A mai anyukák előszeretettel osztják meg babáik képeit. A baba szundizik, a baba nevet, a baba rózsaszín tüllruhában, a baba vicces szerelésben… A régi babonákból csak annyi maradt, hogy kötnek valami pirosat a babakocsira.

Ám nem volt ez mindig így! Dédnagyanyáink korában a szülés után jó néhány hétig egyenesen tilos volt, hogy a legközelebbieken kívül bárki más is láthassa a gyermeket vagy az édesanyát. 

„Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk”, avagy a szülés régen
Miután az anya világra hozta gyermekét, a bába átsegítette az anyát az úgynevezett Boldogasszony ágyába. Így nevezték az anya ideiglenes, csak a gyermekágy idejére vetett fekvőhelyét. Az ágy fölé rudak segítségével egy lepedő volt felerősítve, amellyel a nőt elkerítették a külvilágtól. Ezt az ágyat mágikus rítusokkal készítették elő, ugyanis az anyát és gyermekét féltették a rontástól és szemmel veréstől. Az ágyba különböző kellékeket helyeztek el rontáselhárító céllal, lepedőbe kötve, vagy az ágy alá helyezték őket. Ilyenek voltak: fokhagyma, só, kenyér, olló, tű, seprű, balta, sarló, szenteltvíz, tömjén, kakukkfű, szentelt gyertya, rózsafüzér, imakönyv. Kés is került melléjük, hogy éle a gonoszt megsértse és elriassza. A gyermekágy időszakában (vagyis a szülést követő néhány hétig) az anya környezetéből csak rokon és a koma mehetett az asszony közelébe. Mindenki másnak meg volt tiltva, hogy láthassa, nehogy rontás kerüljön rá. Habár az anyák általában egy hét múlva felkelhettek az ágyból, a házból azonban nem mehettek ki az asszonyavatásig, vagyis két vagy három hétig. (Az anya ekkor a templomban egyházi áldásban részesült, ami feloldást jelentett a gyermekágyi tilalmak alól.)

Hasonló tilalmak vonatkoztak az újszülöttre is, akinek már első fürösztővizét is mágikus rítusok közepette készítették el. Általános volt a hiedelem, hogy az első fürösztés meghatározó a későbbiekre nézve. Itt is szimbolikus jelentéssel bíró jelképeket használtak fel: alma, dió, pénz, szén, lúdláb, kapca. Továbbá jelen voltak a hitélethez tartozó szimbólumok (szenteltvíz, szentelt barka, keresztvetés, ima, Isten, Jézus, Mária nevének említése). 

baba-foto.jpg

A fürdővízzel teljesen lemosták, letisztították a gyermekről magzatlétének maradék nyomait, így az végérvényesen elszakadt az anyától. Ezáltal viszont védtelenné vált a gonosz és ártó hatalmakkal szemben. Miután a babát megfürösztötték és bepólyázták, az édesanya ágyába tették. Az újszülöttet nem volt szabad a keresztelőig senkinek sem látnia, mert megverhették volna szemmel. Továbbá amíg a gyermek nem volt megkeresztelve, tilos volt még a nevét is kiejteni. Nevén szólítva ugyanis kihívhatják a gonosz erők, és akár halálát is okozhatják. Éppen ezért a keresztelésre váró újszülöttet Nemtudomkának vagy Pogánykának nevezték, hogy a gonoszok ne tudják megrontani. 

Online babaszobák
Manapság már nagyon kevés nő tartja be a fenti szabályokat. Persze, nem a különböző hókuszpókuszokat sírjuk vissza (bár azok bizonyosságot adtak a szülőknek, hogy gyermekünk védve van a rossz ellen). Inkább a gyerekágyra gondolunk, amikor a nő – az anya – teljesen elkülönülve, csendben és nyugalomban pihente ki a szüléssel járó fáradalmakat. Ez alatt az idő alatt csak ő és a gyermeke voltak egymásnak, mai divatos kifejezéssel élve: ez volt a ráhangolódás időszaka. Ezzel szemben a mai gyerekágyasok nem riadnak vissza az idegen tekintetektől, sőt, egyenesen tekintetek ezreit szeretnék magukra vonzani. Számos anyuka teszi közszemlére a közösségi hálón már terhességének első hónapjait: az első ultrahangfelvételeket vagy növekedő pocakját. Majd mikor megszületik a várva várt kis jövevény, elszalad a ló, és megjelennek a CUKISÁGOK. Míg egyesek számára ennivalóak ezek a bébifotók, mások a sok babaképtől falra másznak. Következzék pár megosztó jelenség!

1. Néhány perces újszülöttek fotói 
Sok celebszülő szívesen pózol a véres, magzatmázas, gyűrött képű bébijével. Míg egyesek ebben semmi kivetnivalót nem találnak, mások felháborodnak. Miért kell minden intim pillanatot megosztani? – teszik fel a kérdést. A szülők azzal érvelnek, hogy szeretnék megmutatni a valóságot: igenis így néz ki egy baba vagy egy anyuka a fájdalmas szülés után. A kiretusált babafotók ugyanis nem a valóságot mutatják, hanem annak idilli képét. Vagyis hazudnak.

