Anno a zsinagógától nem messze épültek fel a nyitható tetejű zsidó házak. A királyhelmeci zsinagóga ma romos állapotban van. A háború után a zsidó hitközségnek nem volt pénze a helyreállításra, ezért eladta az államnak. Sorsa azóta is bizonytalan, jó állapotban levő nyitható háztetőt viszont találtunk...
Egy másik tetőről feléjük pillantva jön csak ki a látvány, az egyszer volt, de soha többé nem lesz kilátás...
A háttérben a zsinagóga, az előtérben a nyitható tető
Királyhelmec azon városok közé tartozott, ahol sok zsidó élt. Nagy részük a náci gázkamrákban lelte halálát, emlékeik azonban megmaradtak. Például épületek formájában, melyekben megvan az a többé soha elő nem forduló egyediség, ami minden ilyen „hagyatékot” különlegessé tesz. Sőt, nagyszerűvé.
A királyhelmeci nyitható zsidó háztetők különleges látványt nyújtanak. Hasonlók már nem születnek, mert lakóik eltűntek, s eltűnt főleg a szándék és a gondolat az, ami létrehozta őket. A nyitható tetejű zsidó házak kuriózumok. Miért is? Mert jófajta keveréket képviselnek: a zsidó hagyományt ötvözték a modernséggel.
Nem maradt belőlük sok, de ahhoz épp elég, hogy fájjon értük a szívünk: micsoda találékony elme tervezhette őket! Bodrogköz központi városában, Királyhelmecen még most is négy nyitható tetővel rendelkező ház áll, ahol egykoron a bennük lakó zsidó családok a szabad ég alatt élhették meg spirituális élményeiket. Ilyen volt például a szombati imádság – de főleg a szukkot ünnepe.
Mi volt az a szukkot?
A nyitható tető a zsidó vallásban a szukkot ünnepéhez kapcsolódik. A szukkot során a zsidók a nyílt ég alatt étkeznek és töltenek időt. A nyitható tető pedig lehetővé teszi, hogy kőházban, a négy fal biztonságában, de mégis a szabadban, a természet közelében ünnepeljék ezt az időszakot.
A többiek sátrakban
A szukkot azt jelenti, hogy „sátrak, bódék, átmeneti szállások”. A zsidók a sátrak használatával azokra a lakóhelyekre utaltak, amelyekben elődeik éltek a negyvenévnyi sivatagi vándorlás alatt, Egyiptomból való kivonulásuk után. (Ha valaki nem tudná, hogy miért kellett olyan sokáig vándorolniuk: csak azért, hogy közben minden utálatos szokásuktól megszabaduljanak. Ilyen volt a vérfertőzés, a házasságtörés és társai.) A szukkot ünnepe ezeket a bibliai időket idézi meg.
Jelentősége persze nagyobb, mint hogy felelevenítse ezt a hosszú sivatagi vándorlást. Lelki indítéka is van, a zsidók ezzel fejezték ki bizakodásukat Istenben, aki biztonságot nyújtott számukra a vándorlás során. A szukát hálából állították.
Ezen a szabadban álló szálláson az ünnep alatt a zsidóknak egy hétig kellett lakniuk – a sátor megvédte lakóit az időjárási viszontagságoktól. A zsidók ezalatt az egy hét alatt elgondolkodhattak minden fontos dolgukról, és lelki élményekben lehetett részük, amit a természettel való találkozás mindig biztosít. Az ünnepet különben a Tóra, vagyis a zsidó Biblia szerint előrelátóan az év utolsó aratásával egy időben kellett megtartani, mikor a munka már nem foglalta le az embereket.
Helmecen luxusszukkot
Gönczy Béla királyhelmeci lakos, a város talán legtevékenyebb aktivistája mutatja be az egyik ilyen szukkotot – melyen teljes pompájában megtalálható a szóban forgó, nem mindennapi tető. A fiatal családapa azt is elmeséli, hogy amikor gyerekkorában a nagymamáját látogatta ebben a házban (a házat egy helyi zsidó családtól vették meg, ők keresztények), azt hitte: ha az ő nagymamájának ilyen háza van, akkor Királyhelmecen biztosan mindenki nyitható tetejű házban él.
„A ház a Stark családhoz tartozott, 1935-ben építették. A holokausztot követően a család visszatért, majd 1979-ben eladták a házat a nagymamámnak. Az épület a mai napig a családunk tulajdonában van, a nyitható szerkezet ma is működőképes.” A nyitott tető egyébként luxusmegoldásnak számított, hiszen az ideiglenes sátrak helyett egy állandóan lakható építményt jelentett a zsidó családoknak.
A családi ház a ma már romos zsinagóga közvetlen közelében található Helmecen: Gönczy tudomása szerint ez a zsinagógához való közelség presztízsértékkel bírt. A gazdagabb zsidók igyekeztek minél közelebb lakni az istentisztelet helyéhez.
„A nyitott tetejű házak főként az askenázi zsidók körében voltak kedveltek, akik kelet-lengyelországi és nyugat-ukrajnai területekről érkeztek. Ünnep idején nyitott tetőknél étkeztek, a nyílt ég alatt. A nyitott tetejű házak más kelet-európai városokban is megtalálhatók, Nyugat-Európában azonban már ritkábban fordultak elő. A zsidó közösségek, mikor új helyekre költöztek, magukkal hozták ennek a nyitott tetőszerkezetnek a hagyományát. Így jelentek meg Helmecen is.”
A zsidó családok itt szabad ég alatt élhették meg a lelkiséget...
Négy fal között, mégis a szabad ég alatt! Ez a ház állandó lakhely volt – nem ideiglenes kalyiba, hanem amolyan „luxusszukkot”.
A városból közel 1000 zsidót deprotáltak Auschwitzba, s csak 170-en tértek vissza. A helmeci zsinagógát a magyar hadsereg istállóként használta. Miután a hitközség eladta az államnak, bútorraktár lett belőle...
Ezek a különleges építmények nem csupán praktikusak voltak (jót tett a bezártságban az a kis szabad levegő!), de a négy fal között biztosították „a bent is vagyok, kint is vagyok” élményét. A nyitható tetejű zsidó házak nem csupán otthonok voltak: a vallási szimbolika révén látványban megemelődtek, és megteltek valami ősi miszticizmussal.
A karzaton a zsidó nők
Helyszín: Királyhelmec, az egykori „zsidó” város. A képen az egykori zsinagóga karzatát látjuk: a zsinagógában a nők külön ültek a férfiaktól.
A nők azért tartózkodtak a szigorú ortodox zsinagógákban fenn a karzaton, hogy megóvják a férfiakat a kísértéstől, vagyis attól, hogy erotikus vonzásuk megakadályozza őket az imára és a Tórára való koncentrálásban. A régi időkben a nőket vagyontárgyaknak tekintették, nem önálló embereknek.
Ki is szorultak a nyilvános helyekről, az imádkozásból és tanulásból. Szerencsére a későbbi, liberális judaizmus már elveti ezeket a törvényeket, mert fölöslegesek, előítéletesek és ártalmasak – a nőkre, a férfiakra és az egész életre egyaránt.
A képen a zsidó temető.
– németi, nagyvendégi –
