Kellemesen édes illat fogad az albári családi ház előszobájában. A kandallóban vidáman pattog a tűzifa, az asztalon bekevert tészta és forró gép jelzi, hogy itt pár perccel ezelőtt még szorgos munka folyt. Eszes Anett (45, Albár) keze alatt ugyanis november eleje óta ég a munka – szó szerint. Konyhájában a csurgós tésztából nagyon magas hőfokon roppanós karácsonyi ostyák készülnek. Anett férje, József és lányuk, Dominika (13) is kiveszik a részüket a feladatokból. Igazi családi időtöltés és hasznos elfoglaltság az övék.

Az ostya már régóta hagyományos étel ilyenkor, a karácsonyi időszakban – fokhagymával és mézzel megkenve egészséget hozott az emberekre. Katolikus vidékeken az ostyát a plébános hordta szét az emberek között, amiért cserébe gyümölcsöt kapott a ház népétől. Az ostyahordás már a középkorban elterjedt szokás volt, amely a Felvidékről származik. A tradíció sokáig fennmaradt.

ostya-kezdo.jpg
Szeretettel készült kézműves ostyák az Eszes családtól

Szokások a karácsonyi asztalnál

A karácsonyi asztal elképzelhetetlen lencse, hal, bejgli és dió nélkül, több helyen ma is szokás almát tenni az asztalra, mivel a kerek alma az összetartó család szimbóluma. A piros almát az összetartozás jegyében annyifelé vágták, ahány tagja van a családnak, és közösen fogyasztották el.

Keleten szokás volt, hogy a meleg patkóval, azaz a bejglivel a hajadon lányt kiállították a kapuba. A hagyomány szerint ugyanis olyan nevű férje lesz a lánynak, amilyen nevű férfi elsőként megy el mellette – ez a tradíció még a 20. század végére is megmaradt néhány településen.

Néhol a bejgli aljára előbb keresztet karcoltak, majd az első szeletet az állatoknak adták. A mákos guba is hagyományos étel karácsonykor, a mák a bőséget szimbolizálja. A felsoroltakon kívül az egész magyar nyelvterületen szokás volt a dióevés ilyenkor. Minden családtagnak jutott egy szem feltöretlen dió, amelyet a vacsora előtt törtek meg. Akinél egészséges dió volt, az a következő évben egészséges maradt.

ostya_3.jpg

Ahogy már említettük, a karácsonyi ostya fogyasztása szorosan összekapcsolódott a karácsonyi hagyományokkal: a leheletvékony finomság egyszerűen nem hiányozhat az ünnepi asztalról.

A gondoskodó nagymamák almával, mézzel vagy dióval szokták kínálni, és akkor sem mérgelődnek, ha az ostya huncut darabjai ezerfelé potyognak, mert annyira roppanós és potyogós. Sőt, úgy az igazi!

Mióta készül ez a karácsonyi édesség az Eszes családnál? – ezt próbáltuk elsőként megtudni, s aztán a recept felől tudakozódtunk.

– A nagybátyám és a családja Pöstyénben él, piacozással foglalkoznak – kezdi a háziasszony. – Igazából tizenkét évvel ezelőtt kezdődött a történet: épp az anyasági szabadságomat töltöttem a lányommal. A rokonok megszólítottak, hogy volna-e kedvem kisegíteni őket az ünnepek előtt, mert nem győzik a munkát... Annyira bíztak bennem, hogy meg se mutatták, ők miként készítik az ostyát: valahogy bíztak a kezemben... Igazság szerint azelőtt soha nem sütöttem ostyát. Eredeti szakmámat tekintve kertészmérnök vagyok, azelőtt nem volt sok közöm a sütéshez. Lassacskán aztán megtanultam, hogy milyen a jó állagú tészta, hogyan bánjunk a cukorral, milyen az ideális vastagság és így tovább.

ostya_1.jpgAz Eszes család

– Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre? Milyen ütemterv szerint haladtak?

– A tészta alapreceptjét megkaptuk, és mellé egy ostyasütő gépet kölcsönbe. Az egy igazán ósdi, nehéz gépezet volt, a munka is kimerítőbb volt vele fizikailag. Mára a technika sokat fejlődött, a tömeggyártásban elég csak beállítani a masinát, minden automatizált. A mi gépjeink persze igénylik a szorgos emberi kezet, hisz mi kezdettől a kézműves ostya mellett tettük le a voksunkat.

Az első sütőbe még a párom nagymamája is beszállt, mert elég borsos volt az ára. Majd lett egy újabb, mert az az egy kevésnek bizonyult: s az évek során így gyarapodott a mi kis gyűjteményünk.

