Orsi és a fjord póni

Marcelházán, a falu közepén fakapu, a fakapu mögött pedig egy álmából ébredező lovasudvar vár bennünket. Ismerjük meg Lőrincz Orsolyát és varázslatos birodalmát.

Sok év eltelt azóta, hogy Orsolya útra kelt, és átszelte az országot. Pedig a világ egyik legszebb szegletében, Kecsőn született, ahonnan még az út sem vezet tovább. Ez egy kicsi, hegyek között megbúvó gömöri település, ahol minden csupa kő, és ahonnan még a vándor is visszafordul. Az ittenieket énekgyárosnak hívták, mert soha nem fogytak ki az énekből. Ilyen vidám hely volt Kecső. (Fotó: Dömötör Ede)

– Mikor még kicsi voltam, akkor a teheneket, a kecskéket naponta végighajtották a falun. Idegen autók csak hébe-hóba tértek be a faluba – meséli Orsolya. – Kimehettünk egyedül az erdőbe gombát szedni, nem kellett félni a rossz emberektől, a szülők sem féltették a gyerekeiket, ahogyan ma.

A nagy álmok mindig ilyen helyeken születnek, ahol az ének és a szél szabadon nyargalászik. Orsinál győzött az akarat és az álmok, úgyhogy a hátára csapta a táskáját, és közel 300 kilométert utazott, hogy azt tanulja, amit igazán szeret: Vágsellyén lótenyésztést és agrárvállalkozást. Négy évvel később pedig sikeres érettségivel a kezében ott állt az iskola előtt, és már megvolt a terve a „hogyan továbbról“.

Lovakkal szeretett volna foglalkozni, ezekkel a hatalmas, többmázsás, tiszteletet parancsoló állatokkal, melyek annyi szeretetet adnak a törődésért cserébe. Orsi mindig is vágyott egy saját lóra...

A tanulmányai alatt megismerte párját, akivel a Komárom melletti Gadócra költöztek, ahol már voltak lovaik. Dolgozott több helyen is, például sertéselletőként egy közeli farmon – de mindig lovasiskoláról álmodott. A négylábúakkal való munka felüdülés volt számára, imádta a jószágokat.

– Tudom, ma a fiatalok nem vállalnak háziállatot. Így van ez már Kecsőn is. Az állatokkal naponta többször kell foglalkozni, hétköznap és hétvégén is. Én is reggel hatkor ébredek, megetetem őket, este ugyanúgy. Szóval, itt nem lehet elmenni hetekre üdülni.

Orsi mindennap tanult valamit, például azt, hogy az állatoktól kapott önzetlen szeretetet az emberi gyarlóság egy pillanat alatt képes tönkretenni. De ez sem tántorította el, hogy ne higgyen a tervében. Később párjával útjaik szétváltak – ám Orsi ezután is azt szerette volna, ha kisfia falusi környezetben nő fel. Így Marcelházára költöztek. Három évvel ezelőtt pedig megvásárolta Sunnyt, a fjord pónit. Így kezdődött Orsi lovasiskolájának története...

A fjord pónit a vikingek lovának is nevezik. Hidegvérű lófajta (vagyis testes, zömök igásló), minden más pónitól eltérő. Szülőföldje Norvégia nyugati partvidéke, ahol 2000 évvel ezelőtt háziasították. Régen elvégezte a traktor munkáját a hegyi farmokon, használták szántáshoz, de tudott málhát cipelni a meredek utakon is. Hátaslónak is kiváló. Feje széles és nagy, egyenes profilvonalú. Fülei kicsik, hegyesek, szélesen tűzöttek. Jellegzetes sörényének közepén egy sávban fekete a szőre, szélén fehér. Az állat marmagassága 130-150 centiméter között mozog, súlya 350-500 kilogramm is lehet. Színe a legtöbb esetben fakó. Farka gyakran ezüstszínben pompázik.

Lovasudvarban lovas álmok!

Persze, minden a véletlenek összjátéka volt.

– Eredetileg az egyik ismerősömé volt, a gyerekeinek vette, s én oktattam őket lovaglásra. Aztán megvásároltam tőlük Sunnyt, és az enyém lett. Szép lassan a falusi gyerekek is elkezdtek hozzám járni lovaglásra. Heti két-három órával kezdtem – szájról szájra terjedt a hírem. Először csak a falubeli gyerekek jelentkeztek, majd a környékbeli településekről is... – mesél a kezdetekről Orsi. Ahogy egyre több lett az érdeklődő, megnyitotta a Napsugár Lovasudvart. Majd telt az idő, és eljött 2019 tavasza. Orsi a tavaszi iskolai szünetben megszervezte első lovastáborát, aminek óriási sikere volt.

