Anna varázsol. Olyan energiamező veszi körül, ami keveseknek adatik meg ezen a világon. Az arcán szelíd mosoly pihen, szeméből nyugalom árad. Szavai és mozdulatai gyógyítják a testet és a lelket. Anna korszakalkotó jógastílust hozott létre, segítségével közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.
Honnan indult? Hogyan tud helytállni vállalkozóként nap mint nap, és miben rejlik a jóga fergeteges sikerének titka? Ilyeneket kérdeztünk tőle.
Nagy Anna egy párkányi lakótelepről indult, a szíve magyar (sőt), lelkében félig vietnámi. Ma Budapest egyik legsikeresebb jógastúdióját vezeti. Yogasecrets The Method módszere mindenki számára élvezhetővé tette a jógát.
– Egy korábbi interjúdban „antisport-lánynak” nevezted magad, aki nagyon erős komplexusokkal küzdött.
– A testnevelésórákon nem voltam olyan ügyes, mint a többi gyerek. Párkányban jártam iskolába, emlékszem, egyszer futás közben szúrni kezdett az oldalam. Hazamentem, elmondtam anyukámnak, szó szót követett, és már fel is mentettek tesiből. A mai fejemmel tudom, hogy ez tök normális volt. Pedig pont a sporttal lehet a szervezetet megerősíteni, de mivel én egy nagyon migrénes, ájulós gyerek voltam, nem kaptam meg ehhez a kellő támogatást. Megesett, hogy kórházba kerültem, annyira legyengültem.
Elmentem egy jógaórára, és nem tudtam megérinteni a talajt vagy megfogni a saját lábujjam. Ezek az órák nem töltöttek fel, a komplexusaimon se segítettek. Ezért olyan stílusban kezdtem oktatni, hogy az emberek érezzék, a jóga tényleg mindenkié. Nincs olyan, hogy gyógytesis, öreg, fiatal, magas vagy alacsony.
– Mit tartasz ma erről? Minek tudod be ezeket a rohamokat?
– Vietnámi apa és magyar anya lányaként felnőni nem volt könnyű. Párkány jócskán befolyásolta azt, hogy milyen emberré váltam; más voltam külsőleg, ezért kilógtam. Ma is rugaszkodópontként tekintek a városra, itt kaptam meg az alapokat, de azt is tudni kell, hogy sokat csúfoltak kislány koromban. Kirekesztettnek éreztem magam, ami hatalmas belső feszültséget okozott. A migrén több, mint fejfájás, a mindennapi életre is kihat.
– Mikor tért vissza az életedbe a sport?
– Vietnámi nagymamám terelt a mozgás felé, akivel tizenöt évesen találkoztam először. Látta, hogy milyen erős gyógyszereket szedek, noszogatni kezdett, hogy inkább a jógával és a meditációval gyógyuljak. Egyáltalán nem helyeselte a gyógyszeres kezelést. Egyik alkalommal, amikor nagyon erősen fájt a fejem, rátette kezét a homlokomra, és ahogy feküdtem, olyan meleg energiát éreztem, amitől kioldódott belőlem a feszültség. Aki ismeri a migrént, tudja, milyen lüktető, éles fájdalommal járnak a rohamok. Akkor éreztem először, hogy az érintésnek micsoda energiája van! Később, amikor meglátogattam a nagyit Vietnámban, elvitt egy jógaoktatóhoz. Itt megtanultam, hogy a jóga menekülési útvonal lehet, átlendít a holtpontokon.
– Akkor kezdtél jógázni?
– Abban a felfogásban éltem, hogy nem szabad megerőltetnem magam. Csak feküdjek nyugalomban, ne sportoljak, ne fussak, ne csináljak semmit, és amikor rosszul vagyok, kapjak be egy pirulát. Tiniként még nem jógáztam rendszeresen, ám amikor szorult a hurok, mindig visszatértem a jógaszőnyegre. Igazság szerint már vagy húsz éve egy nagyon komoly önfejlesztésben vagyok. Nagyon erőteljesen meg akarom érteni az emberi test és elme működését, erejét és hatalmát, hisz csodákra képes!
Kutatom azokat a helyszíneket és tanárokat, akiktől tanulni tudok. Minél többet tanulok, annál inkább azt érzem, hogy semmit sem tudok. (Nevet.) Nemrégiben Balin voltam, most pedig Egyiptomba indulok egy önmegismerő utazásra.
– Még a fiad születése előtt egy nappal is jógáztál! Melyik volt az a pillanat, amikor tudatosult benned, hogy ez a te utad?
