Vannak tipikus csallóközi kertek.Vagy csak tipikus kertek, ahol mindent ugyanúgy vetnek és ültetnek, ahogy évtizedekkel korábban, és nem foglalkoznak az új kertészeti irányzatokkal. Megvannak a bevett szokások, a megszokott mozdulatok, tudják, mit mikor és hogyan kell ültetni.

Ilyen tipikus kert Lieskovsky Mónika kertje, ahol mindenféle zöldséget megtalálunk. Egy szál gyomot sem látunk, a szép egyenes sorok között minden négyzetcentiméter szépen meg van kapálva.

csallokozi-kertek-koktelparadicsom.jpg

– Nálam mindig ilyen a kert. Megtanultam, ha minden nap kijövök kicsit, akkor nem üti fel a fejét a gyom – mondja Mónika, és rámutat a sárgarépára. – Már tetvesedik, úgyhogy mondtam is a férjemnek, hogy este, mikor szélcsend van, neki kell fogni permetezni. Keveset permetezünk, de néha muszáj, ha termést akarunk. Le a kalappal azelőtt, aki biokertészkedik, nem lehet neki egyszerű.

Lieskovsky Mónika belenőtt a kerti munkákba. Nagy kert, nagy udvar, állatok – minden volt otthon, a családi háznál. Mezőgazdasági középiskolát végzett, majd szülőfalujában, Csécsénypatonyban csoportvezetőként kezdett a szövetkezetben. Ennek harmincnégy éve.

patonyi-monika-portre.jpg
Lieskovsky Mónika

– Palántát neveltünk, majd a nyolcvanas években a dinnye ment, később átálltunk a gerberára, ami szintén menő volt. Terhes lettem, jött az első, majd a másik gyermek, és fel kellett adni álmaim munkáját. Mert az volt! A portára kerültem, hogy a családot el tudjam látni. Igaz, hogy így is 16 órát dolgoztam, de a másnap szabad volt. Ma más világ van! Már otthonról be lehet kapcsolni az üvegházban a fűtést, az öntözést. Akkoriban mi mindent kézzel csináltunk.

Hajnali negyed négykor már szortíroztam a vegyszereket, mert fél négyre jöttek a férfiak permetezni. Senki nem panaszkodott, hogy szombaton vagy vasárnap dolgozni kell, mert a növények nem tudják, milyen nap van.

Csak saját részre!

Amikor a gyermekek kicsik voltak, kertészkedni kezdtek. A családi ház mögött, 6-8 áron 3-400 tő paradicsomot termesztettek eladásra. A legnagyobb melegben szedték, ebéd után, mikor a gyerekek aludni mentek: előrendelés volt, a piacozók jöttek az áruért. Szép tisztára kellett törölni minden paradicsomot, egyenként az összeset, hogy szépen csillogjanak. A kofák fillérekért vették át tőlük az árut, aztán Pozsonyban, a piacon jó haszonnal eladták.

– A nyár végén rájöttem, hogy a semmire ment el 3-4 hónapunk, mert hasznot alig hozott a munkánk, és a gyerekekkel sem tudtunk foglalkozni. Akkor elhatároztuk, hogy azontúl másnak nem dolgozunk – csóválja a fejét Mónika. Azóta kizárólag maguknak ültetnek.

– Jót nevetünk a szomszédokkal vasárnap délutánonként, mikor a kerítésnél találkozunk. Hiába, csak ekkor van idő a nagyobb munkákra. Azt mondom, ami nekem van, az a rokonságnak is van – és fordítva. Nálunk például nincs cseresznyefa, de a nagynénéméknek van, tehát nálam is volt itthon cseresznye. Náluk nincs meggy, de nekem van, úgyhogy nekik is jut. A zöldséggel is így vagyunk. Tavasszal szóltam nekik, hogy sok a salátapalántánk, adok belőle. De azt mondták: minek, ha nekünk is van... – mondja nevetve.

Mónika ötödik éve Dióspatonyban dolgozik az Exatánál, az ebédet adja ki. Júniusban vitte a saját kertjéből a salátát a konyhára, hogy minden szorgos aratónak, traktoristának és irodistának jusson friss zöldség. Reggel öt órakor kel, munka előtt hajnalban már a kertben dolgozik, ekkor még nincs meleg, lehet öntözni, kapálni. Nyugalom van, az unoka sem futkározik körülötte, ráadásul a szúnyogok sem zavarják, mint este. Ilyenkor mutatja meg a férjének, melyik rózsa tetves, melyik zöldséget lepték el a kártevők.

Nincs olyan nyár, hogy ne kelljen beavatkozni a termesztésbe! Megvannak a bevált magok, minden évben ugyanazt veszi. Ami pedig az újdonságokból beválik, ahhoz a következő években hű marad.

