A pénz nagy úr.  A szerelemben is szerepet játszik. Néha nagyobb szerepet, mint a szex. Gyakran szakítunk is miatta. A megoldás: a pénzről nyíltan kell beszélni. Például pontosan kell tudni, mennyit keres a kedves.

Bár nem államtitok, hogy mennyi a keresetünk, sokszor mégsem áruljuk el senkinek se. A párunknak azonban ajánlatos tudni róla, mennyit keresünk-költünk. Zsófi meséli: – Hét évig olyan házasságban éltem, hogy bankkártyám sem volt. A fizetésem a férjem számlájára ment. A pénzről soha nem beszéltünk, egyszerűen kifizettük a lakbért, a villanyszámlát, kivettünk a számláról annyit, amennyi a háztartásra és a kosztra kellett. Egy szép napon észrevettem, hogy a férjem márkás öltönyben feszít, rajtam viszont egy agyonmosott kínai farmer lóg. Végül arra is rájöttem, hogy éjszakánként mással chatel. Ma már nem is csodálkozom rajta. Én csak egy háztartási robot voltam, amelyik akkor is kimos, ha nem tartják karban. Robotba nem invesztál az ember. Még érzelmeket sem.

Mennyit keresel?
Miért nem volt Zsófinak saját számlája, zsebpénze, miegymás? A pénzhez való viszonyunk találóan tükrözi gondolkodásmódunkat – és azt, hogy igazából milyen is a lelkünk. Nemcsak azért, mert a pénz időtlen idők óta olyan fontos dolgok jelképe, mint a szabadság, függetlenség, szerelem, biztonság… Néha pénzzel mérjük az erőnket és a lehetőségeinket.
Zsófi sose szerette különösebben a pénzt, de nem vette komolyan magát sem. Öreg hiba! A statisztikák azt mutatják, hogy annak az embernek, aki rendszeresen megbeszéli valakivel a lelki dolgait, általában a fizetése is emelkedik. Vajon miért? Azért, mert komolyan veszi – és szereti önmagát. Aki szereti magát, az őszinte magához, és elviseli, ha mások is őszinték hozzá. Aki nem szereti magát, az bizonytalan: túlságosan sokat jelent számára az, hogy a környezete szereti és elfogadja-e. Ebből kifolyólag sose szól a főnökének, hogy fizetésemelést kér, nem szól az élettársának, hogy járuljon hozzá a lakbérhez, még akkor sem, ha már öt éve élnek együtt… Nem tudja magát és érdekeit érvényesíteni, megvédeni, ezért mindig elhasal.
Az ilyen ember nem naiv vagy rendes ember (mint sokszor mondogatjuk), hanem gyáva és kicsit korlátolt. 

apenz.jpg

A harmadik családtag
Zsófi ma már sokkal többre tartja a keresetét (és saját magát), sőt a bankkártyáját is. Mindennek ára volt: tönkrement házassága megtanította vele, hogy a pénz úgy működik egy közös háztartásban, mint egy harmadik családtag, és nem kifizetődő hallgatni róla. Ez azért is igaz, mert általában olyan társat választunk, akinek enyhén szólva más a pénzügyi helyzete, mint a miénk. A garasoskodó férfi költekező nőbe szeret bele, az építésznő egy álmodozó idealistába, a csóró lány pedig pénzes pasira vár…
Mivel Zsófi spórolós természetű, új kedvese pedig költekező, elhatározta: nem fog vele veszekedni, hanem kikéri a szakemberek véleményét. 

Ideális gazdálkodás
Leginkább a megoldás érdekelte. Tehát: hogyan gazdálkodjanak a pénzükkel, mire költsék, hogy mind a ketten elégedettek legyenek. A legfontosabb tanácsot a pszichológustól kapta. A kezdet kezdetétől fogva beszéljenek nyíltan két dologról: mennyi kell a közös életre, és ki mennyi terhet vállaljon. Elsősorban azzal kell tisztában lenni, hogy mennyit keresnek együtt, és ebből ki milyen kiadást fizet. Már a következő hónaptól kezdve! Ha ebben a kérdésben sikerül megegyezésre jutni, máris nyugodtabbak lesznek mind a ketten. Nem mellékes az sem, hogy a tanácsnak hála: nagy lépést tettek előre, megbíztak egymásban, s a titok felfedésével megerősítették kapcsolatukat. Kialakult köztük a kölcsönös bizalom érzése.
A férfiaknak mindig azt tanácsoljuk, ne legyen olyan számlájuk, amelyről a feleség nem tud. (Az asszonyoknak is ezt tanácsoljuk, bár nekik ritkán szokott dugiszámlájuk lenni.)
Példa erre Klári barátnőm esete, aki panaszkodott az élettársának, hogy már annyi pénzük sincs, hogy ennivalót vegyenek. Másnap váratlanul ötszáz euró jelent meg a számlájukon! Az asszony teljesen elképedt, és megkérdezte: Miért van külön számlád? A szeretődre, talán egy eltitkolt gyerekre? 

A közös gazdálkodás 5 alapszabálya

  1. Mind a ketten tudjuk, mennyit keres, és mire költi pénzét a másik (azaz mennyi marad a keresetünkből).
  2. Megbeszéltük a közös gazdálkodás szabályait, tehát hogy ki fizeti a lakbért, a gázt, a villanyt stb.
  3. Mindenki rendelkezik egy saját összeggel (ez a zsebpénz, amelyet mindegyikünk arra költ, amire akar).
  4. Egyikünknek sincs titkos számlája (a kölcsönös bizalom erősítése).
  5. Megegyeztünk, hogy a szabályokon menet közben is változtathatunk (abban az esetben, ha valamelyikünk elveszíti az állását, vagy örököl a nagymamája után).

Varga Klára