Kis csoporttal, 5-6 gyerekkel kezdte, majd nyáron ismét meghirdette a tábort. Húsz táborozó jött össze. Ekkor döntött úgy, bővíti az otthoni állatállományt, és törpemalacot vásárolt, kecskét hozott, tyúkokat, kacsákat, nyulakat szerzett be. Az élet pedig csordogált tovább a sok nyájas és szapora háziállattal.

A fordulat!

Elmondhatjuk, hogy Orsi élete idén januárban változott a legnagyobbat. Az egyik nap még nyugodtan hajtotta álomra a fejét az otthonában, nem is gondolt arra, hogy elhagyhatná... A sors azonban másként írta tovább a történetét. Egy hirdetéssel kezdődött, és Orsi élete fenekestül felfordult: Marcelházán eladó volt egy halódó lovasfarm. Ennek a lovasfarmnak új tulajdonosa lett, aki közös munkára érdeklődőket keresett. Orsi pedig – hiszen szereti a kihívásokat – jelentkezett.

– Felhívtam az új tulajdonost, Petrovics Ivánt, elmondtam neki, hogy itt, Marcelházán élek, állatgondozó és lovasoktató vagyok. Van egy lovasudvarom, amit szeretnék bővíteni. Meg is egyeztünk, ideköltöztem a lovasfarmra, hogy gondozzam a lovakat. Elhoztam az állataimat is, és most már itt élek a DanuBio Ranchon a fiammal. Egy hét alatt megváltozott az életem – emlékszik vissza mosolyogva az eseményekre a hirtelen döntések embere. A gazdasági udvar tulajdonosa (aki amúgy Érsekújváron él) nagyon nyitott a családjával együtt: szeretnének tanulni, és derekasan kiveszik a részüket a munkából. Ezt a saját szemünkkel is láthattuk, de erről majd később...

A lovarda kilátója

Tiszteli a lovat!

Orsi közben új oldaláról is bemutatkozik nekünk: kiderül, lovasterápiával is foglalkozik.

– Ilyenkor az állat segít a gyerekeknek. A foglalkozás az alapoktól indul, tehát a gyerekek kihozzák a lovat a karámból, és elkezdik letisztítani. A ló – még az én fjord pónim is – nagy állat, tehát tiszteletet parancsoló a mérete, így a gyerekek is tisztelik. A jelenlététől megnyugodnak. Ha pedig véget ér a lovasoktatás, illetve a terápia, akkor a gyerekek egy kis edénykében répát vagy más zöldséget kapnak, és mehetnek a többi állatkát is megetetni.

Hippoterápia a fjord pónin.

Láttál-e már állatot?

Ma már a falusi gyereknél is csodaszámba megy, ha lát egy igazi lovat vagy egy kecskét. Rácsodálkozik, mint az oroszlánra az állatkertben. Kutyák, macskák még talán vannak otthon az udvarban, de haszonállatokat nem nagyon tartanak az emberek. Ezért is szeretnek a gyerekek a gazdaságban, mert végre testközelbe kerülnek az állatokkal. Már most is számos állat él itt, persze, a lovak vannak létszámfölényben, a saját és a bértartott patások. Mellettük, a karámokban ott futkároznak a kecskék, a törpemalac, de vannak nyulak, csirkék, kacsák és aranyfácánok is. Igen, valódi aranyfácán (nem az üveges).

A ló a lelki bajon is segít. Lóval lenni olyan, mintha pszichológusnál lennél, csak itt nem egy kanapéra ül le az ember, inkább egy ló hátán utazik...

A tulajdonos szürke marhát is szeretne. Amikor a haszonállatok között számomra hiányzó birkát keresem, nem meglepő a válasz: „Az sem kizárt!”

Lőrincz Orsi jelenleg is tanul, levelező szakon óvodapedagógiát, mert ez is kihívás számára. Mellette szeretné tovább képezni magát, hogy még jobb lovasoktató és hippoterapeuta legyen. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára hallottunk róla és a marcelházi lovasfarmról.

Ridegtartásban a ló kint él.