Akkor váltam igazi Rácz Zsuzsa-rajongóvá, mikor hétről hétre olvastam elgondolkodtató, szomorú-vidám jegyzeteit a Maxima hasábjain. Hosszú hallgatás után most végre megjelent a Nesze neked Terézanyu! Vajon mi volt ennek a hosszú hallgatásnak az oka?
Állok a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola folyosóján, körülöttem zsibongó gyerekek. Fibi Sándor nyugalmazott igazgatóra várok. Mit érez egy nyugalmazott igazgató, aki csodát tett?
Kevesen tudják, hogy a Panta Rhei könyveshálózat alapítója és tulajdonosa magyar ember. Pedig büszkének kéne rá lennünk, hiszen igazi sikertörténet az övé.
Öltözködésünk kikiabálja, hogy kinek tartjuk magunkat. A ruha beszél. És nem szeretnénk, ha rosszat mondana rólunk. Erről és sok minden másról ír Vajda Mályi Zsuzsa a blogjában, amely visszafogottságával sokakat megigéz.
Filmkritikák, esszék, novellák, kisprózák és regények. És méghozzá milyen regények! Letehetetlen, érdekfeszítő olvasmányok. És mindegyik gerincén ugyanaz a név...
Emlékszem, amikor legelőször olvastam a cikkét, magával ragadott elbűvölően könnyed, kissé ironikus stílusa. Ki ez a tehetséges lány, aki ilyen jól tud írni? – kérdeztem. Mostanra Vass Virág az egyik legolvasottabb magyar írónővé lépett elő.
Bárczi Zsófia egyetemi oktató, irodalomtörténész és prózaíró. Az írói véna nem véletlen, édesanyja ugyanis Kovács Magda, egyik legeredetibb hangú novellistánk, az apa pedig Bárczi István, aki a hatvanas években publikált verseket.
Amikor először olvastam Bolemant Éva cikkeit, megfogott az emberszeretete. Minél több írását olvastam, annál kíváncsibb lettem az írójukra – hogy milyen ember.
"Ez az egész angyal- és Jézuska-dolog csak jelkép - nem hazugság, csak jelkép, az egymás iránti szereteté, amely arra késztet bennünket, hogy ajándékot adjunk egymásnak."