Titton Viktória, (Fülek, 29) a Füleki Vármúzeum nemrégiben kinevezett igazgatója, régész, történész, aki izgalmas régészeti kutatásokat végez szülőföldjén, a régi Nógrád vármegye területén.
Elmondása szerint számos régészeti kincs szunnyad a lábunk alatt, melyek feltárásra várnak, ezért még egy ideig biztosan nem teszi le az ásóját.
(© Shutterstock)
A történelem egész kicsi kora óta érdekli. Munkája a hobbija. Már 5. éve dolgozik a vármúzeumnak. Főbb szakterülete az ókori civilizációk és a római kori emlékek kutatása. A római provinciák emlékeinek, azon belül a temetősírok feltárásának az elkötelezettje.
Titton Viktória
Ha igazgatói székében nem találjuk, akkor a várdombon római és bronzkori leletek után kutat, esetleg a fellegvár tetején meditál. Vagy éppen kávét szürcsöl valahol Nápolyban!
– Szeretek utazni! „Egészen véletlenül” Olaszország a kedvencem– mosolyodik el. – A legnagyobb szakmai tapasztalatot az egy hónapos egyiptomi régészeti misszióm jelentette. Ott aztán megismerhettem a múlt rejtélyeit. A régészethez fizikai erő, türelem és kitartás szükségeltetik.
A kalapomat, amely homoktól, sártól is megvéd, mindig magamnál tartom, ráadásul a fedorában úgy nézhetünk ki, mint a filmbéli Indiana Jones. A kávé a mindennapok része. Utazásaim során mindenhol megkóstolom a helyi ízeket. A legjobb kávémat Olaszországban ittam, de a török dzsezvában (hosszú nyelű rézedény) főtt kávé íze is igazi kulináris élvezetet nyújt a kávészeretőnek.
– Nagy elismerésnek örvendhet már az is, aki egész pályafutása során legalább egyszer rátalál valamilyen nagyobb régészeti csodaleletre. Van egy régi római mondásom – Exitus acta probat! (A végkifejlet a tettet igazolja!) –, és szerinte élem az életem. Mert mindig csak a végén derül ki, hogy jól csináltuk-e! A jövő titokzatos, és senkinek sem súgja meg, mit hoz. Így nekem se!