– Volt egy nagyon nehéz időszak az életemben. A második kisbabám elvesztése után mélypontra kerültem. Kerestem a miérteket. Egy nagyon mély pillanat vezetett ahhoz az útmutatáshoz, hogy el kell kezdenem edzeni a testemet. Olyan volt, mintha odafentről súgtak volna. Azt kérdeztem magamtól: Vajon hogy lehetnék én hasznára a világnak, mit adhatnék magamból? Egyszeriben megszületett bennem a felismerés, hogy a jóga lesz az én utam. Nagyon hálás vagyok ezért, mert mindig a döntés és az út a legfontosabb, nem a cél. Tudtam, hogy képes leszek túllendülni a nehézségeken. Igazság szerint máshogy képzeltem el az életemet, hittem a házasságban, szerelemben – a barátaim tudják, hogy a tiszta érzelmeket keresem.
A migrénekkel küzdő serdülőből nemzetközi jógaoktató lett!
– A hagyományos jógával ellentétben egy új szemléletet és módszert teremtettél! Mesélnél róla?
– Azt gondolom, minden útnak megvannak a buktatói. Amikor befutottam, nagyon sok bántást kaptam azt illetően, hogy a Yogasecrets The Method nem is jóga. A tradicionális jógát nagyra becsülöm, megtermékenyített sok nyugati tornarendszert is. Ebben a tradicionális jógás társadalomban azonban ugyanúgy éreztem magam, mint Párkányban kirekesztett kislányként. Ha én húst eszek, akkor nem tartozom közéjük... Ha nekem fontos, hogy szép és ápolt legyen a pedikűr a lábamon, akkor én egy felszínes nő vagyok. Azt éreztem, hogy innen is ki vagyok zárva azért, amilyen vagyok. Eleinte igyekeztem, de nem tudtam beállni a sorba. A stúdiómmal ezért egy elfogadó környezetet szerettem volna teremteni. Örök életemben ez motivált, éltetett. Bízom benne, hogy azok az emberek, akik hozzánk járnak, pont azért szeretik a stúdiót, mert nálunk igazán önmaguk lehetnek.
– Miért pont Yogasecrets lett a módszer neve?
– Amikor Bécsből Budapestre költöztem, ismét fel kellett építenem magam. Blogolni kezdtem a jógáról és annak kulisszatitkairól, például hogy milyen egy tantra workshop, és hogyan zajlik egy külföldi képzés. A „jógás titkok” megnevezés nem hangzott valami jól, ezért döntöttem az angol megfelelője mellett.
Anna a weboldalán gyönyörű jógaruhákat is árul.
– Mi a jóga titka?
– Szerintem az elfogadás.
– Azt mondod, hosszú volt az út, és sok volt a nehézség. Mi volt a legnehezebb?
– Úgy tartják, egy év kell ahhoz, hogy egy cég ne legyen mínuszos, és pénzt tudjon termelni. Mire átléptem volna ezt a bűvös határt, beütött a Covid, és be kellett zárni a stúdiót.
Anna jógaóráit a modern zenei aláfestés, a dinamikus mozgás és az átmozgató gyakorlatok teszik különlegessé.
– Ekkor születtek meg az online videók és képzések...
– Igen. Pedig mindig azt mondogattam, hogy online nem tudom átadni a jóga lényegét. Az élet mégis belekényszerített ebbe az egérútba: és elindult a legnagyobb varázs! Így meg tudtuk szólítani azokat is, akik addig nem tudtak eljutni az óráinkra, és mára egy nagyon jó online közösség jött létre. Több ezer embernek jelentettünk kapaszkodót a Covid alatt – és a végén a stúdiónk is túlélte. Sőt!
– Időközben megszületett a Yogasecrets Akadémia is, vagyis jógaoktatókat is képeztek!
– Amikor létrehoztam a stúdiót, egyre többen jelentkeztek az óráimra, a neves és a legjobb képesítéssel rendelkező tanárok viszont nem tudták megtölteni az órarendjüket. Kész rejtély volt számomra, nem értettem, mi történik, mire pár tanítványom elmesélte, mit ad nekik a Yogasecrets The Method. Ők beszéltek rá, hogy tanítsam meg nekik a módszeremet. S láss csodát, később a tanítványaim órái is megteltek! A titok nyitja ezek szerint a metódus volt.
Az oktatás része a hangtálterápia. A kristály hangtálak erőteljesebb hangot adnak ki, rezgésük hosszabb, mélyebb.
– Több képzést szerveztél Balin. A megszerzett tudást kamatoztatni tudod a munkád során?
– Mindegyik képzés más szemléletmódot ad, s ezeket beépítem az oktatásba. A keleti szemléletmód alapja az, hogy harmóniát tudjunk teremteni a mindennapokban. A nyugati országokban a pénz és a karrier motiválja az embereket, azon pörögnek, hogyan juthatnának még előbbre. Közben megfeledkeznek arról, hogy csak akkor tudunk haladni, ha néha-néha megállunk és töltődünk. Valahogy Keleten ezt jobban tudják. Vegyük csak a jógát. A jóga nem csak a szőnyegünkön zajlik. Amit az ászanák közben megtanulunk, amit a meditáció közben megtapasztalunk, az nem ér véget azzal, hogy a szőnyegünkről lelépünk.