Ha valaki azt hinné, hogy ez a képmegosztósdi csak amolyan celebhóbort, annak elmondjuk, hogy mára kórházak és klinikák csábítják azzal a szülő nőket, hogy „igényes újszülöttfotózást” biztosítanak a számukra.

2. A babával pancsizó szülők 
Nemrég hatalmas botrányt váltott ki Istenes Bence és Csobot Adél szelfije, melyen meztelenül fürödtek kisfiukkal. Sokan támadták őket – és aktfotónak nevezték a felvételt. A celeb apuka korlátoltsággal vádolta meg kritikusait, és arra hivatkozott, hogy még a pszichológusok is ajánlják a közös fürdést. És különben is, a gyereknek kifejezetten jót tesz! Nem vitás, hogy több híresség töltött már fel hasonló, fürdőzős fotót a gyermekével. A pszichológusok álláspontja viszont nem egyértelmű. Vannak, akik kimondottan támogatják a közös, csórés baba–szülő programot, de sokan épphogy ellenzik. Kritikus korszaknak számít a 3-6 éves kor, ami az azonosulás időszaka: ilyenkor nem ajánlatos a gyermek pszichéjét megbolygatni egy meztelenkedő képpel.

baba-foto-02.jpg

3. Tündéri babák tütüben 
Az ausztrál fotográfus, Anne Geddes álomszerű kompozíciókkal nyűgözte le egykor a világot. Ma már bárki készíthet hasonló jelmezes felvételeket a gyermekéről. Van, aki csak otthon fotózza jelmezbe öltözött babáját, mások profi fotósokat és stúdiókat fizetnek meg, hogy minőséges és gyönyörű színekben pompázó babaképek szülessenek. Jellemző, hogy inkább kislányokat fotóznak jelmezekben, akik szebbnél szebb ruhákban pózolnak a szülők nagy örömére: tüllszoknyában, balerinajelmezben, tündér- vagy hercegnőruhában. Ebbe a kategóriába sorolhatók még a felnőttes divat szerint felöltöztetett, trendi bébikről készített fotók, illetve a szőrmébe vagy elegáns kockás mellénybe bújtatott csöppségekről készült „művészi” képek. Gyűlnek a lájkok, sok ember édesnek tartja az angyalszárnyakkal elnyugvó gyermek képét, tehát nagy igény van az ilyen jellegű fotókra. Azonban sokan túlzásnak érzik, hogy az icipici babákat habos-babos ruhákba tuszkolják, fejükre pedig túlméretezett hajpántot, virágkoszorút vagy koronát tesznek. A sok tüll, csipke és gigantikus fejdíszek inkább nyugtalanítóan hathatnak egy baba testén, mint édesen!

 

Mi a fontos ma?
Elgondolkodtató, hogy mára mennyire elszemélytelenedtek és rutinszerűvé váltak a kórházi szülészeti események. Mintha nem is életre születne valaki...

 

4. Pucér babák képei 
A következő történet még a fekete-fehér fotók korszakában született, amikor még külön fényképészt kellett hívni a házhoz. Történetesen karácsony volt, és mi lenne édibb – gondolták a szülők! –, mint a meztelen pici fiuk a karácsonyfa alatt. Megszülettek a képek, amelyeket a szülők aztán éveken át előszeretettel mutogattak minden új vendégnek (annak ellenére, hogy a fiuk ezt később kimondottan megtiltotta). A nagyfiú számára kínos és ciki volt, hogy mások meztelenül látják, még ha csecsemőként is. Sok mai szülő az ilyen fotókkal nemcsak a gyermekét szolgáltatja ki mások mohó tekintetének, hanem tálcán kínálja fel különböző pedofil oldalaknak is. És nem biztos, hogy 10-20 év múlva a kis csemete is édinek fogja majd tartani a pucér babapopsijáról vagy a pelenkázásáról készült képeket. Ha a gyereknek nem tetszik a felvétel, akár kártérítést is követelhet a szüleitől. A felnőttek nincsenek tisztában azzal, hogy egy-egy ilyen fotó megosztásával gyermekük személyiségi jogait sértik meg, amelybe a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog is beletartozik. Már hallani olyan esetekről, hogy tinik perelik szüleiket a számukra kellemetlen felvételek miatt. A szülők a közzététellel céltáblának állítják a saját gyermeküket, ugyanis ami nekik édesnek tűnik, az mások, az osztálytársak számára nevetség tárgya lehet. És a kortársak csúfolódása és zaklatása nagyon megviselheti egy fejlődő gyermek érzékeny lelkivilágát.

Végezetül: nem is a fotózással van a gond, hiszen természetes, hogy egy szülő szeretné megörökíteni gyermeke növekedésének szép pillanatait. Azonban a védtelen gyermeket – főleg abban az állapotában, ahogy a Jóisten megteremtette – nagyon is kockázatos kitenni a kíváncsiskodó pillantásoknak. Ez később károsan is befolyásolhatja a gyermek testi és lelki világának fejlődését. Legyünk tehát előrelátóak, körültekintőek és nagyon óvatosak azzal kapcsolatban, hogy milyen képeket lövünk és osztunk meg azon nyomban édes csemetéinkről a közösségi portálokon. 

Radi Anita