Írjunk képeslapot karácsonyra! A karácsonyi képeslap küldése igazi szép szokás. Vegyünk példát az angoloktól, akik a legszebbeket kiállítják a kandallóra.
Magunk is rajzolhatjuk, festhetjük a lapunkat, így köszöntésünk valóban személyes lesz. Az első képeslapot 1843-ban küldték, s arra találták ki, hogy küldője rövid üzenetet juttasson el a barátjának.
Ugyebár, nincs karácsony karácsonyfa nélkül... Nem mindegy persze, milyen fát választunk. A környezettudatos gondolkodásúak a földlabdás fenyőkre esküsznek, pedig a szakértők szerint elterjedésük sok rosszat hozhat. A fák kiemelése ugyanis talajpusztító, domboldal-eróziót felgyorsító tevékenység, amellyel értékes talajrétegétől fosztjuk meg a földet.
A vágásra szánt fenyő kivágása pedig nem károsítja a természetet, a karácsonyfatelepeken nevelt fenyőket árulják az engedéllyel rendelkezők.
A fenyőfát egy hónappal az ünnep előtt vágják ki, tehát ha az utolsó pillanatban készítjük be a fát, nem lesz „frissebb“. De azért végezzünk tűtesztet: ha a meghajlított fenyőtű görbe marad, a fa kiszáradóban van. Ha tönkjénél a talajhoz ütögetjük, és sok tű lehull, válasszunk másik fát!
Őrizzük meg a karácsonyi morzsát...
Régen nagy becsben tartották a paraszti háztartásokban, sokszor egészen a vízkeresztig az asztalon hagyták, majd abroszba csavarva eltették. Volt, ahol az állatoknak – teheneknek, tyúkoknak, lovaknak, disznónak – adták, hogy védjen a rontástól. Gyógyításra is használták: parázsra szórva füstjével beteg gyereket, állatot gyógyítottak. Jóslásra és rossz idő elhárítására is szolgált.
Minden ilyen szokás, persze, pogány időkre nyúlik vissza, és ilyenkor tudatosítjuk igazán, hogy a karácsony a téli napforduló idejére, a hajdani új év kezdetére esik, ezért teli van jövőbűvölő babonával.
Amit a karácsonyfáról tudni illik...
Luther Márton, a reformáció nagy alakja állított először karácsonyfát. Mégpedig Jézus születésének tiszteletére, s a téli éj csillagainak párjaként számtalan gyertyát gyújtott meg rajta. A szokás eredetét is azonban egy pogány (germán) hiedelemben kell keresnünk: sokáig hitték, hogy a téli napforduló idején a szellemek, démonok kiszabadulnak, és összevissza csatangolnak a világban. Az embert pedig csak az védheti meg előlük, ha az élet örökzöldje, a fenyő alá húzódik.