A megszerzett készségeket, tudást magunkkal visszük az élet egyéb területeire is. Elkezdünk figyelni a testünk jelzéseire, és tiszteletben tartjuk a figyelmeztetéseket, még mielőtt a betegség vagy a kiégés megjelenne.
– Ha azt mondom, hogy nőiség, női energia, jin jóga, mi jut róla az eszedbe?
– A nőiség, a női energia a születésünktől kezdve adott, mégis elférfiasodik minden nő, aki kicsit is meg akar felelni az elvárások nak. Hisz a jang minőség, a férfienergia dominál a mai világban. Az egyensúlytalanságot pont az okozza, hogy a nők nem tudnak jelen lenni női minőségükben; ebből ered a sok kapcsolati probléma is. Ám ez nem a nők hibája! Én ugyanúgy kibillentem, hisz egy komoly céget vezetek. Márpedig egy céget nem lehet kedvesen vezetni, mert kemény helyzetekkel kerülünk szembe, melyekbe két lábbal bele kell állni. Mégis vissza kell találnom a jin és a jang harmóniájához, hogy amikor a kisfiam anyukája vagyok, akkor ne a cégvezetői szerepemet vigyem. Vagy amikor a párkapcsolatomban vagyok, akkor ne én akarjak irányítani, inkább hívjam elő a női minőségemet. Minden nő vágyik a jin minőségre: pontosan ezért olyan keresettek az óráink. Nem kell egyfélének lennünk, egy élet folyamán sok szerepet megtapasztalhatunk. A nő nem csak addig nő, amíg szép és szerelmes. Anyák vagyunk, feleségek vagyunk és nagymamák leszünk. A nő akkor is, örökké nő! Minden kor gyönyörű. A legnagyobb hiba, hogy húszévesnek akarunk kinézni, holott már egy teljesen más életszakaszban vagyunk.
Bölcsis korában, mellette (anyukája szerint) Kadarkai Endre riporter, aki szintén párkányi származású...
– Lehet ezen jógával segíteni?
– A visszajelzések alapján igen. Én még annyi levelet soha nem kaptam, mint a jin jógás képzéseink után! A férjek is nagyon hálásak, mert a nők máshogyan mennek haza az órákról, nem olyan ingerültek. Visszarendeződnek a nőiségükbe. Ebből is jól látszik, hogy minden visszaállítható, minden gyógyítható, csupán figyelni kell. Ha működik a módszer, utána már csak gyakorolni kell. Én magam is érintett vagyok, mert amíg felépítettem egy ekkora márkát, mint a Yogasecrets, eltávolodtam a női és anyai minőségemtől. Kibillent az egyensúly – még úgy is, hogy rengeteget jógáztam!
– Miért olyan fontos, hogy megéljük a nőiségünket, és hogy minduntalan ezen dolgozzunk?
– Mi, nők csak így tudunk kapcsolódni, csak így tudunk befogadni, csak így tudunk jól szeretni. Nem azért jöttünk erre a világra, hogy szenvedjünk, hogy küzdjünk, hogy betegek legyünk. Ebben biztos vagyok. Birtokában vagyunk a tudásnak, csak el kellene kezdenünk használni, és akkor az életek elkezdenének nagyon szépen harmóniába szerveződni.
Anna oktatói képzéseit kis ünnepséggel fejezi be, ahol a végzősöket oktatóvá avatják.
– Ha azt mondom, hogy identitás és gyökerek, akkor mi jut róla az eszedbe?
– Kedvenc témáim egyike! Volt nekem egy csodálatos történelemtanárom Párkányban, Csicsay Alajos, aki nagyon megerősített a magyarságtudatomban. Kellett is, mert Párkányban mi voltunk a magyarok, az esztergomi gimnáziumban pedig a szlovákok. Tőle tanultam meg azt, hogy mindegy, hogy nézek ki, hol születtem, ha magyarul álmodok, akkor az identitásom magyar. A felvidéki emberek élethez való hozzáállása pedig számomra a legszebb, amit a világban tapasztaltam.
– Valóban?
– Az anyukámtól láttam a példát, aki az életben egy tiszta, önzetlen segíteni akarással van jelen. Ő mindig mindenkin segített, bár sosem éltünk nagy gazdagságban. Olyan apróságokban mutatkozott ez meg, hogy annak a kisfiúnak is csomagolt szendvicset tíz óraira, akiről tudta, hogy az anyukája kórházba került. Sok-sok ehhez hasonló készséget szívtam magamba a felvidéki magyarságommal, amire a mai napig büszke vagyok.
