekelt a szép, hiszen szép tárgyak és szép zene mellett nőttem fel. A divat is a harmóniát keresi, s néha meghökkentéssel teremt új trendeket. Kamaszkoromban már kifejezetten érdekeltek a ruhák, figyeltem, követtem a legjobb divattervezők munkásságát.
– Hogy is van ez? Aki szép, az könnyebben kinyílik a divat felé? Mert tegyük hozzá, hogy modellalkat vagy, magas, sudár...
– Szerettem öltözködni, de igazán Rómában nyílt ki rá a szemem. Másfél évet töltöttem ott, olaszul tanultam, közben éltem a mindennapjaimat. Hatalmas inspiráció volt látni, hogyan értelmezik a stílust az olaszok: a la bella figura, a jó megjelenés számukra művészet. A sartoria, a kézműves szabóság Olaszországban még mindig él, a nők és férfiak büszkék az olasz szabók munkáira. Biztos vagyok benne, hogy ez a légkör nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megfoganjon bennem a divatbemutatók ötlete.
Marika divat iránti rajongásában Róma integet vissza. Nadrágkosztüm: My Luxus Beauty, köpeny: Zara, kabát: Demeter Richárd, táska: Sorena.
– Megkérdezhetjük, hogyan született meg a WLF?
– Egy spontán „esti ötletelés” eredménye volt. Akkoriban a baráti körömben többen is a szépségszakmában kezdtek dolgozni: Varga Lívia sminkesként indult el, Süke Mónika stylist iskolát végzett, de Holocsi Pali dekroatőr is a csapat része még mindig. Nem volt tudatos üzleti tervem, simán csak úgy éreztem, hogy a környéken nincs nívós divatesemény.
Először kicsiben kezdtük, a saját magángalériánkban, egy aprócska térben, majd átmentünk a Vermes-villa kiállítótermébe. Nem gondoltuk, hogy egyszer majd ekkorára dagad a rendezvény. Persze azért reménykedtünk.
– Mi volt a WLF fő célja? Szeressük a divatot?
– A divat művészi oldalát szerettem volna bemutatni. Ezt tartottam a küldetésemnek. Eleinte a márkaboltok új kollekcióit szemléztük – akkor még voltak kőüzletek –, és meghívtunk feltörekvő divattervezőket. Hisz a divattervezés a legélőbb, leglátványosabb művészet. A ruhák nemcsak funkcionálisak, de kifejezik a tervező érzelmeit vagy akár véleményét a körülötte levő társadalomról: az egyik ragyogtatja ruháit, a másiknál sárban járnak a modellek. Ám nem csupán ruhákat mutattunk be, hanem táskákat, ékszereket, sőt cipőket, például REKAVAGO topánjait is. Fontos számunkra, hogy a közönség ne csak trendeket, hanem kreatív energiákat is lásson.
– Az évek alatt voltak a WLF történetében magasságok, mélypontok is. Társaid saját karrierje nagy lendületet vett, Varga Lívi például sminkbajnok lett, másoknál pedig megváltoztak a prioritások. Mégis viszitek tovább a stafétát, s te vagy az, aki összerántod a csapatot, mikor a nagy nap van. Ezt hogy látod?
– Az évek alatt sok minden megváltozott, s mi is változtunk – de ez az élet velejárója. Mióta viszont a MOL Arénában vagyunk, szárnyakat kaptam. Végre van tér, a helyszín ideális, a közönség is imádja. A régi csapat évről évre összeáll, sőt, új segítőket hoznak, mert mindnyájan sikeresek a szakmájukban, a modell-lányok is jönnek. A fő attrakció ma is egy neves divattervező aktuális kollekciója. Volt már nálunk Jana Jurčenko, Demeter Richárd magyar divattervező, de Aurora FolkGlamour kreatív népviseleteit is szerettem. Mindig megfűszerezzük a bemutatókat valamilyen látványos produkcióval – fényshow, tükörshow, sztárvendégeket hívunk a modellvilágból, a média világából. Járt már nálunk Zimány Linda, Görög Zita, Bódi Sylvi.
– A munka oroszlánrészét te végzed. Az utóbbi évtizedben mi változott meg? Nehezebb vagy könnyebb lett a munkád?
– Célom, hogy fenntartsuk a nívót – sőt, ha lehet, picikét feljebb lépjünk. Minden rendezvény mögött rengeteg munka van, arról nem beszélve, hogy a pénzt is össze kell rá szedni.
A vízió számomra töretlenül világos. Szeretnénk továbbra is teret adni hazai és környékbeli tervezőknek, modelleknek, sminkeseknek. Nagy öröm, hogy össze tudom őket fogni, s ezzel beteljesül a küldetésem.
Mit tanulhatunk az olasz nőktől?
Az olasz nők lazán veszik az öltözködést, hiányzik belőlük a görcs. Az olasz nő nem akarja kényszeredetten eltüntetni az alakját. Nálunk az öltözködés célja a hibásnak vélt testrészek eltakarása, optikai eltüntetése. Mindenkinél van valami, amit meg kell másítani – így viszont a nő kiesik abból a komfortzónából, ami éppen az esszenciája, az ő lényege. A cél mindig az, hogy más testalkatot hazudjon magának.
Esztétikai bölcső
Mondhatjuk persze, hogy az olaszok egy olyan esztétikai bölcsőbe és kódba születnek bele, hogy könnyedén tudják kezelni a divatot. Fantasztikus templomok, képek veszik őket körül, az időjárás is ad egy könnyedséget, a színek pedig lehengerlőek. (Nem véletlenül jártak ide a messzi északról a festők a színeket tanulmányozni.) Az olasz nők sötétebb bőrűek és hajúak, szeretik a feketét, vesznek hozzá egy érdekes fülbevalót, jó táskát, a körmök is színesek. Stílusosak, de nem akarnak másnak mutatkozni, mint amilyenek.
Saját divat, saját stílus
Az elegánsat szeretem. Az örök fekete a kedvencem – akárcsak az olasz nőknek –, emellett szeretem a földszíneket, na meg a fehéret. A színpalettám stabil, nincsenek kilengések a harsányság felé. Veszek fast fashion ruhát is, de rajongok a tervezői darabokért. Kedvenc divattervezőm Zuhair Murad. Nem a trendeket követem, a ruhám rólam mesél. Imádok sminkelni, smink nélkül nem lépek ki az ajtón. Yves Saint Laurent, Estée Lauder az alapozóm, de a NYX is nagy kedvencem. Az esztétikai beavatkozások híve vagyok, ezekkel csodapálcát kaptunk a kezünkbe – csak persze vigyázni kell, ne csináljunk belőlük konyhakést.
