Amikor az én generációm volt első osztályos, alig akadt egy-két különleges gyerek, aki írt, olvasott volna, még mielőtt iskolába került. Mára ez lett a trend.
Ugyan már, milyen elsős az olyan, aki még nem tud olvasni?! Hogy mi lehet ennek az oka? Talán a szülők akarnak minél tökéletesebb gyerekeket, és már az óvodában elkezdik a (túl)fejlesztésüket. Vagy csak a világ változott meg? Egyáltalán: mit is kellene tudnia a mai elsősnek a beíratáskor?
(© instagram.com/photo.destruction)
Elég, ha az ember a városi buszra várakozik, és máris látja, mi mindent nyújt a hely a kis óvodásoknak és iskolásoknak. A telefonszámokat is tartalmazó kiragasztott cetliken nemcsak a szokásos gyermekmegőrzésre vállalkoznak, hanem ennél sokkal kacifántosabb a kínálat. Van képességfejlesztő magánbölcsi és mozgáskoordinációt tökéletesítő játszókuckó. Azokról az apróságokról, akik néhány évtizeddel ezelőtt még a homoktortákat sütötték az udvaron, akkoriban még nem feltételeztük, amit a mai kisgyerekekről már tudunk. Miszerint már ovis korukban szükségük van angol nyelvtanfolyamra, finommotorika-fejlesztő művészi kerámiakörre...
S ha végre betöltik a negyedik-ötödik életévüket, akkor irány egy további fejlesztő tanfolyam, hogy még mielőtt iskolába kerülnek, megtanuljanak írni és olvasni is. (Persze, drága pénzen.) A hirdetés szövege egyértelmű: „Ha már bekerült az iskolába, késő, sosem fogja tudni behozni a lemaradást.“
A szünidő nem lazsálás! Itt a szünet – füzet
Töredelmesen bevallom: egyik gyerekem sem tudott írni, amikor iskolába került. A keresztnevüket is éppenhogy lerajzolták nagy nyomtatott betűkkel, a lehető legrövidebb változatban (ERI és nem Erika, ROBI és véletlenül sem Róbert). Ismerték viszont a színeket, hibátlanul felsorolták a hét napjait, meg azt, hogy kik ők, és hány évesek. De nem jártak előtte semmiféle előkészítőre. A fiam például nagyon jól tájékozódott az autómárkák világában, a lányom meg ismerte az összes Disney-hercegnő történetét. Egyszóval: elég értelmesnek tartottam őket arra, hogy iskolába menjenek, és az élet engem igazolt.
Igaz, arra is emlékszem, hogy a szomszédasszony az első osztály előtti nyáron hogyan gyakoroltatta a gyerekét mindennap, hogy le ne maradjon az iskolában. A rekkenő hőségben egy fa árnyékában olvasott szegény mindennap, és volt egy kis füzete is, amelybe a hurkokat gyakorolta, mert mi lesz, ha majd nem fog neki menni az iskolában!
Kicsit pánikolósnak, rugalmatlannak tartottam ezt az anyukát, de az idők során bizony bebizonyosodott, hogy koránt sincs egyedül. Manapság egyre több az olyan kisdiák, aki az első néhány hónapban csak unatkozik az iskolában, míg a többiek a betűket meg a szótagokat tanulják. Csak nem? Én magam zártam volna el felelőtlenül az utat a gyerekeim érvényesülése elől? Nem gyakoroltattam őket az iskolába lépés előtt, és így esélyük sem maradt a magasabb iskolázottságra? Szerencsére ez egyáltalán nincs így, mert az, hogy mit tud egy kisgyerek hatévesen, koránt sincs összefüggésben azzal, később árutologató lesz-e egy nagyáruházban, vagy egyenesen génsebész. Mert ez nem attól függ, hogy az írás-olvasás-számolás alapjait öt-hat vagy éppen hétéves korában sajátította el sikeresen.
Egy tanítónő ismerősöm megnyugtatott. Elismerte, hogy a mai gyerekek tényleg egyre több dolgot tudnak már a beíratáskor, amiben természetesen nem kis szerepet játszanak az ambiciózus szülők, akik mindenáron megtanít(tat)ják írni, olvasni a gyerekeiket. Viszont ha nem fejtenek ki erős nyomást a gyerekre, hanem valami játékos módszert használnak fel, tényleg nem kell várni, míg a kicsi hatéves lesz – megtanulhat olvasni hamarabb is. De semmiről sem késik le, ha csak az iskolában kezd el tanulni! A számítógép és a mobil a leginkább ludas a nagy haladásban! A mai gyerekek hamarabb ismerkednek meg a betűkkel, s ezeket gyakran hamarabb meg tudják különböztetni egymástól, mint a libát a kacsától a képeken. Ahhoz, hogy a gyerekek könnyen vegyék az iskolai akadályokat, a legfontosabb mégis a szociális érettség: hogy meg tudjanak oldani bizonyos élethelyzeteket, tudjanak másokkal kommunikálni, képesek legyenek előre átgondolni cselekedeteiket, a maguk dolgaiban önállóan dönteni. És ez egyáltalán nem függ attól, hogy ismerik-e az ábécét, avagy sem.
Olvasni tud, de...
Itt a példa, ha a gyerek olvas, de egyéb dolgaiban mafla, nem mer köszönni, szétszórt, ügyetlen az öltözködésben, és mindig elfelejt valamit, amiért aztán vissza kell menni... Nos, az ilyen gyereknek nagyobb nehézségeket tartogat az iskola, mint azoknak, akik „csak“ ott kezdenek el a betűkkel ismerkedni. Az alsó tagozatos tanítók a megmondhatói, hogy a mai gyerekek rendkívül rossz kondícióban vannak, nem bírnak gyalogolni, nem szoktak sétálni. (Az iskolai sétákon kiderül, ki az, aki mindenhová autóval jár.) Ezek a mai gyerekek jóval ügyetlenebb mozgásúak, mint a régiek. Bár ez az ügyetlenség nem feltétlenül mutatkozik meg az iskolai teljesítményükben.