– Más a gépi, s más a kézműves módon elkészített karácsonyi ostya. Kíváncsiságból kérdezném: mennyire ízlik a gyári?

– Nagyon más! A legnagyobb különbség a kettő között, hogy mi nem használunk tejport, illetve tojásport. A mi termékeinkben nincs adalékanyag! Mára már azt is megtapasztaltuk, hogy melyek azok a hozzávalók, amelyekkel érdemes nekilátni a sütésnek. A lisztből például a gútai napocskás simalisztet használjuk. A tészta állaga szempontjából fontos, hogy milyen a liszt sikértartalma, amely bizony évenként változik.

ostya_6.jpg

– A sikér határozza meg, hogyan viselkedik majd a liszt bekevert állapotában. Sajnos, nem mindig tudunk elegendő házi tojást beszerezni, de ezen a téren is igyekszünk. Az idei évben szomorúan tapasztaljuk, hogy a boltokban mindennek nagyon felment az ára – és akkor még nem tudjuk, hogyan alakulnak majd a villanyárak, a rezsiköltség. Ez több szempontból is veszélyes számunkra. Félő, hogy lassan az a vásárlói réteg is hátat fordít a kézműves termékeknek, amelyik eddig tudott rá áldozni.

ostya_7.jpg

– A sütés mára nálunk komoly családi elfoglaltsággá nőtte ki magát. A munkálatok során mindenkinek jut feladat. Annak idején össze is tákoltunk egy versikét, amely így szól: Eszes család ostyáit kóstolja meg mindenki. Apa és lánya keveri, anya pedig kisüti. A folyamat a bevásárlással kezdődik, s mivel nehéz kartonokról beszélünk, ezt általában a férjem végzi, néha viszont én. Sőt, a tágabb család, a nagyszülők is besegítenek. Figyeljük, hol érdemes épp bevásárolni. Utána jön a tészta bekeverése: ez a lányom, Dominika vagy a férjem feladata.

ostya_8.jpg

– A tészta hozzávalói: simaliszt, kristálycukor, vaníliás cukor, tojássárgája, olaj, tej, víz.  Egy éjszakát pihen a hűtőben, majd másnap következik a sütés. Ez kizárólag az én feladatom. Végezetül következik a csomagolás: ebben Dominika a legügyesebb.

ostya_5.jpg

– Egy óra alatt nagyjából tíz csomag ostyát tudok elkészíteni. Mit mondjak, meglehetősen monoton munka az ostyasütés, sok-sok türelem kell hozzá. Bár mára olyan rutinosan megy, hogy közben filmet is tudok nézni, vagy épp gondolkodom egy sort... Fizikailag azért megterhelő a vállaknak, a kéznek. Már én sem bírom annyira az iramot, mint tíz évvel ezelőtt.

– Milyen ízesítésű ostyák vannak itt most előttünk?

– Jelenleg három ízben sütünk ostyát: vaníliás, fahéjas és diós. Az évek során ezek mutatkoztak a legkelendőbbnek. Voltak próbálkozásaink kókuszreszelékkel és mézeskalácsos fűszerezéssel is, de végül maradtunk az előbbi három ízesítésnél. Ami pedig a formát illeti: van klasszikus ostyánk, de tekert változat is. A tekert ostya már több cukorral készül. Csak egy kesztyűre van szükségem: megcsípem a tészta oldalát, majd pedig feltekerem a sütőlapon – a cukor a forróság hatására formázhatóvá teszi a tésztát. A kínálatban szerepel még a sós tallér, melyet sajttal ízesítünk.

ostya_2.jpg

– Sejtem ugyan a választ, de azért megkérdezem: Az Eszes család karácsonyi asztalán ott van-e a saját karácsonyi ostya?

– Szégyellem, de néha bizony mind egy szálig elfogy! Nem tudok nemet mondani a vevőnek, bár már tanulom... Közvetlenül szenteste előtt áll csak le a munka, addig folyamatosan készülnek a csomagok. Sok a visszajáró, elégedett vásárló. Volt már rá példa, hogy még december 24-én is kopogtak az ajtónkon, kétségbeesetten keresték a portékát. Muszáj nemet mondani a késői rendelésekre, mert az utolsó pillanatig megfeszítve dolgozunk. Megtanultuk mára, hogy nem feszíthetjük túl a húrt...

ostya_4.jpg

Szóval, megtudtuk az igazságot: megesik, hogy Eszeséknél szentestére, saját fogyasztásra, néha egy fikarcnyi ostya sem marad. Sebaj, nagy öröm számukra a tudat, hogy sok ünnepi asztalon ott van az Eszes család kézzel készített ostyája, és családok százai fogyasztják jóízűen a karácsonyfa fénye mellett. 

Štefkovič Patasi Ágnes
Cookies