– A tökféléket például magyarországi magról termesztjük – magyarázza. – A gyerekek szeretnek ősszel tököt faragni, nekünk meg itt a nagy telek. Imádjuk a sütőtököt is az unokámmal, úgyhogy azt is kell ültetni. Céklát is sokat vetünk, mert egészséges. A fele termést mindig befőzöm, a többi pedig a verembe kerül. Így télen is van friss. Ha vasárnap reggel úgy döntünk, hogy az legyen az ebédhez, van mihez nyúlni. Annyi paprikát ültetünk, hogy egész nyáron legyen, a maradékot befőzzük lecsónak. A palántákat vásároljuk, mert többször megjártuk a neveléssel. Palántát vásárolni a legbiztosabb!

kepernyofoto_2021-10-06_-_9.13.19.png

A kert ellenségei

Számos kártevő okoz bosszúságot a kertekben. Mónikáéknál évekig a csigák okoztak nagy károkat, aztán rátaláltak a Metarex nevű kék granulátumra. Na, az kiirtotta őket.

– Rengeteg a lótücsök is. Hogyisne, hiszen több száz utódja is lehet egy lótetűnek. Létezett méreg ellene, amit ha megevett, feljött tőle a föld felszínére, és elpusztult. Csakhogy a rigó meg az ő tetemét ette meg, és az is elpusztult. A Metarex összetételét már úgy állították össze, hogy csak a csigák ellen hasson. Tudom, hogy védeni kell minden élőt – viszont mikor már a nyolcadik salátapalántát eszik meg a csigák, akkor az ember rettenetesen dühös lesz. A csalánlevelet használjuk még a kártevők ellen: a férjem rengeteg csalánt beáztat. Öntözünk vele, de nem annyira hatásos, mint a permet, szárazság idején nem segít.

Mónika az összes mosogatóvizet kihordja a kertbe, mert a lótetű a lúgos víztől feljön a felszínre. Kiönt egy kannányi lúgos vizet, és a lótetűk előmásznak... Talán a telek enyhesége miatt van annyi belőlük.

– A lótetűre kapnak a harcsák, így keresik a horgászok. Ha mindet eladtam volna, ami az utamba került, már nagyon jó anyagi helyzetben lennénk – viccelődik. – Próbálunk tudatosan dolgozni: hordóban felfogjuk az esővizet. Közel 100 tyúk kapirgál a hátsó udvarban, ők adják a trágyát a kertre. Vízzel felhígítva a trágya kiváló táp: ezzel öntözzük a gyümölcsfákat. Műtrágyát nem használunk.

Paradicsom, te drága!

Azzal végezzük, amivel kezdtük: a paradicsommal. Mónikáék a bikaszív fajtát kedvelik, a palántáját maguk nevelik. Csak a tojás alakú palántáját veszik, mindig ugyanattól a gazdától. Amit pedig Mónika maguknak, a rokonságnak és a munkahelyére, az Exata cégnek termeszt: az a cherry paradicsom. (Az első fagyokig terem!) Ritkán tárolja hűtőben, a család a kertben állva eszi meg. A végén még megmutatja a gyümölcsfákat is, de figyelmeztet, hogy a hátsó udvar nem olyan rendezett, mint a veteményes.

– 15-16 gyümölcsfa van hátul. A kedvenc a meggyfa, a nektarin évek óta terem, ám az őszibaracknak mintha nem tetszene a föld. Itt van a málnás is – és igen, van gyom is, de itt nem akarunk gyomirtózni.

Séta közben megtudjuk, hogy a gyümölcsfákat tavasszal csak lemosópermettel fújják le. Megvárják, míg megnő a gyom, utána kitépik, és a fák alá tököt ültetnek meg céklát. S itt is azzal zárja, ami a legnagyobb bánata a veteményesben is: a „nemszeretem” permetezéssel.

Van az a pont, mikor már semmilyen biológiai permet sem használ, akkora mértékű a tetvesedés. Csak a vegyszer segíthet a kármentésben...

Tudom, mit eszem!

Manapság az ember, aki a boltban egy kiló sárgarépáért egy eurót fizet, elképzelni sem tudja, hogy mennyi munka van azzal az egy kiló répával. Vetni kell, öntözni, egyelni, és még így is lehet tetves... Akinek kertje van, és még nyolc órában dolgozik mellette, annál csak előbukik a kérdés: Megéri-e a kerttel foglalkozni a család és a pihenés helyett? Ám aki megszokta a zamatos gyümölcsöt, annak fura a bolti minőség. Aki ismeri a csallóközi paradicsom ízét, fintorogva harap bele a marokkóiba. Aki tudja, milyen illatos a hazai paprika, nem veszi meg a spanyolt...

Lieskovsky Mónika tudja, mi a jó a családjának! Gondol a téli időszakra is, hisz számos zöldség tartósítható befőzéssel. Minden nyáron 400 üveg befőtt kerül náluk a spájzba, a rokonság is bőven kap belőle. Édesanyjának nem 2-3 üveget pakol oda, inkább tízet. Az uborkát savanyúan teszi el, az alma- és a kosszarvú paprikát olajosan főzi be. A savanyúság mellett baracklekvár is készül, meggy- és körtekompót.

Angyal Sándor
Kapcsolódó írásunk