A szakemberek általában nem ajánlják, hogy a gyerekeket előre tanítsák, mielőtt még iskolába kerülnek. Persze, ezzel nem ugranak át valamiféle fejlődési szakaszt (mint mikor a babák kihagyják a mászást, és egyből járni kezdenek, ami gondot okozhat a későbbi térérzékelésükben). Az ok jóval egyszerűbb: az iskolákban nem tudnak minden egyes gyerekhez egyénileg igazodni, tehát míg a többi gyerek együtt tanul, gyakorol, a kis zseni bizony unatkozhat. Nem várható el a pedagógusoktól, hogy állandóan pluszfeladatokkal árasszák el az olvasni tudó gyerekeket, hiszen a lemaradozókkal is törődnie kell. A gyerek egy idő után elveszti a természetes érdeklődését az iskola iránt, és emellett el is lustul, hiszen ő már mindent tud, amit a többiek csak most tanultak.
Persze megtörténhet, hogy a gyerek csak úgy, szinte teljesen magától megtanul olvasni vagy számolni. Például ha gyakran játszunk vele társasjátékokat, amelyekhez kell tudni számolni, vagy betűkirakósozunk, meséket olvasunk együtt úgy, hogy közben nézegetjük a könyvet. Ilyenkor a betűk észrevétlenül is elárulhatják a titkukat, és a kicsi magától tanul meg olvasni. A mesemondás és -hallgatás a kommunikációt is fejleszti. Ezek a közös tevékenységek fontosabbak, mint a konkrét eredményekkel kecsegtető tanfolyamok. A matematika alapjait vagy az emlékezet fejlesztését is lehet otthon gyakorolni (kártyajátékok, kockák, pexeso), vagy szóláncot is lehet játszani.
Az a szülő, aki egyáltalán nem szokott otthon foglalkozni a gyermekével, valószínűleg kellemetlenül meglepődik majd annak iskolai teljesítményén. Játszani kell, de semmi esetre sem tanácsos előre beprogramozni az iskolai tudást a gyerekbe!
Mit tegyek, ha az én gyerekemet még mindig csak a dinoszauruszok érdeklik?
Akkor sem kell elkeseredni, ha az öt-hat éves gyereket csak a dinói érdeklik, és egyáltalán nem izgatja, hogy most öt vagy négy dinó van-e a polcon, meg hogy melyik van tőle jobbra vagy balra, csak úgy játszik velük, minden kötöttség nélkül. A kisgyerekek fejlődése igen különböző, mindenki a saját egyéni tempójának megfelelően halad. Az, hogy hatéves korában válik tankötelessé, egy általános döntés. Van, amelyik gyerek már néhány hónappal előtte érett rá, és van, akinek jobb, ha hétévesen kerül iskolába. Ne vegyük kudarcnak, ha a gyerek hatévesen még nem iskolaérett. Ilyenkor jót tehet az egyéves halasztás.
Másrészt viszont sok szülő – önmagát is kímélni szeretné még az iskolai kötelezettségektől – maga követeli ki a halasztást a gyermeke részére, pedig az egyáltalán nem volna indokolt. Úgy gondolják, hogy ha a gyerek most épphogy csak tud valamit, ami az iskolába kell, akkor egy év múlva, hétévesen, majd mindenkit megelőz, és osztályelső lesz.
(© instagram.com/photo.destruction)
Jó, ha az anyukák és apukák elsősorban a jövendőbeli iskolával ismerkednek meg (ma már van rá lehetőség a nyílt napok keretén belül), mielőtt beíratnák a gyereket. Mert vannak olyan iskolák, ahol figyelembe veszik a kis elsősök játékosságát, fáradékonyságát, és fokozatosan szoktatják őket az iskolai munkához, míg másutt a dinókkal játszó, figyelmetlenebb nebulókat már a második héten elküldik a pedagógia-pszichológia tanácsadóba, hogy nem lenne-e indokolt az elsőből a nulladik osztályba helyezni őket. Az iskolaválasztás nagyon fontos, hiszen legkevesebb öt évet fog eltölteni a gyerek az intézmény falai között (a nyolcosztályos gimnázium hatodikban kezdődik), de az is lehet, hogy kilencet. Nem mindegy, milyen hangulatban telnek el ezek az évek.
A beíratáskor nem kell írni vagy olvasni a gyereknek!
Az viszont fontos, hogy tudjon egypár mondókát vagy egy kis verset. Ismerje a színeket, merjen rajzolni. Például segítsünk neki, ha lerajzolja magát. Megmutathatjuk, hogy ne felejtse le a rajzról, hogy a kezén 5 ujja van. Segítsünk neki, hogy a nagy lapra ne rajzoljon aprócska figurákat, vagy egyszerűen abban, hogy a hatalmas figurája egyáltalán ráférjen a rajzlapra. Lehet gyakorolni a számsort tízig vagy húszig, de nem kell még feltétlenül tudnia se összeadni, se kivonni. Az a fontos, hogy meg tudja számolni a tárgyakat, pl. a színes ceruzáit. Újabban a betűk alakjának lerajzolása (Nem írás!!!) is feltétel. Ha abban az iskolában is így van, ahova a gyerek készül, akkor mutathatunk neki ilyen betűket, és megnézhetjük, milyen részletet nem vett rajtuk észre. Az természetesen alap, hogy az a gyerek, aki iskolába készül, tudja a nevét, életkorát, lakcímét (község, utca).
